Háború zajlik az olajpiacon?

Vágólapra másolva!

Tovább csúszik lefele az olaj árfolyama, a Brent már közelíti a 80 dolláros hordónkénti szintet. Nem nyugszanak az eladók, amiben vastagon benne lehet egy kibontakozóban levő (sőt, már inkább javában zajló) árháború rémképe. A szaúdiaknak valószínűleg nem tetszik a nagy amerikai olajforradalom, meg is próbálják féken tartani a palaolaj kitermelők lendületes terjeszkedését.

Sándor Dávid

Vágólapra másolva!

olaj Amerika Brent

Nem teljesen egyértelmű, hogy a nagy olajpiaci szereplők pontosan hogyan is szeretnék pozícionálni magukat a piacon a következő években, mindenesetre a szaúdiak eddigi lépései egy újfajta rend kialakulását vetítik előre. Míg korábban a világ legjelentősebb kitermelője az olajár esését látva sietett hűteni a piaci kedélyeket (egyfajta egyensúlyozó szerepet betöltve) és verbális intervenciókkal erősíteni az olajárat, az elmúlt hónapok 30 százalékos zuhanását csendben ülték végig.

Közben pedig volt egy-két húzásuk, amivel igen erős jeleket küldtek a piaci szereplőknek arra vonatkozóan, hogy ezúttal eszük ágában sincs az árfolyamok segítségére sietni. Első körben az ázsiai vevőiknek, majd a napokban már az amerikai partnereiknek is a korábbinál nagyobb kedvezménnyel kezdték értékesíteni a nyersolajat. Nem az árfolyamot akarják tehát megfogni, hanem piaci részesedést akarnak nyerni maguknak.

Egyszerűen azért nem főzhetnek már a korábban jól bevált recept szerint, mert Amerikában rakétaszerű módon emelkedik az olajkitermelés a nemhagyományos fúrási technológiáknak köszönhetően. Vagyis, ha a szaúdiak elkezdenék csökkenteni a termelésüket, ezzel magasan tartva az olajárat, úgy a helyükre könnyen belépnének az amerikai termelők. Piaci részesedést vesztenének, kevesebb olajat adnának el, így a költségvetésük is kibillenhetne az egyensúlyból, amihez az elmúlt évek jelentősebb szociális-társadalmi kiadásai miatt most már bizony tekintélyes bevételekre van szükségük.

A szaúdiak láthatóan nem akarnak erre az igen kockázatos útra tévedni, ahol az amerikaiak kárára sokat veszíthetnek az olajpiaci erőpozíciójukból. Ehelyett inkább "elengedik" az olajárat, hogy az elkezdje kitisztítani a piacról a drágább amerikai palaolaj mezőket (miközben a szaúdiaknál nagyságrendileg 20 dollárnál van a projekt megtérülése, ez a palaolajnál valahol 70 dolláros magasságban lehet). Kedvezményeket adnak, hogy a piaci részesedésüket viszont növeljék, nagyobb mennyiséget tudjanak eladni, hogy a költségvetési bevételeik ne szenvedjék meg annyira az olajár esését.

Pusztán ezek alapján az tűnik valószínűnek, hogy az olajár a korábbi 100-130 dollár helyett valahol a 100 dollár alatti régióban alakíthat majd ki magának egy sávot. Azt jelenleg megmondani igen nehéz persze, hogy pontosan hol húzódhatnak a határok, talán az adhat majd némi támpontot, hogy a nemhagyományos kitermelési technológiák nagyjából 70 dolláros olajár mellett tekinthetők megtérülőnek. Ilyen szintek alatt valózínűleg az eddig látott nagy beruházási boom elkezd lankadni, aminek megfelelően a következő évek alacsonyabb termelést eredményezhetnek, felfele húzva az olaj árfolyamát is.

Az azonban időt vesz igénybe, míg a kitermelők reagálnak az alacsony olajár teremtette új feltételekre. Bár már 30 százalékkal van lejjebb az árfolyam a nyári csúcsokhoz képest, az Amerikában működésben levő olajfúró tornyok számában még egyáltalán nem mutatkoznak érdemi változások. Aminek egyszerűen az is lehet persze az oka, hogy bár a projekt megtérüléséhez kell a 70 dolláros olajár, ha már a beruházást elvégezték, a napi működéshez akár 30 dolláros szint is elegendő.

Nehéz tehát azt megmondani, hogy hol lehet az alja a mostani nagy zuhanásnak, három dologra lehet talán érdemes odafigyelni. Egyrészt november végén jön az OPEC ülés, amin ha a kartell tagjai jelentősebb (napi 1 millió hordó körüli) kvótacsökkentés mellett határoznának, az mindenképp megfordíthatná az olaj mostani rossz szériáját.

Másrészt az olajpiacon már akkor is inkább vételekben gondolkoznánk, ha a spekulatív nettó vételi pozíciók száma lenullázódna. Jelenleg még mindig sokan az olajár emelkedésére vannak pozícionálva, a nagy esést ennek megfelelően a longzárások is csak még meredekebbé teszik. Ha viszont leépülnek ezek a pozíciók, már érdemes lehet odafigyelni.

Ahogy arra is, hogy az árfolyam milyen szinteken kezd aljat építeni. Egy ilyen meredek zuhanás után ez a folyamat valószínűleg több időt vesz majd igénybe, a grafikonra nézve a 60-70 dolláros szintek lehetnek olyanok, ahol első körben egyfajta konszolidáció kibontakozhat. Meglátjuk.