A most megjelent statisztikát még a 2012-es PISA-felmérések alapján készítették el. A tesztek során azt mérték, hogy a 15 évesnél idősebb tanulók számítógépes ismeretei mennyiben függnek össze a szövegértési és természettudományos alapkészségekkel. Emellett először mérték fel a diákok úgynevezett digitális szövegértési képességeit – utóbbin a magyar gyerekek rendkívül rosszul teljesítettek, alulról a negyedikek, a 34 OECD-országból a harmincegyedikek lettek.
A Kölöknet.hu szerint azért tartott ilyen sokáig kiadni az eredményeket tartalmazó kötetet,
mert magukat a szakértőket is meghökkentette az eredmény.
A tesztek alapján ugyanis kiderült: nem lettek jobbak azoknak a tanulóknak a matematikai, természettudományos készségei és szövegértése sem, akiket infokommunikációs eszközök segítségével tanítottak. Sőt, a matematikai teljesítmény egyenesen romlott azokban az iskolákban, ahol az egy tanulóra jutó legtöbb számítógépet használták 2003 és 2012 között.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy azok a diákok, akik időnként használnak számítógépet (akár otthon, házifeladat-íráshoz, akár iskolában), jobban teljesítettek, mint azok, akik egyáltalán nem, vagy csak ritkán dolgoznak számítógépen.
Ahogy azonban egyre intenzívebbé válik a számítógép-használat, úgy romlik a diákok matematikai és szövegértési teljesítménye is.
A magyarázat valószínűleg az, hogy sok iskolában a tanárok a munkájuk túl nagy részét bízzák a gépekre, de egy felkészült pedagógust nem lehet programokkal helyettesíteni. Emellett könnyebben elterelődik a diákok figyelme, amikor számítógépen kell dolgozniuk, hiszen csak egy kattintásra van a tananyagnál jóval érdekesebb Youtube vagy Facebook.
A magyar diákok különösen rosszul teljesítettek az úgynevezett digitális szövegértési teszten. Ennek során egy Seraing nevű belga városról kellett különféle kérdéseket megválaszolni, amelyekre a város fiktív honlapján találhatták meg a válaszokat. Vagyis egyszerre mérték a diákok szövegértési készségeit és azt, hogy mennyire tudnak eligazodni az interneten.
Annak felmérésére, hogy a gyerekek mennyire összeszedetten interneteznek, a feladatkor használt gépeken egy nyomkövető program futott, amely naplózta, hova kattintanak, mennyi időt töltenek egy-egy oldalon a feladat megoldása során. Ez alapján négyféle lépést különböztettek meg
A tesztek során a magyar diákoknak igen gyakran akadt nehézségük az információk megtalálásával, rossz helyre kattintottak, vagy sokáig tartott megtalálniuk a válaszokat.
Általában ugyanazok a diákok teljesítettek alul ezen a teszten, akiknek a szövegértéssel is problémáik akadtak. Magyarországon évek óta folyamatosan romlik a diákok teljesítménye a szövegértésteszteken, a 2014-es felmérések alapján már a diákok 20 százaléka tekinthető funkcionális analfabétának.
A magyarok mellett rosszul teljesítettek a digitális teszten a brazil, a chilei, a kolumbiai, az egyesült arab emírségekbeli tanulók is – ezekben az országokban szintén problémák vannak a diákok szövegértésével is. A szövegértés mellett az interneten való tájékozódás nehézsége arra is utal, hogy nem megfelelő a diákok térérzékelése vagy szervezési készsége sem.
A digitális feladatokat a leggyorsabban az ausztrál, kanadai, francia és amerikai diákok oldották meg, azonban ők viszonylag gyakran hibáztak is. Ezzel szemben a kínai, a japán és az ír diákok több időt töltöttek a feladatokkal, de több helyes választ is adtak. A magyar diákokra kevésbé volt jellemző, hogy sokat vesződtek egyes nehezebb feladatokkal, és sokan voltak, akik bele sem kezdtek az ilyenekbe.
Összességében
a legjobban a szingapúri, a dél-koreai, a hongkongi és a japán diákok teljesítettek.
Az eredmény nem túl meglepő, hiszen a PISA-felmérések egyéb listáit (szövegértés, matematika, természettudományok) nagyrészt ugyanezek az országok vezetik. Az ázsiai országokat Kanada követi, Európából a legjobb eredményt a hetedik helyen végzett Észtország érte el. A teszt legnehezebb feladatát a szingapúri tanulók 70 százaléka oldotta meg helyesen – az OECD-átlag 40 százalék volt, míg a magyar diákoknak csak 25 százaléka tudott megbirkózni vele.
A magyar diákok között különösen
sokan voltak, akik bele sem kezdtek a digitális feladatba.
Az OECD-országokban átlagosan 9 százalék volt ezen tanulók aránya, míg Magyarországon 20 százalék. Igaz, ezt magyarázhatja a motiváció hiánya vagy az, hogy technikai okokból nem indult el a program.
A magyar iskolák számítógépparkja igencsak elavult: az áprilisi Smartmobil 2015 konferencián az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége oktatási szakértője, Horváth Ádám azt mondta, az iskolák nagy része hatéves vagy annál régebbi számítógépeket használ, és a karbantartásukra nem kapnak pénzt.
Így a gépek egy jó része lényegében használhatatlanná vált.
Szerinte egy egyszeri 60-80 milliárd forintos beruházásból lehetne korszerűsíteni az iskolák gépparkját. A gépek karbantartása pedig évi 30 milliárd értékű amortizációs költséget is vonna maga után.