Ferenc pápa nemrég Bolíviába látogatott, ahol a hívőkhöz intézett beszéde hamar felkeltette a nemzetközi sajtó érdeklődését. Az amerikai gazdasági szaklap újságírója két oldalas írásban elemezte a szentatya üzenetét. Az egyházfő érvelésében többek között a „mutáns kapitalizmus” okozta következményeket pendíti meg; úgy, mint az olajprofit iránti hajszából eredő globális felmelegedés kérdése vagy az egyre növekvő szakadék szegények és gazdagok között, amit számokkal is alátámaszt: 2000-ben még mindössze 322 milliárdos család volt, addig a számuk 2015-re 1826-ra duzzadt.
Íme, az öt állítás, ami Farrel szerint azt igazolja, hogy a katolikus egyház vezetője a kapitalizmus megdöntésére szólít fel.
Ferenc pápa amellett érvelt, hogy mindenkinek joga van a tisztességes megélhetéshez, a földszerzéshez és a saját otthonhoz.
A pápa indoklása túlmegy a katolikus egyház ez idáig hangoztatott tanításain, amely a munka méltóságát hangoztatja, de nem állította eddig egy platformon sem, hogy mindenkinek joga van a munkához. Ezzel szemben a pápa – összhangban az amerikai alkotmánnyal - nyíltan kiemeli, hogy minden szegény elidegeníthetetlen joga a munkavállalás. Az amerikai konzervatív politikusok visszautasítják a hasonló vélekedést, hogy a tisztességes bérezés a vagyonszerzés lehetősége és a saját otthon alapvető jogok lennének – írja Paul B. Farrel.
A pápa egyértelmű üzenete, hogy a „féktelen kapitalizmus” egy „burkolt diktatúrához” vezetett, ami „ördögtől való”. Ez a kijelentés az, amire az eddig folyamatosan legyintő, keményvonalas konzervatívoknak is fel kell kapniuk a fejüket.
Ferenc pápa úgy fogalmaz, hogy
a kapitalista rendszer nem más, mint a „pénz határokat nem ismerő hajszolása”, ami a közös jó lerombolásához vezet, amely könnyen torkolhat forradalomba.
A tömegek felkelését sürgeti a pápa, hogy ne törődjenek bele a társadalmi egyenlőtlenségekbe, egy olyan gazdasági rendszerre, ahol a pénz az úr. „ A kapitalisták tönkreteszik a Földet csak azért, hogy tovább gazdagítsák az elitet. Még egy forradalmi csatakiáltás – fejtegeti Farrel.
A katolikus egyházfő korábbi beszédeiben is felhívta a figyelmet a környezetszennyezés okozta károkra. Ha a globális felmelegedés fokozódását megakadályozó intézkedések továbbra is „gúnnyal és visszautasítással” találkoznak, a „világvége” nem marad el. A pápa most először bíztatta arra a világ vezetőit, hogy a hétköznapi emberekkel karöltve a világ minden táján harcoljanak a gazdasági egyenlőtlenségeket előidéző személyek ellen.
„Ha nem kapunk észbe időben, kifutunk az időből, és nemcsak javaink kerülnek veszélybe, hanem saját otthonunk, a Föld is összeroskad”.
A szentatya egyenesen felszólította arra az embereket, hogy kezdjék együtt skandálni: „Változást akarunk!” Emlékezzünk csak az 1976-os Hálózat (Network) című filmre, ahol a tévériporter a saját nézőit bírja ellenállásra: „Felháborít, és nem csinálom tovább!” – von párhuzamot a publicista a pápa szavai és a film mondanivalója között.
A pápa okfejtésében a gazdaság szükséges „szerkezetbeli átalakítását nem a politikai vezetők fogják véghezvinni”. Az egyházfő szerint a politikusok ritkán állnak a változások élére, az igazi átalakulási folyamatok mindig alulról indulnak ki, amit „az utcára vonulók tömegei gerjesztenek”, ami a többieket is cselekvésre ösztönzi; események láncolatát indítja el, mint a bezinnel okozott erdőtűz – fonja tovább a gondolatmenetet az amerikai újságíró.
Valljuk be, Ferenc pápa egyértelműen arra ösztönzi a híveit provokatív beszédeivel – amelyeknek bőven marxi áthallása is van -, hogy kelljenek fel. Jézus evangéliumának következő passzusával zárta gondolatmenetét a szentatya: „ A Föld gyümölcseinek szétosztása nem puszta jótétemény, hanem kötelesség”. A publicista úgy véli, ez egyenesen arra világít rá, hogy a keresztények számára a szocializmus nem pusztán „erkölcsi kötelesség”, hanem „egy parancs, amit követni kell”.