Egyre népszerűbb a szociális tervezés, ahol a dizájn eszközeivel próbálnak pozitív változásokat elérni hátrányos helyzetű közösségek életében. Ilyen témában keresett ötletet diplomamunkájához Kovács Bori, amikor a TEGYESZ egyik befogadó otthonába látogatott. Ott tapasztalta, hogy a gyerekek nagyon elveszettek az idegen környezetben, mert nem tudnak kihez, mihez kötődni. Olyan eszközön kezdett gondolkodott, amely helytől függetlenül egy csöppnyi otthont visz a nehéz sorsú gyerekek életébe.
„Egy óvodás csoporttal ismerkedtem, és azt vettem észre, hogy ugyan megpróbálnak barátságos környezetet varázsolni az otthonban, de az egy senki földje. Mivel állandó a mozgás, ezért esély sincs arra, hogy otthon érezze magát egy gyerek. Ekkor gondoltam arra, hogy kellene valami, amihez kötődhet egy gyerek, ami csak az övé” – avatott be Kovács Bori az ötlet születésébe.
A Cókmók azért különleges hátizsák, mert amellett, hogy a gyerekek a legféltettebb kincseiket és játékaikat magukkal tudják hurcolni, a csomagban takaró is van, a táska pedig egy szék támlájára akasztva kis polcnak is használható. A TED előadáson mutatta be ötletét Bori, és ennek az előadásnak köszönhetően hirtelen a figyelem középpontjába került a Cókmók. Ekkora érdeklődés után úgy gondolta, már nem maradhat pusztán ötlet szinten.
A Cókmók ugyan egy szociális indíttatású termék, de mégiscsak a hátizsákpiacon verseng. A hasonló termékeket pedig a nagy üzletláncok boltjaiban már akár ötezer forintért is lehet vásárolni, ehhez képest a Cókmók drága a 29 ezer forintos árával, még akkor is, ha jó ügyet szolgál. „Úgy gondolom, hogy a táska ára az, ami megfekszi a kisgyerekesek gyomrát. Sokszor tapasztaltuk, hogy ez a visszatartó erő, de ennél olcsóbban sajnos nem tudjuk adni” – avatott be Kovács Bori.
Általában a gyerekek rosszul alszanak idegen helyen, mert nincs meg a pihenéshez szükséges biztonság-, vagy otthonérzetük. Kovács Bori a Cókmókos takaró fontosságával akkor szembesült, amikor átadta az egyik állami gondozott kisgyereknek. „Úgy látom, hogy a takarónak örülnek a legjobban. Volt olyan, aki amint megkapta azonnal elment aludni, pedig fényes nappal volt. A takaró jelentősége csak akkor esett le, amikor láttam, hogy annak örülnek a legjobban a gyerekek” – osztotta meg tapasztalatait az ötletgazda.
A TED-es előadás után egy éven keresztül gyakran került a figyelem középpontjába a Cókmók, így 2013 októberében, amikor a megvalósítás és a gyártás kapujába ért a projekt, az ötletgazda meghívták az érdeklődőket egy előadással egybekötött estre. Bemutatták a Cókmók prototípusát, és a jelenlévők élő finanszírozással támogathatták az induló üzletet. „Valójában két táskát kellett saját költségen legyártatnom, amit bemutattam az esten.
A közönségfinanszírozásból összejött 250 ezer forint, amit néhányan kiegészítettünk saját zsebből, hogy elkészülhessen az első száz táska,
ez a legkevesebb rendelhető mennyiség, amit legyárt a varroda. Eddig nagyjából száz táska talált gazdára, az abból származó profitból, és egy cégtől kapott támogatásból újabb száz táskát gyártatni, ezek egy része még raktáron van. A honlapunk is támogatásból készült, az IT Services Hungary debreceni csapata annyira lelkesen fogadta a Cókmókot, hogy belső céges kezdeményezésre egy 12 órás programozói versenyt hirdettek, és a nyertes honlapot megkaptuk” – foglalta össze az indulást Kovács Bori.
Az ötlet szuper, az emberek szeretik a terméket, de valamiért még sem működik úgy a vállalkozás, ahogy egyébként működhetnek. Mi hiányzik? „Egy elszánt csapat.
Sokan álltak mellém, de eddig nem alakult ki egy 3-4 emberből álló kis csapat, akik elhivatottan ezzel foglalkoztak volna.
A táskák gördülékeny szétosztása, az üzleti kapcsolatok építése, a mindennapi kommunikáció, ezekhez egyetlen ember kevés. És ha van csapat, az megtalálja a tőkét is. Persze szeretném, ha egy idő után már profitból tudnánk új táskákat gyártatni, és nem támogatásból” – mondta Kovács Bori.
Hozzátette, új termék fejlesztésén is gondolkodik, hiszen a hátizsák költséges és csak az 5-12 éves korosztály a célközönsége. „Kamaszok is élnek állami gondozásban, valamint a tapasztalatok szerint fiatal felnőttek is szívesen támogatták volna az ötletet, de mivel nekik még nincs gyerekük, kinek vegyék a hátizsákot? Most egy olcsóbb és más korosztályt célzó terméket szeretnék tervezni” – osztotta meg elképzeléseit a formatervező.
Ahhoz, hogy a vállalkozás gördülékenyen működjön, havonta körülbelül 40 táskát kellene eladni, tehát 82 hátizsák fogyna a készletből. Többen javasolták már, hogy érdemes lenne angol nyelvű honlapot is készíteni, akkor a külföldiek előtt is megnyílna ez a piac. Ettől egyelőre elhatárolódik Kovács Bori, elmondása szerint a külföldiek bevonásával a Cókmók egyik lényeges eleme veszne el. „Nem akarok Toms cipővé válni. Bár szeretem, és jó kezdeményezésnek tartom a Toms cipőket, de nekem a Cókmókkal más a célom:
az állami gondozott gyerekeknek nagyon kevés a kapcsolatuk a külvilággal. Ezen is szeretnék változtatni a Cókamóka rendezvényekkel, ahová minden táskatulajdonost meghívok.
Természetesen nem kötelező ezeken részt venni, csak egy lehetőség arra, hogy a családban és a gyermekotthonban élő gyerekek találkozzanak, beszélgessenek akár a kortársaikkal, akár azok szüleikkel. Nem az anyapótlék felkutatása a cél, viszont egy-egy meghatározó beszélgetés, vagy közös játék már nagyon sokat jelentene ezeknek a gyerekeknek. A közösségi élmény is fontos, a hátizsák mellett. Ezért a külföldi terjeszkedést inkább egyfajta franchise-jelleggel, helyi közösségek építésével tudnám elképzelni” – vallja Kovács Bori.