Jeffrey Frankel, a Harvard - Kennedy School of Government – tanára kiemeli az Alapblognak adott interjúban, hogy a keletkező megtakarításokat az elavult, egyre veszélyesebbé váló infrastruktúra megújítására és a közlekedés biztonságát szolgáló beruházásokra kéne fordítani.
Frankel rávilágít arra, hogy az alacsony olajárak miatt egyrészt lassabban fognak teret nyerni a fosszilis energiát kiváltó technológiák, mint például az elektromos autók, másrészt az olajtermékek iránti kereslet nem kívánt mértékben megugrik. A szakember szerint a tendenciát adóemeléssel és az ártámogatások leépítésével lehetne megakadályozni.
Az Alapblog szerzője emlékezteti Clinton volt tanácsadóját arra, hogy épp az olcsó benzin járult hozzá a világgazdaság, köztük az Egyesült Államok gazdaságának talpra állásához, amit Frankel sem vitat, de hozzáteszi:
Az üzemanyagra kiszabott adók emeléséből származó plusz jövedelmet olyan infrastrukturális beruházásokra lehetne fordítani, amelyekre égetően szükség van.”
A szakember sérelmezi, hogy az állami költségvetésekből jelenleg nem szánnak erre a területre elegendő pénzt. Úgy véli, ha a növekvő bevételeket visszaforgatnák infrastruktúrális fejlesztésekbe, akkor ennek még inkább pozitív hatása lenne az általános fellendülésre.
Az Egyesült Államokban azért kezdik hamarosan emelni a kamatokat, hogy megakadályozzák a túlzott keresletélénkülést.
Az üzemanyagárak növeléséből származó plusz bevételt ennél fogva akár – legalábbis az Államokban – a költségvetési hiány lefaragására is fordíthatják – javasolja Frankel.
A szakember figyelmeztet, hogy az olcsó üzemanyag biztonságpolitikai veszélyeket is rejt. Frankel szerint a felszín alatt ott lappang annak a veszélye, hogy az alacsony olajár túlzottan felturbózza Amerika és a Nyugat energiafogyasztását. Külön veszélyt rejt magában – főként az USA-ban – az olajtermelőknek nyújtott ártámogatás is. Meggyőződése, hogy az üzemanyag-fogyasztás korlátok közé szorítása, a benzin iránt megnövekvő kereslet megakadályozása javíthatja Amerika és Európa energiabiztonsági helyzetét.
Frankel ugyan elismeri az elektromos autózásban, a hibridtechnológiában és a hidrogén üzemanyagként való alkalmazásában elért eredményeket viszont mindezek aránya a fejlett világ, különösen az egész világ közlekedésében egyelőre roppant csekély.
"Még az sem tudható, hogy ezen technológiák valóban átveszik-e belátható időn belül a vezető szerepet a közlekedésben. Az sem világos számomra, miként generálják az áramot, amit a gépkocsik fogyasztani fognak. Ha példának okáért a szükséges elektromos energia forrása a szén lesz, ami különösen olyan országokban fenyeget, ahol még mindig szubvencionálják a szenet, az nem segít" - ad hangot aggályának a szakember.
A Fehér Házba bejáratos szakértő támadja a szubvenciók rendszerét.
Az ártámogatások inkább társadalmi igazságtalanságokat szülnek, mintsem hogy tompítanák azokat."
Úgy véli, hogy a támogatásoknak valóban van hatásuk a jövedelmek elosztására, de összességében nem csökkentik, hanem növelik a társadalmi, jövedelembeli egyenlőtlenségeket. A fosszilis üzemanyagokra fordított ártámogatásoknak sokkal kevesebb, mint húsz százaléka az, amely eljut az össznépesség legszegényebb húsz százalékához.
Meggyőződése, hogy az árszubvenciók általában a jobb módúak életét teszik még könnyebbé. Hiszen a szegények kevésbé engedhetik meg maguknak a saját gépkocsit, ők azok, akik a tömegközlekedést veszik igénybe vagy akár gyalogolnak.
"Ebből az olajfogyasztó gazdaságok profitáltak, az olajtermelők pedig jelentős hátrányokat szenvedtek. Azok, akik pusztán gazdasági megközelítést alkalmaznak, kihagyják a környezeti és egyéb következményeket. Ezeket is számításba véve azt szeretnénk, hogy emelkedjenek az olajárak, mérsékelve a fogyasztást, vagy azt, hogy csökkenjenek, ami pedig a termelést fogja vissza?" - teszi fel a kérdést a szakember.
Frankel szerint a megoldás az lenne, ha az olajfogyasztók többet fizetnének, a kitermelőknek pedig minél kevesebb jutna ebből, ami az olajtermékek erőteljesebb megadóztatásával és az olajtermelésre, illetve az olajszármazékokra költött támogatások megkurtításával érhető el. A keletkező megtakarításokat az Amerikában omladozó és Európában is gyengülőben lévő, egyre veszélyesebb infrastruktúra megújítására lehetne fordítani.