A sorozat első részében a felmérés eredményeit elemzik a kutatók.
Bár a közbeszédben az is önmagában nagyszerű cégeredménynek számít, ha a vállalat egyáltalán túlélte a 2008-as válságot és az azt követő szűk esztendőket, a kutatás inkább a siker hagyományos fogalma mentén haladt, a konjunktúra mozgásától függetlenül.
A siker definíciója általában valamely pénzügyi gazdasági mutatókkal jellemzett rövid- vagy középtávú cél megvalósulása. A világgazdaságban azonban a siker feltételei mindig jelentősen átalakulnak, amint változik a gazdasági környezet. A mai helyzet értelmezhetetlen húszéves távlatból, és azt sem tudjuk előre megjósolni, mi lesz a siker feltétele két évtized múlva. Az egyszerű pénzügyi-gazdasági mutatók – még a dinamikusak is – csak a vállalat múltjáról adnak képet, de nem tájékoztatnak arról, képes-e a jövő változásaihoz alkalmazkodni.
A szakirodalom szerint a történelem során mindig azok a cégek voltak képesek a túlélésre, azok járultak hozzá a gazdaság felvirágoztatásához, amelyek a kor követelményeihez igazodtak. Hasonlóképpen a korszerű termékek és szolgáltatások számíthatnak tartós sikerre, azok, amelyek új megoldásokat kínálnak a vevők számára. A kulcs a helyesen kitűzött célokban rejlik, és abban a stratégiában, amely elvezet hozzájuk. A ma is hevesen zajló harmadik ipari forradalom az innovációs aktivitás iránti igényt is megnövelte. Ennek pedig leginkább az a vállalat tud megfelelni, amelyik nem zárkózik el a folyamatos tanulástól.
A globalizálódó világ új kihívásai messze nem csak a nagyvállalatokat érintik, a helyzet a kis- és középvállalkozói szektornak is feladja a leckét. A rohamos technológiai fejlődéssel azonban a lehetőségek is tágulnak: a piacgazdaságokban az eredményes versengés mellett megnőtt a jól szervezett együttműködések jelentősége is. Sikert nem a magányos harcosok fognak elérni, hanem azok a cégek, amelyek hálózatokban működnek. A versengő együttműködés új jelenség. Új a neve is: a koopetíció a kompetitív önérvényesítés helyét veszi át.
Hagyományosan a nagyságrendi megtakarítások felhasználása számított a győzelem kulcsának, a gazdasági életben ezért a nagyvállalatok számítottak igazán eredményesnek. Az elmúlt évtizedekben azonban bebizonyosodott, hogy ennél jóval fontosabb a rugalmasság, így hát a kis cégek értek el látványos sikereket. A dinamikusan növekvő, high-tech termékekkel piacot robbantó gazdálkodók nagyon fontos szerepet játszanak a gazdaság élénkítésében, de a derékhadat a szolidan növekvő, illetve a saját tevékenységük szűk piacán vezető pozíciót őrző, gyakran tradicionális családi cégek alkotják. Az ő szerepük a fogyasztói igények differenciált kielégítése, foglalkoztatási szempontból pedig a nemzetgazdasági hasznuk érdekes.
A fentiekből az is következik, hogy célszerű új szemmel nézni a kis- és nagyvállalatok viszonyát is. Mivel a siker a megfelelő célkitűzésen múlik, és azon, hogy megtalálják az ehhez vezető utat, a kis– és a nagyvállalatok önmagukban nem egymás versenytársai. Közös érdekük, hogy a vevők által elismert teljesítmények versenyében, torzító hatásoktól mentesen megtalálhassák a saját útjukat, bár a kicsik jóval kiszolgáltatottabbak a versenysértő magatartásnak, mint a nagyok. A kisvállalati innováció hozzájárulhat ahhoz, hogy a nagyok megőrizzék a versenyképességüket, a koopetíció megfelelő formáit.
Köszönjük Némethné dr. Pál Katalin, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője segítségét a cikk megírásában. A teljes tanulmány megtalálható az intézet honlapján.
Az Origót kiadó Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt.