Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"Talán kicsit korai volt, de fogadok, nem tévedtem. Amikor a múlt héten elkezdtem világpiaci részvényeket vásárolni, nem akartam túl okos lenni, vagy megtalálni a piac alját" – írja a Brett Arends. A Marketwatch publicistája azt mondja, a jelenlegi pénzügyi zűrzavar közepén mindössze annyit csinált, hogy követte a pénzügyi történelem legerősebb és legkönnyebben elérhető befektetési leckéit.
Dióhéjban: vásárolj gyorsan, gyakran és olcsón.
Az olcsó vásárlás nem azt jelenti, hogy karba tett kézzel várjuk, hogy a piac elérje a mélypontját, de erre nincs is szükség. Arends ugyanis tudja azt is, hogy hosszabb távon a globális részvénypiacok hozama pozitív (ha az elmúlt 20-40 évet nézzük, akkor az S&P500 index kb. 10 százalékos éves hozamot tudott annak produkálni, aki nem vette ki a pénzét - szerk.). Ennek ellenére ő is óvatos, sőt ideges is, hiszen
továbbra is meg van az esély egy masszív medvepiac kialakulására.
Ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az, aki legalább 5 éves befektetési időhorizonttal kalkulál, nem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja a részvénypiaci befektetéseket. Persze ekkor is fontos szempont, hogy befektetési portfóliójának kevesebb mint 60 százalékát szabad csak egyedi részvényekben tartani.
Mindent összevetve többet lehet keresni a tőzsdén, mint bukni,
és aki elég kitartó, illetve tud hosszú távon gondolkodni, akkor csinos hozamokat lehet elérni.
Gyakran vásárolni leginkább azt jelenti, hogy nem teszünk fel mindent egy lapra, hanem több tételben hajtjuk végre a vásárlásokat, azaz kvázi leátlagolós stratégiát követünk, akár úgy, hogy havi szinten hasonló összegeket fektetünk be. Lehet, hogy unalmas és sokak által vitatott a tanács, Arends szerint mégis működik, hisz még azok is tudtak nyerni a tőzsdén ezzel a stratégiával, akik a legrosszabb pillanatokban kezdtek el befektetni.
Investor javaslat: Azért itt hozzátennénk a saját javaslatunkat is, hogy az ilyen leátlagolós, állandó vásárlás kockázatokat hordoz magában, hisz ritka az, hogy valaki pont eltalálja egy nagyobb korrekció vagy esés alját. Sőt, ha ezt tőkeáttét mellett teszi, az egyenes út a tőke teljes elvesztéséhez. Tehát sose alkalmazzunk ilyen leátlagolós stratégiát tőkeáttét használata mellett, és normál esetben is csak megfelelő és tudatos kockázatkezeléssel, amikor előre tudjuk, hogy maximum mennyit vagyunk hajlandóak veszíteni az adott befektetésen.
Arends szerint a leátlagolós módszer még az olyan jelentős válságokban is működött, mint amilyen a 2007-2009 közötti vagy a 2000-2003 közötti összeomlás volt, de még az 1929-es nagy gazdasági világválság idején is bejött. 1929 szeptembere a lehető legrosszabb időszak volt a tőzsdei befektetésre, hiszen az után a Dow Jones index a következő három évben 90 százalékot esett, és nem is érte el az 1929-es szintjét még két évtizeden át.
Viszont, ha valakinek volt kellő idegzete és minden hónapban ugyanazért az összegért vásárolt a tőzsdén, 1934 elejére már profitálni tudott a befektetéséből.
Ugyanez történt azzal is, aki 2000 márciusában vásárolt, és ezt havonta megtette, akkor 2003 őszére már nyerőben volt.
Annak, aki 2007 októberében – mielőtt még minden szétesett – kezdett befektetni és tartotta a havi átlagot, már két év is elég volt, hogy profitáljon a vásárlásból. Mindeközben a piac legmélyebb pontjain elszenvedett veszteségeik is kisebbek voltak, sőt egyre hamarabb fordult át befektetésük nyereségbe, mint bármikor máskor.
Ez azt jelenti, hogy akkor érdemes vásárolni, amikor az adott részvény ára nagyobbat esett, és így a részvény értékeltsége is sokkal kedvezőbb. Sokszor ez azt jelenti, hogy általában akkor érdemes vásárolni, amikor nagy pánik van.
Például igaz, hogy a Dow Jones index már 12 százalékkal az idei csúcsa alatt van, de az úgynevezett európai "value" részvényeket tömörítő MSCI Europe Value index már több mint 20 százalékot esett (dollárban mérve) a csúcspontjához képest, azaz hivatalosan is beállt a medvepiaci állapot.
"Value" részvényeknek hívják azokat, amelyek a nettó eszközértékükhöz, illetve eredményükhöz képest a legolcsóbbak. Ilyenek például a közműcégek vagy fogyasztási cikkeket forgalmazó vállalatok részvényei. Lehet, hogy ezek unalmas befektetési sztorik, de történelmileg jobb befektetésnek bizonyultak, mint a sokkal drágább, felkapottabb, éppen menő cégek részvényei – írja Arends.
A FactSet szerint a latin-amerikai és ázsiai (Japánt kivéve) régiók tőzsdéi már az ezredfordulós mélypontjaikat közelítik (P/S vagy P/E alapon), de még az európai piacok is jól néznek ki, bár az előbbi mutatókat tekintve még a 2012-es krízismélypontok fölött tartózkodnak. Mindenesetre ezt szokták figyelni a tőzsdei hozamvadászok is. Azonban azok, akik könnyebb, nyugalmasabb életre vágynak, érdemes lehet az S&P500 index mellett más nemzetközi és feltörekvő piaci befektetési alapokat is megvásárolni, lefedve így a piacot.
