Nem csak a pálinkafagyi a sikertermék

A Centenáriumi lakótelep lakói tizennégy éve járnak a San Marinóba

Mit tegyen egy külvárosi lakótelepen működő fagyizó, ha úgy érzi, egyre kijjebb szorítják a piacról a nagyvállalatok? Vagy bedobja a törölközőt, vagy éveket áldoz az innovációra, és megteremti a hiánypótló termékét.

A ’90-es években felbolydította a fagylaltpiacot az, hogy minden hipermarketben megjelentek a prémium minőségű jégkrémek. Később a porból helyszínen kevert fagylaltot árusító pultok elterjedése is komoly versenyt támasztott. Egy, a főváros 16. kerületében működő családi fagylaltozó, a San Marino azonban speciális szegmensben szerzett erős pozíciókat.

A kisember luxusa

A kézműves fagylaltok piacára nem könnyű belépni, a szabályok szigorúbbak, az alapos szaktudás mellett specifikus gépekre, berendezésekre van szükség. A szabvány szerint ez az íz helyben készül természetes alapanyagokból, friss gyümölcsből, tejből, tejszínből, festék, aroma, tartósítószer nélkül. Mivel nem szállítják, hanem helyben főzik, sosem kell azt válaszolni a vevőnek, sajnos már elfogyott. Az ezredforduló óta a kézműves fagylalt a reneszánszát éli, úgy is mondhatnánk, a kisember luxusa.

A lakótelepiek tizennégy éve járnak a San Marinóba Fotó: Polyák Attila - Origo

Innováció

A San Marino a hagyományos alapízesítésű fagylaltok mellett mindig gondoskodik egy-egy tej-, illetve cukormentes változatról, valódi specialitása azonban az alkoholos kínálat. „A prototípusban még a gombóc 40 százalékát alkohol tette ki” – meséli Vajda Zsolt üzletvezető, – „de ezt a változatot csak magamon próbáltam ki. Jelenleg 16-17 százalékos az alkoholtartalom a pálinkaízű fagyalaltokban. Három gombóc már elég ahhoz, hogy virágos kedvünk kerekedjen tőle.”

Családi vállalkozó

A San Marino Cukrászda és Fagylaltozó családi vállalkozó – „Anyukám osztja az észt”, foglalja össze ennek lényegét Vajda Zsolt, aki élelmiszeripari és üzletvezetői végzettséget szerzett vendéglátós. Tanulmányai során többször vett részt olaszországi szakmai gyakorlaton, itt ismerkedett meg a fagylaltkészítés mesterfogásaival. Jó tízévnyi vendéglátó ipari alkalmazottként szerzett tapasztalat után 2000-ben nyitotta meg a San Marinót a Centenáriumi lakótelep egyik házának aljában. Az üzlet fagylaltozóként indult, a szezonalitás miatt azonban együttműködésre lépett egy cukrászüzemmel, annak süteményeit is forgalmazza.

2009? Akkor lett krémesebb a fagyink

A válság éveiben a San Marino elfogadta, hogy forgalmi értéket veszítettek, mert cserébe vásárlót nem. Sőt a mélypontnak tartott 2009-es év sem viselte meg a vállalkozást, némi visszaesést inkább 2011-ben és 2012-ben tapasztaltak. Vajda Zsolt úgy fogalmaz, a megszokott vasárnap délutáni adagok megfeleződtek, nyolc szelet süti helyett fele akkora adaggal ült asztalhoz a tipikus négytagú család. Többször emeltek árat, és minden beruházásról, új gépbeszerzésről lemondtak, ahogy a családi nyaralásról és a gyerekeik táboroztatásáról is. Azt is a válságnak tudja be, hogy tavaly nem tudták megengedni maguknak az iskolakezdő osztályok ingyenes fagyiztatását, sem azt, hogy a tanítás utolsó hetében gyerekrajzot fogadjanak el fizetségül. „Viszont ki tudtunk gazdálkodni egy kis homokozót a gyerekvendégeinknek a kertben.”

Vajda Zsolt a birodalmában Fotó: Polyák Attila - Origo

Marketing

Vajda Zsolt egészen 2014-ig várt azzal, hogy Facebook oldalt hozzon létre a cukrászdának, azt is leginkább vásárlói nyomásra tette. Korábban egyáltalán nem foglalkozott sem az online, sem a hagyományos marketinggel. Mint fogalmaz, az üzletbe csak a munkát engedi be. Nem használ okoseszközöket, esténként posztol, de nem hagy ki napot. „Egyedül csinálom, mint annyi mindent a vállalkozásban, és nincs igazán időm fészbukozni. Inkább a személyes beszélgetést választom.”

Meghallgatja a vásárlókat

Ezt azonban szó szerint érthetjük. Minden hónap utolsó szombatján a vásárlók a cukrászda vendégei egy teára, ahol elmondhatják a véleményüket az új süteményekről – a San Marino hetente megjelentet egy olyan tételt, amelyik addig nem szerepelt az étlapon. „Ilyenkor meghallgatjuk őket, mi hogy ízlik, miben szeretnének változtatást. Általában 30-40 vendég jelenik meg, délután 4-től gyakran este 10-ig maradnak.”

Vajda Zsolt három évig kísérletezett Fotó: Polyák Attila - Origo

Kicsi, de nem hagyja magát

Vajda Zsolt elmondja, azért nem hagyta nyugodni az alkoholtartalmú fagylalt ötlete, mert rá akart cáfolni az állításra, hogy képtelenség. Mivel az alkohol nem, vagy nagyon nehezen fagy meg, neki három évre volt szüksége ahhoz, hogy szilva-, barack-, körtepálinkás, illetve ünnepi alkalmakra népszerű gyógynövénylikőr-ízeket kínálhasson a vásárlóinak. „Nyilvánvalóan kuriózum, a vevőink is ezért fogadják el, hogy magasabb az ára” – mondja Vajda. Legközelebbi terveik között a terjeszkedés az első, a San Marino szeretne megjelenni a belvárosban is. Ha minden jól megy, 2015 nyarán már nem is kell elzötyögnie a Centenáriumi sétányig annak, aki néhány korty cigánymeggypárlatot is kér a tölcsérébe.

A San Marino fagyizó útja a sikerhez Forrás: Origo

A Magyar Telekom mint a kis- és középvállalatok legfőbb kommunikációs partnere megbízta a GKI Gazdaságkutatót egy olyan kutatással, amely segítséget nyújthat a válság utáni idők nehézségeivel küzdő magyarországi kis- és középvállalatoknak abban, hogy megtalálják a saját sikerükhöz vezető utat.

A cikksorozat első részében a kutatást és a vizsgálandó elméleti megállapításokat ismertettük.

Az Origót kiadó Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt.