Nem változott jelentősen a magyar cégek korrupcióhoz való viszonya az elmúlt néhány évhez képest – áll az EY most kiadott tanulmányában. A riport adatai azt mutatják, hogy sem a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvénynek, sem pedig a PTK tavalyi, a vezető tisztségviselők felelősségét szigorító változásainak nem volt jelentős hatása a témában.
„A legtöbb cégvezető úgy gondolja, hogy az ő cégénél nem történhet meg, hogy az emberek visszaéléseket kövessenek el, vagy visszaélések áldozataivá váljanak” – mondja a felmérés eredményeivel kapcsolatban Bíró Ferenc az EY visszaélési kockázatokkal foglalkozó partnere. „Ez egy nagyon fals kép” – teszi hozzá.
A szakember szerint egyenes korrelációt találtak aközött, hogy egy cég munkatársai mennyire viselkednek etikusan, illetve hogy az adott vállalkozás mennyire tudja megvédeni a profitrátáját és az üzleti eredményeit. Ehhez persze az is kell, hogy a cégek vezetői is etikusan viselkedjenek – emeli ki Bíró Ferenc.
A korrupciós gyakorlatnak a legelterjedtebb példája, amikor egy vállalat munkatársai saját cégen keresztül számláznak be alvállalkozói teljesítéseket – ugyanakkor a cégek több mint felénél egyáltalán nincs ezzel kapcsolatos ellenőrzés. Tovább növeli a kockázatokat, hogy egy-egy alvállalkozói tender esetén jellemzően egyszemélyes döntés születik a pályáztatás formájáról, és a legtöbb esetben az eredményéről is.
A EY felméréséből kiderül, hogy miközben elméleti szinten a cégvezetők tisztában vannak a fenti kockázatokkal, a hazai cégek jellemzően mégsem készítenek kockázatfelmérést – a cégek 64 százaléka egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel –, így nem is ismerik a valós korrupciós és visszaélési kockázataikat.
„Lehet persze azt mondani, hogy amit nem tudok, az nem fáj, de miközben a statisztika azt mutatja, hogy a vállalatok bevételeinek 5–7 százaléka veszik el a korrupció következtében, ez azt jelenti, hogy minden megkeresett 100 forintból hetet kidobok az ablakon” – magyarázza Bíró Ferenc.
Ezzel összhangban szintén minimális a megelőzésre és a kontrollra fordított energia: sem költség sem pedig fókusz nem jut arra, hogy a témával a cégek érdemben foglalkozzanak. Ezen a területen egyébként a hazai üzleti kultúra jelentős elmaradásban van a nemzetközi környezethez képest.
Egy árulkodó adat, hogy míg Magyarországon a cégvezetők 18 százaléka érzi úgy, hogy a cégére veszélyforrást jelent a korrupció, addig az EY globális felmérésének nemzetközi átlaga ebben a kérdésben 37 százalék volt.
A hazai cégek mindössze 34 százaléka rendelkezik etikai kódexszel, amíg nemzetközi viszonylatban ez az adat 77 százalék.
„Az etikai kódex természetesen önmagában nem csodafegyver” – mondja Bíró Ferenc, aki szerint nem a kódex megléte az, ami megoldja a problémákat, hanem ha az etikai kódexet egy holisztikus szemlélet részeként vezetik be, és az valóban a cég üzletmenete által képviselt értékeket képviseli.
A kormány korrupcióellenes intézkedéseinek ismertsége némileg emelkedett ugyan, de a cégek több mint egyharmada továbbra sem hallott a jogszabályi környezet idevágó változásairól.
Viszonylag kevesen ismerik a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló – 2013-ban elfogadott törvényt – igaz, a cégek döntő többségének az üzletmenetét a rendelkezés ez érdemben nem befolyásolta.
Ennél nagyobb a PTK vezető tisztségviselők felelősségével kapcsolatos szabályozásainak változása, ám mérhető változást ez sem hozott a cégek korrupcióval szembeni attitűdjében.
A riport szerint a 311 részt vevő cég felsővezetői közül nagyon kevesen számoltak be konkrét esetről, sokkal inkább általánosságokat, az attitűdjeiket és a percepciójukat osztották meg a felmérés során.
Miközben egyérelmű visszajelzés volt, hogy a jogszabályi környezet dinamikus változása problémát okoz a cégeknek, a bizonytalanság érzete némileg csökkent az elmúlt évekhez képest.
Az EY negyedik alkalommal kutatta a hazai gazdaság és a magyar vállalati szektor korrupciós kockázatait.