Foglaljon helyet, mennyit keres jelenleg?

Ma már senkit nem lep meg, ha az állásinterjún nekiszegeznek valamit, amit csak egy közös ismerős árulhatott el. Az sem ritka, hogy mielőtt valaki elküldi a motivációs levelét, alapos nagytakarítást végez a Facebook profilján. Értjük. A munkáltató zsákbamacskára fizet be. Szeretné legalább a füleit letapogatni, hogy felmérje, egyáltalán macska lapul-e abban a zsákban.

Ez nem valódi infó

Mivel a bértörténetünk első pillantásra valóban árulkodó lehet a készségeinkről, a végzettségünkről, a munkatapasztalatunkról, a kérdést könnyű megindokolni. De hogy a munkáltató tájékozódni szeretne, nem változtat azon, hogy a pénztéma óriási társadalmi tabu. Nem feszegetjük beszélgetésben, nem feszegetheti egyetlen leendő főnökünk sem. Ha másképp volna, simán visszakérdezhetnénk, ugyan mennyit vitt haza az, aki előttünk dolgozott ugyanebben a pozícióban. Vajon milyen arcot vágnának? Ne próbáljuk ki.

Forrás: Thinkstock

Mindenki felnőtt

Alapvetően gyakori probléma, hogy az állásinterjún a jelölt belemegy a tekintélyt sugárzó oroszlán vs. halkszavú kis hangya felállásba. Pedig a helyzet ezzel szemben az, hogy egyenrangú felnőttek próbálnak megállapodni egy kölcsönösen hasznos és előnyös helyzetről. Ehhez mindketten kínálnak is, kérnek is. Azt próbálják megmutatni, miben tudnának segíteni a másiknak, de az is világos, hogy eközben egymásra lennének utalva. Érett felnőtteknek való szimmetrikus felállás. Minden más torzulás.

Képzeljük el a következő beszélgetést. Ha meggyőzőnek találjuk, nem ciki a tükör előtt gyakorolni.

HR-es: Mondja, József, mennyit keres jelenleg?

Jelölt: Ebben a pozícióban bruttó […] forintot szeretnék kapni, nem tudom, ez önöknek hogy hangzik.

HR-es: Nekem jól, de nem én vagyok a döntéshozó. Viszont szeretném tudni, mekkora a fizetése ebben a pillanatban.

Jelölt: Megértem, ha minél többet szeretnének megtudni egy potenciális kollégáról. Ezzel együtt úgy hiszem, a helyes válasz az, hogy itt bruttó […] forintot szeretnék kapni.

HR-es: Szükségünk van az információra, József.

Jelölt: A könyvelőm lenyakazna, ha kiadnám az anyagi helyzetemet. Ezt biztosan ön is megérti. Szerencsére ha reálisnak látják a bruttó […] forintot, van értelme folytatni ezt a beszélgetést.

HR-es: Rendben. Bruttó […] forint. Felírtam.

Hiszen a HR-es szándéka csak egy forgatókönyv, nem a cég teljesítménye áll vagy bukik rajta. Egyetlen jelöltnek sem kell elnézést kérnie azért, mert megtartja magának, mennyi pénzből él. Sőt. Micsoda neveletlenség volna, ha belemenne a témába! Ennyi erővel egymás súlyát is megvitathatnák.

Etikusabb a bérigényt felmérni

„Egyáltalán nem biztos, hogy releváns, mennyit keres egy pályázó jelenleg vagy az utolsó munkahelyén – véli Tóth Ágnes szenior toborzási kiválasztási tanácsadó. – Elképzelhető, hogy olyan cégtől érkezik, amelynek egészen más a bérstruktúrája. Az is, hogy az itt célba vett pozíció ott nem létezik, ezért a váltás akkor is előrelépés, ha ezt a számok nem mutatják meg. Magam is úgy vélem, etikusabb a bérigényéről kérdezni a jelöltet, mint a keresetéről.”

A bankszámlaforgalom nem szakmai kérdés. Egy analógia: aki a lakását kínálja, nem köti az érdeklődők orrára, mennyit ajánlott a többi érdeklődő, vagy ha igen, attól kezdve lőttek az egyensúlynak a tárgyalásban. Aki a recruiternek kiejt egy számot, elvesztette a csatát. Annál tíz százalékkal többre akkor sem számíthat, ha öt perc alatt beleszeret a teljes menedzsment. Hiszen ők már megemelték az összeget, mi kell még?

Nyugodjunk meg, csak az excelbe kell

Valójában praktikus haszna lenne a válasznak: ha a jelöltek rámutatnak egy számra, és ez mind egymás alá kerül az excelben, elég végigdarálni azt az oszlopot a gyorsszűréshez. Ezzel szemben egy komoly vállalatnak nem lehet radarjában az olcsó, de minden másban másodlagos, milyen munkaerő. Az együttműködés komplex és szövevényes, eleven folyamat – akkor pedig mi értelme volna egyetlen szempontra korlátozni, ki felel meg a célra?