A takarék képviselője a tárgyalás során végig azt próbálta bebizonyítani, hogy a pénzintézet által kötött, mintegy 100 devizahitel-szerződés tisztességes volt, megfelelt azoknak az elveknek, amelyeket a devizahiteles törvény elvár a tisztességesség megállapításához. Ez a törvény azonban nem ad arra lehetőséget, hogy a bankok gyakorlatát vizsgálja a bíró. Ő csak és kizárólag azok általános szerződési feltételeit (ászf.) értelmezheti.
Erre mondta a Kéthely és Vidéke Takarékszövetkezet ügyvédje, hogy ez olyan, mintha minden 12 centiméternél nagyobb pengéjű kést betiltanának Magyarországon. Jogilag emberölésre az ekkora kések alkalmasak – fogalmaz. Lehet, hogy nem lehet megállapítani, hogy az ászf.-ek tisztességesek-e, és az ezek alapján végrehajtott kamatemelések jogszerűek-e, de az adott hitelintézet ettől még lehetett jogszerű és tisztességes. Mint ahogy az sem igaz, hogy minden 12 centiméternél nagyobb késsel ölnének.
A devizahiteles törvény tehát korlátozza a bírói lehetőségeket. A bíró csakis azt vizsgálhatja, hogy a pénzintézet ászf.-e megfelel-e a tisztességesség minden elvének, amit tételesen fel is sorol a törvény. Vagyis egyértelmű és érthető, meghatározza a szerződésmódosítás lehetséges okait, objektív (a pénzintézetnek nincs ráhatása), arányos, átlátható, felmondható és szimmetrikus. A legtöbb érv egyértelmű, az utolsó például azt jelenti, hogy ha egy körülmény negatívan változik és ez alapján nő a hitel kamata, akkor pozitív változás esetén csökkennie kell annak.
Az ügyvéd a takarék egyik hitelszerződése alapján tételesen megpróbálta bebizonyítani, hogy az megfelel a fenti elveknek. A pénzintézet szerződéseit például a referenciakamathoz, a LIBOR-hoz kötik. Ez azt jelenti, hogy biztosan megfelel a felsorolt elvek közül a legtöbbnek, hiszen a referenciakamat pontosan meghatározott, nyilvános, és negatív, illetve pozitív változását is leköveti a hitel költsége. Tételesen rámutatott arra is, hogy a szerződéseket minden esetben hangosan felolvasták az adósoknak, akik ingyen felmondhatták a megállapodást.
Könnyű dolguk volt tehát az államot képviselő ügyvédeknek. A tárgyalás alatt nem is szálltak vitába az érvekkel. Ahogy az ítéletből végül kiderült, a bíró valóban nem vizsgálhatta, hogy az adott szerződésekkel mi a helyzet, neki az ászf. tisztességességének megállapításával kellett foglalkoznia a törvény alapján. Erre hivatkozva utasíthatta el a bíró a takarék keresetét.
A döntés után nem sok lehetősége van a takaréknak. Be kell fizetnie az 1,5 milliós illetéken felül még több mint 400 ezer forint perköltséget (ami töredéke a 2 millió fölötti ügyvédi költségnek, azt az állam kifizette) és kártalanítani kell a hiteleseit. Ennek módjáról még nem tudunk semmit, de várható egy, az árfolyamréssel kapcsolatban kiadott jegybanki útmutatóhoz hasonló leírás. Annak alapján valószínűleg a kamatemelésekből származó túlfizetéseket is tőketörlesztésnek kell elszámolni. Ez egy kedvezőtlen módszertan lenne a hitelintézetek számára, hiszen nagyban megnövelné költségeiket. Az MNB 700-900 milliárd forintra becsüli a bankszektor teljes várható veszteségét.
Hétfőn a K&H keresetét tárgyalja a fővárosi törvényszék, és ez után szép sorban jöhet a többi bank is, annak a sorrendjében, ahogy a bíróság feldolgozza a beérkező dokumentumokat. Várható, hogy ezek után már más érveket fognak felhozni a bankok. Minden hitelintézet esetén az adott per dönt, tehát minden devizahitelesnek a saját hitelezője perét érdemes figyelnie. A pénteki tárgyalásban kevesebb mint 100 adós volt érintett.