A skót függetlenség elsőre jól hangzik, de ha a skótok tényleg felmondják az Angliával 307 éve kötött szerződést, akkor egy önálló gazdaságot is fel kell építeniük, ami viszont nem lesz egyszerű. Mert a valódi probléma nem az, hogy lesz-e új skót közmédia a BBC helyett, vagy hogy milyen lesz Skócia saját himnusza.
Az elszakadást a lakosság elsősorban érzelmi kérdésként éli meg, pedig a függetlenség felé vezető út végén nem a szép, új Skócia várja majd őket, hanem méretes költségvetési hiány, óriási államadósság, valutabizonytalanság, és egy bankgaranciát vesztett pénzügyi rendszer. És ha kiválnak a világ hatodik legnagyobb gazdaságából, akkor az EU-tagságtól és a brit fonttól is búcsúzhatnak - mivel az “nem egy CD-gyűjtemény, amin váláskor a felek megosztoznak”, mondta korábban David Cameron brit miniszterelnök.
A függetlenségpártiak azzal kampányolnak, hogy a norvég minta szerint majd az északi-tengeri olajkészletekből származó bevétel fogja gazdaggá tenni az országot. Norvégia olyan olajalapba tette a bevételeit, amelynek hozama egyrészt garantálja a polgárok jövőbeni nyugdíját, másrészt függetleníti az országot az olajár-ingadozás káros hatásaitól. A norvégok alapjában tavaly szeptemberben már 570 milliárd euró állt, és fő problémájuk az, hogy nem tudnak mit kezdeni a sok pénzükkel.
Ez jól hangzik, de a szakértők szerint az olajmezők kezdenek kimerülni, és a skótok a tengerfenék alatt lévő 64 milliárd hordónyi olajból negyvenmilliárdot már kibányásztak. Ezért erre a bevételre csak a következő 30-40 évben alapozhatnak, utána új bevételi források után kell nézniük. Ráadásul a kutatók szerint nem biztos, hogy a nagy nyersanyagbevételek csak jót tennének a független Skóciának: ugyan ettől nőne az életszínvonal, de ez általános drágulással jár, ami rossz hatással lehet azokra a vállalkozásokra, amelyek nem olajkitermelésre alapoznak. Egyébként sem jó egy szűkös természeti erőforrásra és világpiaci árának alakulására alapozni egy ország jövőjét. Főleg úgy, hogy az olajiparon kívül nagyon gyenge a gazdaságuk, és a társadalmuk is éppen elöregedőben van.
Mivel a független Skócia a kereskedelme nagyjából 65 százalékát továbbra is az Egyesült Királysággal bonyolítaná le, az árfolyam-ingadozások miatt jelentős versenyhátrányba kerülhetnek, ha elhagyják az egységes belső piacot. Mert az elszakadást pártolóknak egyelőre nincs megoldásuk arra az alapvető kérdésre, hogy a független Skóciának milyen fizetőeszköze is legyen majd. A skót kormány tisztában van azzal, hogy sokkal kényelmesebb lenne, ha a függetlenség mellett megtarthatnák az angol fontot is. A britek viszont azonnal jelezték, hogy ők nem vevők a pénzügyi unióra, annak ellenére sem, hogy a gazdasági racionalitás szerint Anglia érdeke is a közös valuta fenntartása lenne. “Válás esetén nem marad közös a bankszámla és a hitelkártya” - mondta korábban David Cameron. A valutaunió hátrányait még februárban összefoglalta a kincstár vezetője, Sir Nicholas Macpherson.
A közös fizetőeszköz elvesztése elég komoly zsarolási alap, mert a függetlenség kivívásának ára az angol font nélkül sokkal nagyobb lehet. Egy új valuta és az árfolyamkockázat mellett megdrágul a hitelezés és a kötvénykibocsátás, és többé nem tartja a hátát a skót bankok helyett a Bank of England sem. Pedig a válság után bajba került legnagyobb skót bankot, a Royal Bank of Scotlandot is a brit költségvetés mentette meg a csődtől - amit David Cameron sosem mulaszt el megjegyezni.
Ha a skótok nem tudnák megtartani a fontot, akkor kézenfekvő lenne az euró bevezetése, de Salmond hintapolitikát játszik: az uniós tagságot szeretné Skóciának, de az euróból nem kér, ami viszont a tagság feltétele. És az új ország uniós tagsága egyébként sem tűnik biztosnak: Spanyolország például egészen biztosan nem szeretné, hogy másnap a katalánok vagy a baszkok is hasonló igényekkel lépjenek fel, ezért nem biztos, hogy támogatná Skócia felvételét az EU-ba. Viszont az a kilátás, hogy Skócia kimarad az unióból, még jobban elriasztja a befektetőket, mint az, hogy kilépnek az Egyesült Királyságból.
Az is gondot jelent, hogy mit kezdjenek a brit államadósság Skóciára eső részével. A skótok úgy gondolják, hogyha nem használhatják többé a brit fontot, akkor inkább nem is fizetik ki azt a rájuk jutó nagyjából 100 milliárd fontot (körülbelül 40 ezer milliárd forintot). De bármennyire is szeretnének ez alól kibújni, ez nem fog menni, és a legutóbbi tárgyalások alapján kibocsátás arányosan kell majd visszafizetniük a tartozásukat, ráadásul brit fontban. Ami egy független skót államnak az elszakadás után egyből hatalmas adóemelésekkel, és a közkiadások visszafogásával járna.
A Bank of England elvesztésével Skócia lemondana a központi bank által biztosított árstabilitásról és pénzpiaci biztonságról is. Már több skót nagybank is bejelentette, hogy készen áll arra az esetre, hogy áttelepítse székhelyét Skóciából Londonba, ha az elszakadás mellett döntene a népszavazás. Egyébként sincs sok választásuk: ha nem szeretnék elveszíteni a Bank of England likviditási garanciáját, menniük kell. Ezentúl a bajba került skót bankok talpra állításának költségeit meg a skót adófizetőknek kéne állniuk.
A függetlenség a tervek szerint 2016 márciusától lépne hatályba, tehát a britekkel való alkudozásra a független Skóciának még másfél éve maradna. De ez mégsem olyan sok idő, ha szeretnék elkerülni a csehszlovák példát, ahol az ország felbomlása után azonnal megkezdődött a bankbetétek áttelepítése Szlovákiából Csehországba.
A skót függetlenségnek a hatalmas politikai kudarc mellett nincsen semmi előnye az Egyesült Királyság számára sem. Elveszítik a lakosság 8 és a GDP-jük 10 százalékát, no meg persze a fontos olajmezőket. Ráadásul a népszavazás okozta bizonytalanság miatt már így is tíz hónapos mélypontra esett az angol font árfolyama a dollárral szemben.