Csak jól jár vele, ha ebben is képezi magát

Melyek a legfontosabb készségek az életben? Egy Quora-olvasó tette fel a kérdést, az Entrepreneur pedig összegyűjtötte a legtetszetősebb válaszokat. Így hát most nem multimillárdos vállalkozók és bombasikeres startupperek osztják az okosságot – de érdemes eltűnődni a tapasztalatokon.

Időgazdálkodás

Minden vezető nagyra értékeli. Nincs rá egységes recept, de ez csak annyit jelent, mindenkinek érdemes a saját rendszerét kidolgoznia, és ahhoz tartania magát. Fontos tudni, hogy ezen a téren nincs sok értelme a merev szabályoknak: ki a reggeli, ki a délutáni órákban produktívabb – erről itt írtunk bővebben.

Forrás: Thinkstock

Empátia

Végtelenül hosszú ideig alábecsülték az üzleti világban. Az egyik hozzászóló, maga is vállalkozó, így fogalmazza meg, miért volt tévedés démonizálni a beleérzőképességet: „Az empátia teszi igazán nagyszerűvé a sales-es munkát és mindenki másét is, aki szolgáltatással foglalkozik. Empátia nélkül nincs csapatszellem sem, az a motiváció lelke. Aki dolgozik, empátiával kerekedik felül a fásultságán, az empátiának köszönhető, hogy túllátunk a fizetésünkön.”

Alvás

Kevés hálásabb életmódtanács van a stabil alvásrutinnál. Vegyük komolyan, mert a hatása színarany. Ha betartjuk az alvásszabályainkat, könnyen alszunk el. Fitten ébredünk, energikusan vesszük az akadályokat, este újra elégedetten hajtjuk álomra a fejünket – és ez a pozitív spirál napról napra erősebb. Az alvás csodálatos tőke, amely bármelyikünk rendelkezésére áll. Csak el kell hinnünk, hogy fontos.

Önbecsülés

Hogy mások mit tartanak rólunk, jön-megy, mint az időjárás, nagyjából annyira is befolyásolja a lényeget. A saját énképünket viszont fel kell építeni. Így érjük el, hogy akkor is tudunk hinni a céljainkban, amikor senki más. Ha viszont rendszeresen leszóljuk magunkat, a negatív értékelésnek is meglesz az eredménye. Azt felejtsük el.

Kitartás

Igaz történet: egy felhevült pályakezdő írónak akkor adta a legjobb tanácsot egy Kossuth-díjas mester, amikor épp megjelent az első kötete. Egy regényt bárki tud írni, intette a rutinos telivér a nyeretlen kétévest – de a második! Azon múlik minden. Semmi lazulás, semmi hátradőlés. Vágjon bele, és ha elkészült, akkor számíthat a folytatásra. Addig egynyári kis slágerdzsanki marad.

Az ember hajlamos ereszteni a gyeplőn, amikor elérte a soros csúcsot, pedig valójában akkor kezdődik a java. Megtartani, amit elértünk, felmérni az erőnket a következő próbához, átlátni, hogy nem a C-vitamint találtuk fel, csak ügyesek voltunk, és hamarosan megugrani az épp ünnepelt eredményt – ez nem fog menni következetes, kemény munka nélkül. A feladat nehézsége mindig exponenciálisan nő. Ebben a kitartás a legjobb barátunk.

Befogni, ha be kell

Ezt is tanulni kell. Nem lehet minden bosszúságunkkal telekiabálni a világot, még akkor sem, ha jogos lenne. Feldúlt állapotban aztán gyakran kicsúszik olyasmi is, amit nem gondolunk komolyan. Később megbánjuk, természetesen. De gondoljunk bele, hogy zaklatottan visítozni bárki képes, zaklatottan hallgatni azonban csak az, aki tudatos gyakorlással vált benne mesterré.

Kérjünk segítséget

Egyszerűnek hangzik? Pedig talán mert nehezen szabadulunk a gondolattól, hogy így gyengének és hozzá nem értőnek mutatjuk magunkat, éles helyzetben nem könnyű mástól várni a megoldást. Már az is készség kérdése, fel tudjuk-e mérni a határvonalat: hol kezdődik az, hogy jogosan jelentjük ki, nekünk ehhez a művelethez nincs kanalunk? Ha úgy érezzük, bajban vagyunk, megtisztelve érezheti magát az, akihez fordulunk. A gesztusunk hízelgő, erősnek és okosnak jelöl ki valakit, aki majd megoldja a problémás helyzetet. Ez pedig a szakmai kapcsolatot is erősíti. A Harvard Business School egy kutatása szerint ha elismerjük, hogy valamit nem tudunk egyedül megoldani, az egyáltalán nem az inkompetencia képét rajzolja ki. Ellenkezőleg. Azt mutatjuk meg vele, nagyon is jók vagyunk a szakmánkban – annyira jók, hogy még azt is tudjuk, mit nem tudunk.

(Via és via)