Őket nem feltétlen a rossz szándék vezérli, jellembeli hibájukból is fakadhat az, hogy nem jó vezetők. Sőt olykor még az is előfordulhat, hogy segítőszándékkal cselekednek, csak egy kicsit túllőnek a célon.
Rácz Tünde pszichológus szerint alapvetően akkor érezhetjük magunkat kényelmetlenül egy főnök-beosztott viszonyban, ha hasonlít egy rossz szülő-gyerek, tanár-gyerek kapcsolatra. Tehát gyerekként kezelnek, értelmetlenül korlátoznak, nem kapunk segítséget, nem fejlődhetünk vagy bontakozhatunk ki. „Fontos látni, hogy a munka területe csupán egy terület az egyén életéből, ugyanakkor a napunk jelentős részét tölthetjük együtt és az egyén önbecsülésének, önértékelésének, hasznosság- és produktivitásérzetének nagy részét a munka területén tapasztalja meg” - hangsúlyozta a pszichológus.
A teljesség igénye nélkül csokorba szedtünk néhány kellemetlen főnöktípust. A pszichológus segítségével azt is górcső alá vettük, hogy a munkavállalónak milyen lelki problémát okozhat hosszú távon a rossz vezető.
Minden vállalat életében előfordul néha, hogy nem úgy sikerül egy-egy dolog, mint ahogy azt előre eltervezte a csapat. Van olyan főnök, aki egy ilyen helyzetben kihúzza magát a felelősség alól, és mossa kezeit. Mint ahogy soha, ő most sem hibázott, mindenki más viszont igen. Rácz Tünde pszichológus szerint ez a viselkedés az áldozatszerepbe kényszeríti a beosztottat, aki vagy tiltakozik ellene, vagy felveszi a „rúgj belém” szerepet. Mindez odavezet, hogy mivel úgyis mindegy, egyre rosszabb munkát végez a kolléga. Egy vezetőtől elvárható, hogy vállaljon felelősséget minimum a saját tetteiért, de jó esetben a kollégáiért is.
Csak remélni merem, hogy ezt a típust mindenki csak hallomásból ismeri: ha valamit elront a munkavállaló, kezdhet visszaszámolni, ugyanis biztos, hogy a főnöke tíz másodpercen belül megjelenik az asztala mellett. A dicséretet viszont nem ismeri.
„Alapelvárás, hogy mindenki mindent jól csináljon. Ezért miért kellene bárkit elismerni?”
Legalábbis ezt gondolja a vezetőnek semmiképp sem nevezhető főnök. Szakértőnk szerint az építő kritika jó dolog ugyan, de hosszú távon alá ássa a munkavállaló motivációját és negatív önképet alakít ki benne.
Az előrelépésnek a lehetőségét még csak meg sem említi a következő főnöktípus. Hiába dolgozik már évek óta a cégnél a munkavállaló, még mindig kezdőnek tekinti a főnök. Ha gyakornokként jött, az is marad, csinálhat bármit. A pszichológus szerint ebben az esetben a külső motiváció hiányáról van szó. „A fizetésemelés, a pozícióváltás nagyon hatékony motiválás, ha viszont a főnök távol tartja magát ezektől az eszközöktől, akkor a beosztott folyamatosan elveszti a lendületét, ami a cég hatékonyságán is meglátszódhat” – emelte ki Rácz Tünde.
A főnök kiszemeli egyik kollégáját, és annak figyeli minden lépését, mozdulatát, jószerivel nyilvántartja még azt is, hányszor megy mosdóba. Rátelepszik, folyamatosan ellenőrizgeti, és értekezleten is szereti ráirányítani a figyelmet. Ennek következtében a beosztottnak folyamatosan készenlétben kell állnia, hiszen nem tudhatja, hogy mikor veszi elő a főnök. A pszichológus véleménye szerint ez kimondottan alattomos emberi stratégia, és folyamatosan pszichés nyomás alatt tart.
Gyerekszerepbe kényszeríti a munkavállalót, aki éppen ezért egy idő után annak is érzi magát: gyereknek, felelőtlennek, megbízhatatlannak és teljesen alkalmatlannak.
De vajon mi takargatnivalója lehet egy ilyen főnöknek, ha ennyire a kollégával és nem a munkával foglalkozik?
Ez a típusú főnök folyamatosan változtatja az álláspontját: ami reggel még „A” volt, az délutánra már „B”. Ebben az esetben a munkavállaló nem tudja, hogy milyen elvárásnak kell megfelelnie, hiszen az folyamatosan változik. „A munkahelyi vezető legfőbb feladata, hogy kijelölje az irányokat, hogy tartósan a cél felé lehessen tolni a cég szekerét” – hangsúlyozta Rácz Tünde. A kiszámíthatatlanság megingatja a munkavállalóban a főnökbe vetett bizalmát és rátermettségét, elvégre azt se tudja, mit miért csinál. A folyamatosan változó elvárásoknak pedig lehetetlen megfelelni.
A munkavállalónak sem az álláspontjára, sem a véleményére nem kíváncsi az ilyen típusú főnök. Figyelmen kívül hagyja a beosztottak véleményét, mert szerinte az úgy van, ahogy ő gondolja, és pont. A szakember szerint ebben az esetben óriási az emberi távolság főnök és beosztott között, és az egyoldalú kommunikáció hosszútávon egyik félnek sem kedvező. A főnök elzárkózik a visszacsatolás lehetőségétől, hiszen nem a beosztottal beszél, csak a beosztotthoz. „Ilyen helyzetekben szokott eltűnni a munkavállaló: egyre többször megy táppénzre és szabadságra, hiszen ha a munkahelyén van, akkor is olyan, mintha ott se lenne. És előbb-utóbb valóban ott sem lesz” – vázolta a következményeket a pszichológus.
„Nyugi, én majd egyengetem a karriered!” „Na, hogy haladsz?” „Lássuk, miben segítsek!” Fojtogató és idegesítő ez a túlbuzgó magatartás. A menedzselés alapvetően nagyon pozitív dolog, de csak túlzás nélkül. „A pszichés nyomás ennél a típusnál is elég nagy, tartani kell a főnök mellett a tempót, nincs mese. Aki nem bírja, az kihullik, és ezt valószínűleg a főnök is így látja” – mondta Rácz Tünde.
A frusztráló főnök kétféle magatartást válthatnak ki a munkavállalóból: egyrészt agressziót, amellyel egyre több lesz a napi konfliktus, másrészt kialakul egyfajta tanult tehetetlenség a munkavállalóban. Hosszútávon motiválatlanná és kiégetté válik, ezért mentálisan és fizikálisan is egyre rosszabbul érzi magát – összegezte a pszichológus, majd hozzátette: a rossz főnök-beosztott viszonyba valóságosan, szó szerint bele lehet betegedni.