Beugrató kérdés nélkül nincs állásinterjú

A javunkra is fordíthatjuk a trükkös kérdéseket

Meséljen olyat, amit nem találunk meg az önéletrajzában. Melyik a három legnagyobb hibája? Mondjon nekünk valamit, amit senki nem tud magáról!

Annak, aki testközelből ismeri a munkaerőpiacot, valószínűleg volt már szerencséje ilyen vagy ehhez hasonló kellemetlen kérdéshez. Akit felkészületlenül ér, azt valószínűleg sarokba szorítja. De minimális erőfeszítéssel a javára is fordíthatja.

Mire kíváncsiak valójában?

A beugratás itt persze nem feltétlenül jelent átvágást. De szinte biztos, hogy a válasz mellett a munkaadó vagy HR-es ilyenkor sokmindent leszűr az első reakcióból, a metakommunikációból, a testbeszédből. Abban keresnek releváns információt, hogyan állja meg a helyét a jelölt a váratlan helyzetben. Ha a válasz valóban anekdota, kerek történet, ott is sokat számít, ami a sorok közül kiviláglik. Jól foglalja össze? Kompakt a sztori? Lineárisan halad vagy csapong? Elpirul, kerüli a szemkontaktust, hátozik, őzik? Mitől jön és mitől nem jön zavarba? Mit tart fontosnak és mit hallgat el? Kicsúszik a száján az, aminek nem kellene?

Tekintettel arra, hogy a leginkább megfelelő embert keresik egy bizonyos pozícióra, valójában érthető, hogy ki akarják billenteni a jelöltet a begyakorolt sémákból. És egyáltalán nem biztos, hogy ami hibának tűnik, valóban az. Talán megosztunk magunkról olyasmit, amit jobb volna elhallgatni, de ez nem feltétlenül hátrány, és nem is biztos, hogy a kárunkra lesz. Egy futószalagon készült monológnál árulkodóbb lehet egy nem várt és talán a helyzethez kevéssé illő, de emberi pillanat.

A javunkra is fordíthatjuk a trükkös kérdéseket Forrás: Thinkstock

Készülni is, nem is

A kibillentőnek szánt kérdésekre érdemes másképp készülni, mint az interjú egészére. Ha a cikk elején idézett három kérdésre, vagy akár harminchárom hasonlóra konzerv válasszal érkezünk, bármilyen, a szakmában két évnél régebb óta dolgozó HR-es ki fogja szúrni, és nem szerzünk pontot. A váratlan helyzetekre nem érdemes betanulni szöveget. De fontos, hogy összeszedjük a gondolatainkat.

Fordítsunk rajta

Az állásinterjúra a készségeinket visszük el. Akkor járunk jól, ha lehetőleg mindenből az derül ki, milyen kompetens jelölt néz szembe leendő kenyéradójával. Ha tehát valóban felkínálják, meséljünk magunkról valamit, elmondhatunk egy történetet, amelyik a rátermettségünket bizonyítja. Aki jó szervező, meséljen olyat, amiből ez kiderül. Aki kiváló problémamegoldó, osszon meg egy erről szóló történetet. Aki mindenhol feldobja a hangulatot, mutassa meg, hogy csinálja.

Ami az önéletrajzból kimaradt

A szárazon kopogó adatokat úgyis gondosan feltüntettük a cv-ben. A személyes találkozás során nincs szükség arra, hogy egész excel táblákat mondjunk fel, arra viszont remek alkalom, hogy megcsillantsuk az úgynevezett lágy készségeinket. Aki sales-esként túlteljesítette az elvárt százalékot, a beszélgetésben megemlítheti, hogy azért volt erre képes, mert istenadta kommunikációs készségét használja, ért az emberekhez, és remekül utánköveti az adatokat.

Az interjúztató sem akar sárkány lenni

„Sok HR-es meggyőződése, hogy furmányosnak kell lennie – véli Szatmári Sándor humánerőforrás-menedzser, az Interview Laboratory alapítója. – Valóban gyakran hozakodnak elő olyan kérdésekkel, amelyek akár zavarba is hozhatják a jelöltet, de valójában nem tudatosan használják, mert arra nincsenek felkészítve. Észlelik, hogy megváltozik a jelölt testbeszéde, de nem mindig tudják értelmezni, nem mennek vele sokra. Furcsamód valamennyire mégis szükségesek szakmailag ezek a körök, különben könnyen megvezetheti őket az, aki egyébként is jól adja el magát, ahogy mondjuk a sales-esek nagyon profik az ilyesmiben. Fontos puhatolóznunk, és ha egy zavaros területhez érünk, azt érdemes tovább boncolgatni, legfeljebb nem rögtön, inkább visszatérni rá 3-4 kérdéssel később. De ez nem írja felül a szakmai etikát. Elég empatikusnak kell lennünk, hogy érezzük, meddig mehetünk el. Akár megkapja az állást a jelölt, akár nem, fontos, hogy ne azt vigye haza, milyen kellemetlenkedő céghez adta be a jelentkezését.”

Egy személyes részlet

Ha a trükkös kérdés az interjú vége felé hangzik el, amikor már kitettünk magunkért, és úgy látjuk, van értelme lazítani a határokon, hasznos lehet egy személyes történet. Nem baj, ha ez valami egyértelműen pozitív, például ha a macskamentés a hobbink, vagy rendszeresen járunk közösségi szemétszedő akciókra.

Tulajdonképpen azért pályáztam, mert…

A komfortzónából kihajlító kérdés remek pillanat arra, hogy bebizonyítsuk, nekünk való pozícióra jelentkeztünk. Aki azért szeretne egy könyvkiadó marketingese lenni, mert csak a nagypapája halála után találták meg a titokban tartott kéziratát, semmiképp ne hallgassa el. A nem várt kötődés hozzáadott érték, szenvedélyt mutat. És az még a rideg, üzleties interjúztatók többségének is nagyon bejön. A szívük mélyén ők is tudják, hogy a legfontosabb dolgok szétfeszítik a cv-forma kereteit.