Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Magyarország gázellátását alapvetően Oroszország biztosítja, így kardinális kérdés, milyen a két ország kapcsolata, ráadásul 2014 végén a magyar kormány megállapodott a paksi bővítésről. Ugyanakkor az energiaügyi kérdéseken túl a kitettségünk Oroszország felé egyáltalán nem magas: az orosz válság a magyar exportban néhány céget és ágazatot érint csupán.
Az orosz–ukrán kivitel együttesen a teljes magyar export körülbelül 4-5 százalékát teszi ki, míg az Európai Unióba irányuló kivitel ennek közel 15-szöröse, így az orosz–ukrán export csökkenését szakértők szerint könnyedén ellensúlyozhatja az unióba irányuló magyar export szerény bővülése is. Csak a Volkswagen-csoport felé körülbelül 1,5 milliárd euró a magyar kivitel, ez több, mint a teljes Ukrajnába irányuló export.
Magyarországnak elsősorban az energiabiztonság miatt megkerülhetetlen Oroszország. Az elmúlt években a korábbi gázszerződésekből fakadóan ugyanakkor óriási mennyiségű fel nem használt gáz maradt, így a tárgyalásokra ez rugalmasságot adhat a magyar félnek. Gázpiaci források szerint ez a mennyiség három-négy évig is kitarthat, így ez mindenképpen előnyös, és Magyarország könnyebben tud tárgyalni.
A paksi beruházásnál a kormány szerint az szólt Oroszország mellett, hogy biztosítják a finanszírozást. Az oroszok egyébként hasonló konstrukcióban építenek atomerőművet Finnországban is. Decemberben még nagyon jó üzletnek tűnt az orosz finanszírozás, a kedvező kamatai miatt, de azóta közel 200 bázisponttal csökkentek a hozamok, így jelenleg a piacokról olcsóbb lenne a finanszírozás. Tavaly az ország villamosenergia-termelésének több mint felét biztosította a paksi atomerőmű.
Az természetes, hogy ilyen magas szinten folyik az egyeztetés Magyarország és Oroszország között, más kérdés azonban, hogy ennek időzítése egy ilyen feszült periódusban mennyire szerencsés, mondta az Origónak Sz. Bíró Zoltán, Oroszországgal foglalkozó történész. Ez a konfrontáció, ami az utóbbi egy évben kialakult Oroszország és Ukrajna, illetve Moszkva és a Nyugat között, mégiscsak másfajta helyzetet teremtett – a gazdasági kapcsolatok indokolttá tennék az ilyen magas szintű érintkezést, de nem most. Az időzítés nagyon kétértelmű helyzetbe hozza a magyar kormányt, véli a kutató.
Sz. Bíró Zoltán emlékeztetett arra, hogy az utóbbi időben a Putyinnal való érintkezés kizárólag az ukrajnai helyzet rendezésére korlátozódik. „Vezető nyugati politikusok csak akkor hajlandók vele találkozni, vagy telefonon beszélni, ha ez reményt ad a rendezésre, egyébként kerülik a vele való érintkezést. Magyarország ebben az alkufolyamatban nem tényező, közvetítői szerepére senki nem tart igényt." Ezt nem belátni a történész szerint a tények totális félreértését jelenti.
Annak ellenére, hogy az oroszokkal kötött gázszerződés 2015-ben lejár, még nem vettünk át körülbelül 18 milliárd köbméter gázt, amelyre Magyarország továbbra is igényt tarthat, mondta Sz. Bíró Zoltán. Legfeljebb a tárgyalás arról folyhat, hogy ezt az át nem vett mennyiséget a korábbiaknál kedvezőbb árképlet alapján vehessük át.
A szakértő szerint jelenleg nem célszerű újabb hosszú távú szerződést kötni, hiszen a Gazprom az elmúlt hónapokban többször is jelezte, hogy 2019 után nem szállít gázt Ukrajnán keresztül Európába. Ha mégis hosszú távú szerződést kötnénk az oroszokkal, akkor pillanatnyilag még az is kérdéses, hogy ez a gáz hogyan fog eljutni Magyarországra. Miután nem épül meg a Déli Áramlat, és a Gazprom 2019 után nem veszi igénybe az ukrán tranzitútvonalat, felelőtlenség lenne hosszú távra elköteleződni, mondta.
Magyarország ma már messze nem akkora mennyiségben vásárol gázt a Gazpromtól, mint hét-nyolc évvel ezelőtt, amikor is a gázimportunk 85 százalékát az orosz gázóriás adta, míg ma ez az arány kevesebb, mint 50 százalék, mondta a szakértő. Vagyis, ellentétben a magyar miniszterelnök állításával, nincs nagyságrendbeli különbség a szükségleteinek 30 százalékát orosz importból fedező Németország és Magyarország között. Ez 2008–2009 idején még igaz volt, ma már nem.
A paksi beruházás részleteit már decemberben tisztázták, és aláírták a megvalósításra, szervizelésre és az elhasznált fűtőelemek átmeneti tárolására vonatkozó szerződéseket, ezért Sz. Bíró Zoltán különösebb változásra nem számít. 2018-ban indulhat a beruházás, így a finanszírozás is, ugyanakkor nem mellékes az sem, hogy 2018-ban Oroszország labdarúgó-világbajnokságnak ad otthont, és ez számukra minden körülmények között teljesítendő feladat, nagyon fontos presztízsberuházás. A történész szerint „pénzügyi nehézségek esetén Moszkva előbb engedik el a magyar kormány kezét a hitellel kapcsolatban, semmint lemondjon a világbajnokságról”.
Arra a kérdésre, hogy a későbbiekben bajba kerülhet-e a paksi beruházás finanszírozása, Sz. Bíró Zoltán azt mondta, hogy erre egyértelműen aligha tud bárki is válaszolni, ám alakulhat úgy a helyzet, hogy nehézséget okoz majd Oroszországnak a hitelezés.
A külkereskedelmi egyenlegünk passzívuma Oroszországgal szemben nem új keletű, ezen Magyarország már régóta próbál változtatni, de az exporttal nem tudjuk ellensúlyozni a hatalmas olaj- és földgázimportot, mondta Weiner Csaba. Az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa az Origónak elmondta, hogy Magyarország áruimportjában Oroszország a második-harmadik legjelentősebb partner, miközben az áruexportban a 10. helyen állt 2013-ban: a teljes magyar import körülbelül 9 százaléka érkezik Oroszországból, míg a magyar export mintegy 3 százaléka megy az orosz piacra. A régióból Magyarország szerepe nagyon kicsi: Oroszország külkereskedelmének körülbelül 1 százaléka esik Magyarországra.
Az orosz gazdaság szempontjából az olajexport a legjelentősebb: a 2013-as adatok szerint 174 milliárd dollárnyi kőolajat, 109 milliárd dollárnyi olajterméket és 73 milliárdnyi földgázt exportáltak, mondta Weiner Csaba. Az orosz szövetségi költségvetés durván felét az „olaj- és gázbevételek”, vagyis ezek kitermelési adója és exportvámja adják.
Oroszország közvetlen tőkebefektetései Magyarországon nem jelentősek a szakértő szerint. Az elmúlt években több projekt is meghiúsult, elég csak a Déli Áramlatra, a Magnyit élelmiszer-kiskereskedelmi láncra gondolni, amely azt tervezte, hogy Magyarországon logisztikai központot és fuvarozási részleget hoz létre, vagy a Szurgutnyeftyegazra, amely 2011-ben eladta a magyar államnak a Mol-részesedését, vagy épp a Lukoilra, amelyet egy magyar cég vett meg az oroszoktól. Tehát a különböző vállalati példák nem támasztják alá azt, hogy nőnének az orosz befektetések, mondta Weiner Csaba.
A jelenlegi orosz válság, az orosz–ukrán krízis a magyar közvetlen tőkebefektetőket – például a Richter, a Mol és az OTP – jellemzően komolyan érinti ugyan, de a magyar gazdaságra nincs nagy hatással, mert a teljes magyar exportnak csak kis része irányul Oroszországba.
