Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?
Színpadon láttam magam, de azt is el tudtam képzelni, hogy kisiskolásokat tanítok. A közgazdászdiplomám voltaképp egy megállapodás eredménye a szüleimmel. Ők féltettek a kutyavacsorája-pályáktól, én viszont még azt sem láttam előre, hogy vállalkozni fogok. Mindig is az alkotás érdekelt. De a Párizsban töltött tanév előtt nem is hallottam arról, hogy a hivatásos orr létező szakma. Az a bizonyos karácsonyi felismerés vezetett oda, hogy kikutassam, hogyan kell belekezdeni. Pedig a családom már gyerekkoromban parfümmániásnak ismert.
Miért éppen Párizst választotta az utolsó évben?
Először Bécset vettem célba, de nem jött össze. Párizsba viszont mindig is szerettem volna visszatérni attól kezdve, hogy tizenöt éves koromban elvittek a szüleim. A karácsonyi szünet után már tudatosan kerestem a parfümőrképzés lehetőségeit. Két dolog derült ki nagyon gyorsan: igen, létezik erre akadémikus oktatás, és elérhetetlenül drága. Főként a modern parfümgyártás bölcsője, a Grasse-i parfümőrakadémia a Riviérán. Így hát elkezdtem a közgazdász vonalon állást keresni, és félretenni a fizetésemet a nagy álom megvalósítására.
Mekkora célösszegről beszélünk?
Akkor, 2009-ben 13 ezer euró volt a tandíj. De az állásommal hatalmas szerencsém volt, egy világszerte akkreditált nyelvvizsgákkal foglalkozó multi humánerőforrás-menedzsere lettem. Eltartottam magam, minden hónapban félretettem valamennyit, az ebédszüneteket meg a közeli Guerlain üzletben töltöttem, és készültem. Épp amikor sikerült megspórolnom annyi pénzt, amennyivel elkezdhettem a tanulmányaimat, megkínáltak ugyanennél a cégnél az igazgatói poszttal.
Hány évesen?
Hát ez az, ki ne tartaná tiszta őrültségnek, hogy huszonhét évesen kitértem egy olyan lehetőség elől, amelyik enyhén szólva nem mindennap esik az ember ölébe? Még a szüleim is újra elkezdtek aggódni, hogy én egy álompozíció helyett inkább a bizonytalan illatos utazásomba vágtam bele.
Hogyan lehet képezni a szaglást?
Nagyon egyszerűen, gyakorlással. Az orr olyan, mint egy izom, de átalában viszonylag fejletlen, ezért edzeni kell, méghozzá illatokkal, aktív szagolgatással. A férjem szaglása például kimondottan gyenge volt, amikor megismerkedtünk, de sosem késő elkezdeni, és ez most már meg is látszik rajta.
Az igaz, hogy a parfümőrök háromszáz illatot is meg tudnak nevezni vakon?
Inkább többet. Ez a képzés alapja, a vakteszt. A megjelent parfümök zömét, bár a formulákhoz is hozzáférünk, nagyjából össze tudnánk állítani csak abból, ahogy illatoljuk, jóllehet ehhez a feladathoz ma már gépek is rendelkezésünkre állnak. Talán nem fejtek meg bármit bármikor, de mégiscsak hasonló anyagokkal dolgozom nap mint nap, jól ismerem őket.
A Grasse-ban töltött évben mi volt a legújszerűbb kihívás?
Meg kellett szoknom a sajátságos szakmai nyelvet. Továbbá az igaz, hogy a parfümöket viszonylag jól ismertem még műkedvelőként is, de a nyersanyagokhoz finoman szólva nem voltam hozzászokva. Ezek a virágokból, fűszerekből, fákból nyert illóolajok hihetetlenül hatnak a hangulatunkra, sokszor ki is csapják a biztosítékot lelkileg. Mit mondjak, nem volt ritka a visongás. Aki álló nap ki van téve annak, hogy az orrába hasít a frissen kaszált fű-, az Earl Grey- vagy a fügetejillat, az egész nap a saját érzelmi reakcióival van összezárva. A képzés első heteiben a nap végére szénné röhögtük magunkat.
Hogyan kell megközelíteni egy illatot?
Sokszor nem gondolunk bele, de leírás nélkül ez a mesterség nem létezik. A legváratlanabb hasonlatok jönnek elő. Meghatározzuk egy illat textúráját, szelektálunk aszerint, hogy hideg, meleg, puha, kemény, harsány vagy halk, és ezt hosszan lehetne folytatni. Fontos, milyen színt lehet hozzákapcsolni, és milyen érzelmeket fejez ki.
A szubjektív érzetek profi útmutatót adnak?
Igen, így memorizálunk.
Mi történt, amikor befejezte a tanulmányait?
Ott maradtam a régióban, és beálltam parfümőrnek nagy házakhoz. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor egy márka új illatot rendel, átad egy briefet, meghatározza a célközönséget, a korosztályt, megad hangulatokat, és behatárolja az összetevőket: ez meg ez mindenképp, az meg az semmiképp ne szerepeljen a formulában, továbbá megadják a kilónkénti maximális előállítási árat.
Van abban valami bizarr a 21. században, ha a kreatív munka névtelen marad.
A viszonylagos anonimitás adottság, így működik a szakma, ezt minden orr elfogadja. Pedig nem nehéz kinyomozni, melyik kiadást ki tervezte, de utána kell nézni, a márka alapesetben nem feltétlenül kommunikálja. Az alkotások során nagyon meg volt kötve a kezem, de épp ebből tanultam rengeteget.
Mikor döntötte el, hogy céget alapít?
Még 2009-ben, amikor épp csak befejeztem az iskolát, egy osztálytársam ajánlására felkeresett egy amerikai ékszerész. Saját magának, saját nevén terveztetett meg egy parfümöt. És amikor eljött a pillanat, hogy számlát adjak, gyakorlati szempontból kénytelen voltam létrehozni egy vállalkozást. Ez csak a startgombot nyomta be, egyrészt akkor már egyre-másra érkeztek a megrendelések, másrészt már szinte kész volt a fejemben a saját debütáló kiadásom.
Fejben?
Igen, az első a gondolat. Így indul el az inspiráció, amikor már feszíti az izmaimat és érzem a vénáimban, muszáj üvegbe tennem. Két-három év és megszámlálhatatlanul sok próbálkozás közelíti egymáshoz a vágyat és a végső illatot. Kettőt lépek előre, ötöt hátra, változtatok az arányokon, több száz, olykor több ezer verzió árán. Azt hiszem, nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy ez a munkafolyamat képes agyonfrusztrálni az embert.
Mi történik, ha létező illatot talál fel?
Az is előfordul. Olyankor az ember mindent kidob és másfelé kanyarodik.
Az első illata, a Hedonist azonban éppen az újszerűségével vágta fejbe a piacot. Hogyan lett kulttermék Indonéziától az Államokon át Oroszországig?
Egyrészt rumot és dohányt tartalmaz, és ebben a női parfümök között világújdonság. Másrészt úgy fest, sikerült bevetős parfümöt összeállítanom. Már amikor a barátnőimnek osztogattam, az jött vissza, hogy ők nagyon finomnak találják, viszont a pasijuk vagy férjük konkrétan megőrül érte. Ezt fejezték ki a recenziók is. A tesztelő hazament, és írt egy cikket arról, hogy a férje már az ajtóban rágyógyult. Szokták mesélni nevetve, otthon összekacsintós jelzőmondatba került a nevem: „Ma rakd föl a Vikiét!!” Meghökkentően sok ismeretlen írja meg levélben, milyen sokat segített a Hedonist abban, hogy rendbe hozzák a házasságukat. Azok a nők pedig, akiket ismerek, elmesélik, hogy amikor a férjük beleszagol a nyakukba, általában azonnal üzenetet címeznek nekem. Konkrétan csókoltatják a kis kezemet.
De ha jól értem, nem ez volt a cél.
Nem, a neve is azért Hedonist, mert a szó nekem személyesen is jelent valamit, így becéztek az egyetemen, úgy látták, az életszeretet a legjellemzőbb rám. Az pedig meggyőződésem, hogy ha az ember érzékszervei gyönyörködtetve vannak, abban a pillanatban biztosan boldog. Én erre törekedtem. Grasse zarándokhely a parfümőrök számára, csodálatos környezet, ahol nagyon zavaró azt látni, hová devalválódott a parfüm. Gyakorlatilag a reggeli higiénia listájára került, egy sorba a fogmosással és a fésülködéssel. Pedig Medici Katalin saját parfümőre még hét lakat alatt őrizte a formulákat, nehogy másnak is hasonló illata lehessen. Nem is olyan régen még a parfüm hatalmas kiváltságnak számított. És nekem az lett a célom, hogy ezt a felfogást visszahozzam. A Hedonist azért gyönyörködteti a tapintást és a látást is az üvegével, hogy az olfaktív kaland mellett ünnep is legyen, amikor megkínáljuk vele a bőrünket. Ékesítsen. Talán ez is hozzájárul a népszerűségéhez. Azt mondják, érezhetően beletettem szívem-lelkem.
Ez az illat is sok kukába dobott próbálkozással valósult meg?
Igen, két év alatt készült el a formula nagy része, egy éven át finomhangoltam. Közben parfümőrként továbbra is dolgoztam más cégeknek, valamint fejben belekezdtem a rózsás és az íriszes kiadásba. Nem ritka, hogy 3-4 illaton dolgozom egyszerre.
A rózsaolaj kultusza mitől tartja magát még mindig?
Az egyik legdrágább összetevő, a nyersanyagok királynője, őszintén mondom, minden parfümőr álma, hogy minél többször dolgozzon vele. De olyan, mint egy vadló, túl erős, be kell törni. Bizonyos kultúrákban megasztár, a Közel-Keleten minden formája őrült menő: a gyerekek rózsafagyit esznek, rózsacukorkát szopogatnak, rózsaszörpöt isznak, ezért ha felnőttként találkoznak az illattal, beindul a prousti emlékfolyam, egy szippantástól a gyerekkorukban találják magukat. Rajonganak érte. Tény az is, hogy közel sem mindenhol ilyen népszerű. Engem is meglepett, amikor küldtem az új szállítmányból Hong Kongba, majd a helyi viszonteladó visszaírt, hogy két órán belül eladta, és azonnal kéri az újabb adagot. Nem tudtam, hogy Kínában is ennyire izgalmas a rózsa illata. Nekem sem tetszett először, nagyon édes, nagyon nehéz, nagyon fejbe csap. Meg kellett tanulnom dolgozni vele, mert az én orromban sem az élt, hogy így illatoznak a nagymamám rózsái.
Tehát a Hedonistot gyakorlott, de ismeretlen parfümőrként mutatta be?
Nem volt kapcsolati hálóm, az akkori egyetlen sajtókontaktom azonban sokat tudott tenni azért, hogy a Hedonist elinduljon a maga útján. Kivártam, hogy elkészüljön a honlapom, és küldtem neki mintát azzal a kérdéssel, lehet-e ez érdekes az online parfümenciklopédiája számára. Azonnal írt is róla az új kiadások rovatban, majd felkerestek újságírók, és megjelent velem néhány interjú. Talán ennek köszönhetem, hogy a parfüm eljutott Beverly Hills egy kultikus niche üzletébe. Az eladások akkor íveltek fel, amikor ők jelezték, hogy forgalmazni akarják. Ezt a boltot a divatvilág is erősen figyeli, gyakorlatilag trendszetter, ha egy parfümöt érdemesnek tart arra, hogy bemutassa, annak eggyel kevesebb a gondja a marketinggel. Jöttek is a rendelések, rengeteg vásárlóm úgy vette meg az üveget, hogy meg sem szagolta előtte. Pedig ezek drága termékek, a Hedonist jelenlegi ára 145 euró.
Hogy képzeljük el azt, hogy a parfüm a maga útját járja?
Van két orosz megaceleb lány, egy YouTube-videós és egy színésznő. Ha ők kitesznek egy fotót az Instára, kapnak mintegy 670 ezer lájkot, és tömegek zúdulnak utánuk. Nekik januárban megtetszett a Hedonist abban a moszkvai boltban, ahol lehet kapni – mondhatnám, hogy ennyi, mert tényleg felrobbantották a rendeléseimet, de biztosan nem mindegy, hogy a Hedonist nagyon sok „Az év illata” és „Az idei legjobb” listára is felkerült.
Meg kellett küzdenie azzal, hogy magyar?
Természetesen, mint ahogy azzal is, hogy nő vagyok, mert az csak az utóbbi idők fejleménye, hogy áttörte a falat a női kreativitás a parfümszakmában is. Akárhogy is nézzük, szál egyedül vagyok a nemzetközi vizeken. A rengeteg szuper kritika után felvettek a Francia Parfümőrök Társaságába, attól kezdve azért könnyebb volt a helyzet.
Hogy működik a cége?
Nemrég jutottam el oda, hogy felvegyem az első alkalmazottamat. Ő nem orr. Az első években apránként vásárolgattam üveget, pumpát, kupakot, és hónapról-hónapra szasszeroltam ki, mi fér éppen bele, mert csak az általam használt rumkivonatnak hatmillió forintba kerül kilója, és ezt akkor is megérzi az ember, ha néhány cseppel dolgozik üvegenként. Vagy ott van a Hedonist íriszes kiadása: a virág körülbelül három-hat év alatt éri el az aratókort, akkor kiszárítják, mert a gyökerére van szükség, majd még három évig pihentetik. Kevés van belőle, macerás növény, ezért eszméletlen drága – ezekről a nyersanyagokról sokáig álmodni sem tudtam.
Nemrég bemutatott egy ízig-vérig magyar illatot Eau de Hongrie néven.
Még Grasse-ban, parfümtörténelem órán tanultunk a magyar királyné vizéről. A legenda szerint a 14. században Károly Róbert felesége, Erzsébet kikevertetett egy gyógynövényekkel teli, főként rozmaringillatú tinktúrát. Özvegyen annyira megszépült és megfiatalodott tőle, hogy bár 72 éves volt, feleségül kérte a lengyel király. Ettől az órától kezdve álmodoztam arról, hogy egyszer dolgozzak a királyné vízével. Az alkoholban feloldott illóolaj pedig a modern parfümipar alapja, mondhatjuk, hogy egy magyar királyné készíttette a világ első dekorillatát. Azon rengeteget gondolkoztam, mivel váltsam ki a rozmaringot, és rátaláltam az aszúra, pontosabban a tokaji essenciára (ez az esszencia szakmaspecifikus használata, s-sel ejtjük – a szerk.), amit a svédcsepphez hasonlóan gyógytermékként is használnak. Az üveg pedig adta magát, a világon is egyedülálló csomagolás Kiss Miklós munkáját dicséri. Egyelőre, lekopogom, remekül teljesít. Ebben közrejátszhat a nagyon szép története, és úgy látom, külföldön is nagyon méltányolják az autentikus illatot.
Jót tenne a Minya parfümöknek, ha leszivárognának a plázaparfümériákba?
Már megkerestek hasonló ajánlattal, és ugyan nem zárkóztam el teljesen, de ezek az eladási pontok standardizálnak, ide nem férnek bele a kézzel készített dobozok, sem az, hogy egyenként ellenőrizzek minden darabot. Minden illat a laborunkban készül, ezt nem szívesen adom ki a kezemből, így valószínűleg sosem fogok egyhajtóra ötszázezer üveget legyártani.
Most hány üveg készül egy évben?
A számokat inkább megtartom magamnak, de azt elmondhatom, hogy első gyártási mennyiség ötszörösénél tartunk, és a kereslet exponenciálisan növekszik.
Hogy néz ki a vállalkozása a francia kkv-szektorban?
Nem váltam tetőtől-talpig üzletasszonnyá, a napom javarészét még mindig az alkotás teszi ki. Dolgozom új termékeken, dolgozom más márkáknak is, előadásokat és workshopokat tartok, és személyre szabott illatokat is készítek. Ez roppant drága szolgáltatás, és nagyon nagy munka. Körülbelül egy év alatt készül el a saját illat, a megrendelőm háromszor-négyszer eljön próbálni, mint a varrónőhöz. Boltba sosem kerül, én töltöm neki újra, ha elfogy. Rengeteget beszélgetek vele előtte, az egyénisége épp olyan fontos, mint az illatkémia, és leginkább a kettő együtt, mert előfordul, hogy illene hozzá az, amit viszont ledob magáról a bőre. Fontosak a céljai is, mást kap, ha csábítani szeretne vele, mást, ha olyanra vágyik, ami energizálja reggelente. Évente 2-3 ilyen ügyfelem van, de olyan intenzív a munka, hogy nehéz volna kiszámítani, megéri-e.
Tudna működni Magyarországon?
Erre azért nehéz válaszolni, mert rögtön külföldön próbáltam ki a vállalkozást. Erről a környezetről azt mondhatom, a leggyengébb pontja az elképesztő bürokrácia. Nem véletlen, hogy az Asterix 12 próbája című rajzfilmben egy nyomtatvány megszerzése azonos nehézségi fokon áll azzal, hogy körbe kell futni a Földet. Én ezt a belső poént akkor értettem meg igazán, amikor autót vásároltam. Az biztos, hogy az egész szektor küzd a rengeteg szinttel és lépcsővel, de más hátrányát hamarjában nehéz volna megnevezni. Önadózó formában dolgozom, nincs könyvelőm, de nagyon jól működik. Rendszeresek az ellenőrzések, nem érdemes trükközgetni. Ha az ember látja, mire költik az adóját, meg is békél ezzel. A tapasztalataim alapján nagyon fairnek érzem. Nagy szerencse, hogy az én szegmensemet a válság sem reccsentette meg. A parfüm ugyanis az utolsó megengedhető luxus. Nincs az a gazdasági buborék, hogy lemondjanak róla az emberek.