Olvasónk egy hosszabb levélben mesélte el a történetét. Lényege, hogy az egyik nagy magyar bank fiókjában szeretett volna egy nagyobb összeget felvenni. A számlacsomagja hirdetményében meg is nézte az idevonatkozó díjakat, és nyugtázta, hogy egy fix összeget kell majd fizetnie a kasszánál. A díjtáblázatban szereplő tétel helyett azonban ötször annyit kértek tőle. Mint később kiderült, a bank külön fióki kártyás és nem kártyás készpénzfelvételi díjat is feltüntet. Ez utóbbinak van egy fix költsége, míg az előbbi a felvett összegtől százalékosan függ.
Az olvasónk szerint a fióki ügyintéző direkt a magasabb költséget számolta fel neki, hiszen ő nem kérte, hogy bankkártyás fióki készpénzfelvétel legyen az ügylet. Amikor elkérték tőle a kártyát, akkor is azt hitte, hogy ez is csak a személyazonosítás része. Összesen 4 ezer forintja bánta ezt, hiszen bankkártya nélkül alig több mint 1000 forintból megúszta volna az 500 ezer forint felvételét.
A bankszámlák hirdetményeiben könnyű elveszni. Olvasónk is így járt. De azt is nehéz elképzelni, hogy egy bank teljes stratégiája az ilyen díjtételekre épülne. A Bankmonitor szakértője szerint a hasonló díjak a hirdetményekben mind megtalálhatók, így a szó szoros értelmében rejtett költségeknek nem igazán nevezhetők. Szerintük ezek egyike sem hozható összefüggésbe bármelyik a bankokat terhelő adó- és egyéb terhekkel, mert már korábban is léteztek.
Nehéz kiigazodni a hirdetményeken. Az egyébként is irreális elvárás, hogy ezeket betéve megtanuljuk. A bankszámlaválasztásnál is csak 5-6 szempontot tudunk számításba venni, még a legösszetettebb kalkulátorok sem adnak választ olyan különleges esetekre, amit olvasónk is leírt. Alig van tehát jobb tanács, mint hogy tájékozódjunk alaposan a hirdetményekből, mielőtt a bankfiókba mennénk.
A Bankmonitor csapata összeszedett még néhány olyan esetet, amire mindenképp érdemes figyelnünk.
A pénzügyi intézmények elleni panaszokat kezelő jegybank jelentése szerint egyre kevesebb panasz érkezik be a fogyasztóktól a pénzügyi szektor ellen. Ennek okai azonban nem biztos, hogy a rejtett költségek csökkenésében keresendők. A statisztikák alapján látszik, hogy a beadványok leginkább 2011 végén ugrottak meg, amikor a végtörlesztéshez kapcsolódó hitelezés zajlott. Sokan nem kaptak ekkor forintkölcsönt a bankoktól, hogy megszabaduljanak a devizaadósságtól, pedig nagyon szerettek volna. Jellemzőbb is lehet, hogy panaszt inkább csak nagyobb összegű kár esetén teszünk, kisebb tételeknél nem szívesen bíbelődünk ezzel. Olvasónk panasza is 4 ezer forintról szól, ami talán még nem üti meg azt a limitet, ami miatt már a hatósághoz fordulnánk.