Kevesebb nyugdíjas, több nyugdíj

A drágulás hatása átmeneti lehet.

Csökkent idén a nyugdíjasok száma, de nem lassult a társadalom elöregedése, csupán a nyugdíjfeltételek szigorodtak. A statisztikai hivatal adatai alapján a nyugdíjkorhatár nem tolható ki sokkal tovább, hiszen az egészségben várható átlagos élettartam már igen közel van a nyugdíjkorhatárhoz.

• Kevesebben kapnak idén nyugdíjat, miközben az idősek száma tovább nő.
• A nyugdíjfeltételek szigorítása ellenére is évről évre többet ad ki az állam a nyugdíjakra.
• Az EU többi országához képest rendkívül alacsonyak a magyarországi nyugdíjak.
• A 62 év felettieknek jelenleg átlagosan jobban megéri nyugdíjba menni, mint fizetést kapni.
• A nyugdíjasok csaknem 20 százaléka nem öregségi nyugdíjas.
• 2013-ban 100 gyermekre 119 időskorú jutott.

A nyugdíjkorhatár elmúlt évekbeli emelése, a korkedvezményes nyugdíj feltételeinek szigorítása miatt idén kevesebb a nyugdíjas, mint tavaly ­– derült ki a Központi Statisztikai Hivatal elemzéséből. Az elmúlt időszak nyugdíjügyi törvényváltozásait, pénzügyi és népességi adatait vizsgáló dokumentum szerint a 2012-es nyugdíjreform csökkentette a jogosultak körét, az államháztartásra mégis évről évre nagyobb terhet ró a nyugdíjak kifizetése.

Nyugdíjak az EU-ban, ún. vásárlóerő- standardban (a nyugdíjak értékét és az árak mértékét is számba vevő mértékegység) megadva Forrás: Origo

A fordulópont 2012 volt

A magyar társadalom elöregszik – erősíti meg a KSH új, "Nyugdíjak és egyéb ellátások, 2014" című kimutatása is. A kormányok a rendszerváltás óta többféleképpen próbálták orvosolni a problémát, hiszen az államháztartásra hatalmas terheket rónak a nyugdíjak. A nyomás enyhítésére már 2000-ben tervek születtek, amelyek leginkább a kiadások csökkentését szolgálták: több alkalommal növelték a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati időt, emelték a nyugdíjkorhatárt, és szűkre szabták az inflációhoz igazított nyugdíjemelést, 2007-től pedig fokozatosan szűkültek a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségei. Szigorodtak a nyugdíj melletti munkavégzés és a rokkantnyugdíj feltételei, majd egységes nyugdíjkorhatárt vezettek be nők és férfiak számára (később ezt enyhítette a "Nők 40" nevű program, amely a nők számára 40 év munkaviszony után engedélyezi a nyugdíjba vonulást).

Fordulópontot a 2012-es év jelentett: néhány kivételtől eltekintve megszűntek a különféle korai öregségi nyugdíjazási formák (szolgálati nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, korengedményes nyugdíj, bányásznyugdíj, művésznyugdíj, polgármesterek, európai parlamenti képviselők, országgyűlési képviselők nyugdíja) és a rokkantsági nyugdíj. Elsősorban a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata miatt ezután már csak 2 millió 200 ezer fő kapott nyugellátást, ami 18 százalékos csökkenés az előző évhez képest.

Szigorítás igen, csökkentés nem

2012-ben a nyugdíjasok számát igen, de a magát az összeget nem csökkentették. Sőt, a megmaradt nyugdíjak tulajdonképpen növekedtek. A rendszerváltás óta az egyetlen nagyarányú nyugdíjcsökkenés a 13. havi nyugdíj 2009–2010. évi megszüntetése, valamint az ún. svájci indexálás helyett az inflációkövető indexálás (a GDP-növekedéshez kötött nyugdíjak) bevezetése volt. Ezek gyorsan a nyugdíjak reálértékének csökkenéséhez vezettek, de csak ideiglenesen. 2011-re már helyreállt az ellátások reálértéke, 2012-ben és 2013-ban pedig (az inflációhoz igazodó nyugdíjemelés során, reálérték szempontjából) 5,7, illetve 1,7 százalékos nyugdíjemelésre is sor került.

Nem éri meg tovább dolgozni Forrás: MTI/Varga György

"2010 és 2013 között több mint 3000 milliárd forintot tett ki az összes ellátásra fordított kiadás, 2013-ban 3469 milliárd forintot, a GDP 11,9 százalékát. Ezen belül a nyugdíjbiztosítási ellátásokra a nyugdíjalapból fordított kiadások összege 2013-ban 3003 milliárd forint volt" – mondta az Origónak Holka László, a KSH szóvivője.

Durva különbségek

Holka László szerint "a nyugdíjban és egyéb ellátásban részesülők állományi létszámának változását egyik oldalon az ellátásból kikerülők (például halálozás miatt) száma, a másik oldalon az új megállapítások száma határozza meg. 2014 januárjára az előző évhez képest az ellátásban részesülők száma csökkent, amit alapvetően az egyéb ellátásokban, illetve járadékokban, járandóságokban részesülők számának mérséklődése okozott, a nyugdíjban részesülők száma nőtt, 2 millió 209 ezerről 2 millió 222 ezerre". Pedig a nyugdíjkorhatárt elérő vagy azt meghaladó korú népesség egyre nagyobb aránya marad a munkaerőpiacon: 2012-ről 2013-ra a 60–64 évesek foglalkoztatási rátája 13,9-ről 16 százalékra nőtt.

Bár a nyugdíjjellegű kiadások között az öregségi ellátás aránya a legnagyobb, a 2012-es felülvizsgálatok ellenére továbbra is magas a megváltozott munkaképességűek nyugdíja. Szintén feltűnő utóbbiak arányának területi eloszlása: míg Budapesten például az öregségi nyugdíjasok aránya 2014 elején meghaladta a 80 százalékot, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez az érték nem érte el az 58 százalékot, ugyanakkor a megváltozott munkaképességű ellátásban részesülők hányada megközelítette a 30 százalékot, a budapestinek több mint háromszorosát. Holka László szerint a különbséget a két régióban elérhető egészségügyi ellátás közti szakadék okozza. "A megváltozott munkaképességűeknek járó rokkantsági, illetve rehabilitációs ellátáshoz a feltétel a legfeljebb 60 százalékos egészségi állapot, így az ellátásokban részesülők területi megoszlását is elsősorban az egészségi állapot befolyásolja. A születéskor várható élettartam Észak-Magyarországon a legalacsonyabb, férfiak esetében több mint három, a nők esetében közel két évvel alacsonyabb, mint a leghosszabb életkilátásokkal rendelkező régiókban."

Megduplázódott az idősek aránya

A nyugdíjproblémáról és a társadalom elöregedéséről riasztó képet nyújt a dokumentumban bemutatott úgynevezett "öregedési index". Ez a szám a 65 év felettieknek a gyermekkorúakhoz (0–14 éves) viszonyított arányának segítségével mutatja be az ország demográfiai válságát. 1990-ben az öregedési index 65 volt, vagyis 65 időskorú jutott 100 gyermekre. Ez a szám 2005-ben 100, 2013-ban pedig már 119 volt. A helyzetet a dokumentum szerint súlyosbítja "az alacsony nyugdíjazási életkor, a kevéssé elterjedt öngondoskodás, a szürke- és a feketegazdaság viszonylag magas aránya, az inaktívak még mindig széles rétege, a munkavállalók körében jelentőssé váló nemzetközi migráció, ezáltal a nem megfelelő mértékű járulékfizetés".

Egy ponton túl már nem lehet szigorítani Forrás: AFP/Nikolay Doychinov

Kézenfekvőnek tűnik a nyugdíjfeltételek szigorítása, a KSH adatai alapján azonban kérdéses, hogy ez meddig folytatható. A dokumentumból kiderül, hogy

a korkedvezményes nyugdíjra jogosultak köre mára minimálisra csökkent.

Ami a kitolt nyugdíjkorhatárt illeti, 2012 óta lépcsőzetesen emelkedik, és az 1956 után születettek esetében eléri majd a 65 évet, azaz szintén közelít egy határt, amin túl már nem lehet szigorítani. Az úgynevezett egészségben várható élettartam, vagyis az az életkor, ameddig az ember átlagosan még munkaképes, jelenleg férfiak esetében 64 év, a nőknél 67,1. A várható élettartam 2013-ban a férfiaknál 72,01, a nőknél 78,73 év volt.

Bőven az EU-s átlag alatt

A dokumentum problémának tartja, hogy a nyugdíjrendszerünk "ösztönzi az emberek munkaerőpiacról való minél előbbi kivonulását": mint írják, Magyarországon az 50–59 éves korosztály átlagosan kevesebbet keres, mint amennyi a 65–74 év közötti nyugdíjasok nyugdíja: vagyis nem igazán éri meg a nyugdíjkorhatár átlépése után is dolgozni. Igaz, a feketén szerzett jövedelmek ebben a statisztikában nincsenek benne, a nyugdíjazás szempontjából a be nem jelentett munka nem releváns, könnyen lehet egyszerre feketézni, közben a nyugdíjat is felvenni – ez persze tovább ösztönzi a minél hamarabbi nyugdíjba vonulást.

Mindezek ellenére a dokumentum nem javasolja a meglévő vagy az elkövetkező nyugdíjak összegének, értékének csökkentést. Az öregségi nyugdíjak értéke az Európai Unión belül Magyarországon most is a legalacsonyabbak között van (de még így is magasabb, mint az 50–59-es korosztály bérei): 2011-ben 28 tagállamból a 21.-ek voltunk, olyan országokat előztünk meg, mint Bulgária, Románia vagy Lettország, miközben több nyugat-európai államban a magyarországiak duplája a nyugdíjak reálértéke.