Az elmúlt hetekben megpattanni látszott az olaj árfolyama, hiszen a január végén látott 44 dolláros árfolyamhoz képest több mint 18 százalékos emelkedést mutatott be 10 kereskedési nap leforgás alatt. Ebben nyilván annak is hatalmas szerepe volt, hogy az olyan olajtermelő óriások, mint a Chevron, vagy a ConocoPhilips sorra jelentették be a termelésük visszafogását, illetve milliárd dolláros projektjeik törlését. Eközben hasonló okokból kifolyólag az amerikai fúrótornyok száma is nagy visszaesést mutat.
Az árfolyamra azért volt mindez ekkora hatással, mert a beruházások visszafogása hosszabb távon a kínálat csökkenéséhez vezet, ami pedig az árfolyam emelkedését eredményezheti. Amennyiben viszont ennyire egyszerű lenne a kép, nem tapasztalhatnánk a látottakhoz fogható volatilitást az olaj piacán.
Hatalmas a volatilitás
A volatilitás mértékéért egyértelműen a kútbezárások, illetve költségcsökkentések hatásának komplexitása tehető felelőssé. A hatások ugyanis annyira szerteágazóak, hogy a következő években akár igen szélsőséges árfolyamok is kialakulhatnak. Még a legnevesebb szakértők várakozásai is erősen szórnak, az OPEC főtitkára, Abdell El-Badri például 200 dolláros hordónkénti árfolyamot sem tart kizártnak a távoli jövőben, ezzel szemben a Goldman Sachs elnöke, Gary Cohn 30 dolláros, a Citigroup elemzője pedig 20 dolláros árfolyamról beszél rövid távon.
Bezárt kutak, növekvő termelés
Az olajkutak bezárásával kapcsolatos probléma abban rejlik, hogy hiába zártak be az elmúlt két hét során majdnem 200 fúrótornyot az USA-ban, az ország olaj termelése továbbra is folyamatosan növekszik. Január utolsó hetében például 413 millió hordónál is több olajat termeltek ki, ami az adatok regisztálása (1982. augusztus) óta a legnagyobb érték volt.
Egyes szakértők szerint a jelenlegi bezárások majd csak 2016-17 körül kezdi majd éreztetni a hatását, és még addig is hónapoknak kell eltelniük, mire a termelés legalább lassulni kezd. Ez pedig azt jelenti, hogy annak is komoly esélye van, hogy közel sem tartunk még az áresés végén.
A palaolajtermelők is bezavarnak
Bonyolítják a helyzetet a palaolaj termelők is. Egyes elemzői vélekedések szerint eleve ők voltak az OPEC novemberi döntésének elsődleges célpontjai, a palaolajtermelők ugyanis – bár nagyon magas költségen való termelés mellett – hatalmas olajmennyiséggel tudnák ellátni a piacot. Pont ez a költségesség akadályozza viszont most őket az alacsony olajár melletti termelésben.
Az előrejelezhetőség nehézsége ott kezdődik, hogy folyamatos leépítések és a beruházások eltolása miatt csökkenő kínálat újra felfelé indítja majd az árfolyamot. Ekkor pedig visszatérhetnek a palaolaj termelők is, újra a kínálati oldalt erősítve. A palaolajtermelés technológiája emellett folyamatosan fejlődik, és egyre hatékonyabbá, ezen keresztül pedig egyre olcsóbbá válik, így egyre alacsonyabb árfolyamon kapcsolódhatnak vissza a kínálati oldalra.
Ezt tartják az egyik fő indoknak arra nézve, hogy miért is nem térhet vissza az olaj árfolyama a korábbi vagy annál magasabb szintekre. Az elmaradó beruházások várható következményei pedig arra adnak magyarázatot, hogy miért nem maradhat az olajár hosszabb távon a most látott szinteken sem.
Mindezt figyelembe véve már beszűkül az olajárfolyam várható sávja. Andrew J. Hall, világhírű hedge fund menedzser szerint például 65 dolláron fog stabilizálódni hosszabb távon az olaj árfolyama, több olajipari szakértőt megkérdezve pedig az konklúzió született, hogy az olajár idei évre vett átlaga 35 és 80 dollár között fog megállapodni.