Tapsvihar, csend, indulás

Az olaj esését kezdetben erős, ritmusos taps fogadta a nézőtéren, a sokadik meghajlás után viszont már kezd fáradni a közönség. Többen csak zsebre tett kézzel figyelnek, a kijáratokhoz közel ülők pedig már elkezdtek kiszivárogni a teremből. Reméljük, hogy a végén nem lesz majd túl nagy a tolongás az ajtóknál. Azért kicsit izgulok.

Az elmúlt napokban ilyen, vagy legalábbis valami ehhez hasonló kép kezd körvonalazódni a fejemben, amikor az olajár esés részvénypiaci hatásait próbálom megfejteni. Sokáig úgy gondoltam, hogy az energiahordozó árának zuhanása megváltás a világgazdaságnak, óriási stimulus a nyersanyagfelhasználó országoknak. Ez persze így is van, de ettől a tőzsdék rövid távon akár meg is rogyhatnak a szakadó olajár alatt.

Amerika, Európa, sőt a feltörekvők közül Kína vagy akár India is nagyon jól járnak az olcsóbb olajjal. Egyszerűen azért, mert annak köszönhetően a gyártási költségek csökkenhetnek, de akár azért is, mert az olcsóbb benzinszámla többet hagy a zsebekben, lendítve egyet a fejlett országok gazdasági növekedése szempontjából fontos fogyasztói bizalmon. Igen ám, de mi lesz a nagy olajkitermelőkkel?

Az exportőrök értelemszerűen szenvednek az alacsony olajár miatt. A rubel részben emiatt összeomlott, drámai mérteket ölt az orosz tőkemenekítés, az energiaipari cégek pedig komoly problémákkal néznek szembe a közeljövőben igen nagy mennyiségben lejáró devizás kötelezettségeik refinanszírozása miatt. És ez nem csak oroszspecifikus jelenség.

Az olajár esése a hagyományos technológiáknál drágábban működő palaolaj vagy akár mélytengeri termelőket is érzékenyen érinti Amerikától kezdve egészen Brazíliáig. Az elmúlt évek komoly beruházási boomja során felvett hitelek miatt nekik ugyanis nagyon nem mindegy, hogy milyen áron tudják eladni a megtermelt olajat. Ha kevés pénzt kapnak, a kötelezettségeik teljesítése is veszélybe kerül, ezzel elindítva egy dominót, ami képes lehet akár az energiaszektoron túl is áldozatokat szedni.

Nem véletlen talán, hogy az olajár kezdeti esését követő befektetői öröm mostanra elhalkult. A fejlett részvényindexek már együtt esnek az olajjal, és egyre többen akadnak, akik a kockázatokat látják az olajár esésében. Ez a zuhanás ugyanis, akárhogy is nézzük, egy klasszikus Black Swan jelenség (vagyis olyan, amit előre senki nem vár, mégis igen nagy hatással bír a gazdaság szereplőire), ami rövid távon képes felborítani a részvénypiacok eddigi nyugalmát.

Mi van ugyanis, ha az orosz devizaválság egy feltörekvő piaci tőkekivonási hullámot indít? Vajon tovább emelkednek-e a fejlett világban az eredményvárakozások, ha a fejlődő gazdaságok elkezdenek lassulni, és a palaolaj boom is veszít a lendületéből? Mi lesz, ha a zuhanó olajár hatására erősödnek a geopolitikai feszültségek, tovább csökkentve a befektetők kockázatvállalási hajlandóságát? Mit kezdenek majd a jegybankok az olajáresés hatására megjelenő deflációs veszélyekkel?

Számos, egyelőre megválaszolatlan kérdés az olajár esésével kapcsolatban, ami miatt nem csoda, hogy a meghajlásokat üdvözlő tapsvihar mostanra már szűnni kezdett. Tudjuk azt is, hogy ilyenkor már érdemes lehet a kijáratot keresni, hiszen ki tudja, hogy mekkora torlódás vár majd ránk, ha a tömeg is mozdulni kezd. Jó esetben nem lesz fennakadás, de ha véletlenül valaki megbotlik a küszöbnél, abból akár komolyabb pánikhangulat is kerekedhet.