Csak idő kérdése, hogy mikor üt be az újabb recesszió. A gazdagok azonban erre nincsenek felkészülve, Amerika sem, Ön sem!
– idézi Paul B. Farrell közgazdászt a Marketwatch. Szerinte 95 millió amerikai befektető van nagy veszélyben.
A közgazdász emlékeztet arra, hogy a 2007–2009-es összeomlás és válság alatt közel 10 ezer milliárd dollárt veszítettek a befektetők, a dotcom lufi kipukkadása és az azt követő recesszió idején (2000–2003 között) pedig 8 ezer milliárd égett el.
Most a század harmadik legnagyobb válsága van a küszöbön, Amerika ismét több ezer milliárd dollárt fog bukni
– írja Paul Farrell.
A piac régi motorosa, a veteránnak számító Mark Cook is közel négyezer pontos esést jósol a Dow Jones indexben (jelenleg 18 ezer pont környékén jár), Jeremy Grantham pedig legalább 50 százalékos összeomlást vár 2016–2017-re, a következő amerikai elnökválasztás környékére, illetve negatív tőzsdei hozamokat a következő elnöki ciklusban, azaz 2020-ig.
Paul Farrell szerint a válasz egyszerű: a Fed pénznyomdája megöli Amerikát.
Amikor majd beüt a válság, az olyan lesz, mint ami 2008-ban volt. A közgazdász arra is figyelmeztet:
„A világgazdaság igazából belülről rothad, és addigra olyan állapotban lesz, hogy nem fog tudni ellenállni.
A nagy gazdaságok igazából nincsenek berendezkedve a válságkezelésre.”
A mai nullához közeli kamatokkal a Fednek és a világ jegybankjainak nincs túl nagy mozgásterük ahhoz, hogy újabb és elegendő monetáris stimulust adjanak. Még ha a Kongresszus úgy dönt is, hogy infrastrukturális beruházásokkal fellendíti a növekedést, a mai zéró kamatok mellett képtelenség jelentős előrelépést előidézni.
A következő válságot semmihez sem lehet majd hasonlítani
– állítja Grantham. Az amerikai és a többi jegybank óriási tőkeátteket használva duzzasztották rekordszintre saját mérlegeiket, ezzel is ezer milliárdokat adva a világ leggazdagabb 1 százalékát (összesen 1826 milliárdos) kitevő rétegnek, tovább táplálva a társadalmi egyenlőtlenségeket és a népharagot.
A befektetési bankár meglátása szerint mostanság kevesebb szó esik a médiában az őrült bikapiacról, illetve a gyengébb gazdasági teljesítményről. Sokkal érdekesebbek a jelentéktelen dolgok, mint a végtelennek tűnő, szappanoperai mélységű politikai és hatalmi versengések.
Farrell szerint mindez elvonja a normális ember figyelmét arról, hogy ketyeg a bomba, és a recesszió már itt van a láthatáron.
Igen, a 95 millió átlagos befektető mindent kockára tesz a Wall Street-i kaszinóban
– állítja a közgazdász. Szerinte csak idő kérdése, hogy mikor veszi át a medve a gazdasági irányítást, és süllyed újra recesszióba az USA, ugyanakkor erre sem a döntéshozók, sem a többség nincsenek felkészülve.
Ami azonban még a pesszimista jóslatoknál is nyugtalanítóbb, az Amerika tévedhetetlen önimádata, az örökoptimizmus a bikapiacról és az árfolyamok emelkedéséről, ami aztán ugyanolyan nagy bukásokhoz fog majd vezetni, mint amelyeket a fent említett, előző két nagy válság során láthattunk – állapítja meg a Marketwatch szerzője.
Szerinte Washington, a Szilícium-völgy vagy akár a vállalati szféra a lakossággal együtt titkon még mindig hisz az amerikai álomban, már csak önmaguk miatt is. Amikor néhány évvel ezelőtt készült egy felmérés a Wall Streeten, azt lehetett látni, hogy a válaszadók 93 százaléka pozitív gondolkodásra hajlott, a visszaesésre utaló jeleket pedig próbálta figyelmen kívül hagyni vagy elbagatellizálni – írja Farrell. Ez a fajta magatartás az egyéni befektetőket, a részvénypiacokat és még az egyes országokat is nagy veszélybe sodorhatja.
A lényeg az, hogy
hirtelen és gyorsan fog jönni, és nem fogjuk látni, mikor érkezik. Még az amerikai vezetők sem.
Ennek köszönhetően pedig lehetetlen lesz időben reagálni a történésekre.
„Évszázadokon át történészek, politikusok, antropológusok és a közvélemény is ciklusokhoz kötötte a politikai folyamatokat. Ismerjük a történelem ritmusát. Nagyhatalmak és nagyemberek születtek, uralkodtak, majd elbuktak” – mondja Niall Ferguson, a Harvard Egyetem pénzügytörténet-kutatója.
Az ő forgatókönyve szerint a kérdés már csak az, hogy az egyes kultúrák gazdaságilag, kulturálisan és ökológiailag meddig tudják elhúzni a bukásukat. „Azt hisszük, hogy a fenyegetések még távoliak” – állapította meg a tudós.
De mi történik, ha a történelem nem ciklikus? Ha olyan gyorsulásra is képes, mint egy sportautó? Ha az összeomlás nem évszázadok múlva következik be, hanem hirtelen csap le, mint egy éjszakai tolvaj? – teszi fel a kérdéseket a Marketwatch szerzője, aki szerint
a gyors és hangos visszaszámlálás már megkezdődött, és várhatóan 2020-ig be is következik.