A szaktudás fontosságát hangsúlyozzák, holott a konvertálható tudás az, amire igazán szükség van Mérő László egyetemi tanár, az ország talán legismertebb matematikusa szerint. A keddi Business Smart konferencián tartott előadását két világ felvázolásával szemléltette: Átlagisztánban nincsenek nagy eltérések az átlagtól, nincsenek kiugró dolgok. Rengeteg tudományos ismerettel rendelkezünk, és nagy meglepetésekre nem kell számítani. Itt az okos embernek valamilyen speciális tudása van, és előre tudja jelezni a jövő történéseit, amelyekre így fel lehet készülni. Mérő szerint ez volt a múlt század motorja.Viszont
Átlagisztánban nem omlik össze egy Szovjetunió és nem dől le egy Berlini Fal.
Átlagisztán ellentéte Extremisztán, ahol bármi megtörténhet, kiszámíthatatlan, ahol a szkepticizmus és a nonkonformizmus a célravezető. Extremisztánban kevés tudományos ismeretünk van, az okos csak annyit tud, hogy lehetetlen megmondani a jövőt, viszont mindenre tud reagálni, mert speciális szaktudás helyett konvertálható tudással rendelkezik.
Mérő szerint Átlagisztánban élünk, de konvertálható tudásra van szükségünk, mert bármikor lehet Extremisztán. Az üzleti gondolkodó is ilyen: Extremisztán világát alakítja, a jövő fontos üzleti történéseinek kitalálói. Mint Steve Jobs, Bill Gates, vagy a sarki pék, aki az új, saját termékével sokak reggelét teszi szebbé. Ahogy Mérő fogalmazott: a tudás konvertálásának képessége az, ami a 21. század nyertesévé tehet egy országot, egy régiót, vagy akár egy céget.
Ha valaki, hát Pongor-Juhász Attila hitelesen tud beszélni arról, hogy egy dolog megkeresni a pénzt, és egy másik megtartani. Életművész múltjáról és óriási adósságairól is nyíltan mesélt a közönség soraiban ülő vállalkozóknak a Pongor Publishing Üzleti Bestseller Könyvkiadó alapító-ügyvezetője. Személyes történetén keresztül vázolta a hallgatóságnak, hogyan lett sokat kereső, de eladósodott üzletemberből igazán sikeres, és egy anyagilag stabil cég tulajdonosa.
Szerinte a titok annyi, hogy mesterének minden szavát megfogadta: megváltoztatta a gondolkodásmódját, sikeres vállalkozói szokásokat alakított ki, elsajátított eredményes vállalkozói készségeket és talált olyan embereket, akik támogatták az új céljait. „Nagyon fontos, hogy kikkel vesszük körül magunkat, mert
annak a hat embernek az átlaga vagyunk, akivel a legtöbb időt töltjük.
A siker és a pénz emellett attól is függ, hogy hány embernek nyújtunk hasznos szolgáltatást" – foglalta össze Pongor-Juhász.
A reklámszakma egyik emblematikus alakja, Geszti Péter a bukásairól beszélt a közönségnek, mert szerinte sokat lehet profitálni a történetekből, ő legalábbis részben ezek számlájára írja sikereit. Szerinte
a nyitottságának és a megérzéseinek köszönheti, hogy mindig fel tudott állni.
„Az üzletben is az a lényeg, hogy jókor érezzük meg, mit kell megragadni, és mit kell elengedni. Nem könnyű, nekem se sikerült mindig. A reklám cégemet például nem kellett volna nulla forintért eladni, ha a saját kinevelt emberünket ültettem volna a székembe, nem pedig egy kívülről jött zsoldost, vagy eladtam volna a vállalkozást Csányi Sándornak, amikor még több százmillió volt az értéke. Sokszor utólag okos az ember" – hangsúlyozta Geszti.
Határozottan sikerként könyveli el Geszti a Rapülők időszakot, ahogy fogalmazott: ő volt a '90-es évek Fluor Tomija. Tévés törekvéseinek egyik legnagyobb bukása a Gesztiméter című műsort tartja, aminek köszönhetően évekre eltűnt a képernyőről.
Mindenki mondta, hogy nem fog menni, de nem hittem el.
Úgy voltam vele, hogy lelököm Friderikuszt a trónról, de akkorát buktam, mint egy ólajtó. Ma már örülök, hogy nem maradtam a tévénél" – fejtegette Geszti. Előadására hasznos, és nála működő tanácsokkal is készült. Ezek közül néhány:
Élete legnagyobb bukásának és sikerének tartja Geszti a Nemzeti Vágtát. Az országimázs rendezvény első nekifutásra csúfos vereség volt: százmilliós kiadásokkal és nulla nevezővel. Viszont
nagyon hitt abban, hogy ez egy olyan érték lenne, amivel az emberek is jól járhatnak, így nem adta fel.
Megnézte miért nem működött, hol rontottak, így második nekifutásra már sikerrel járt.
Geszti előadása után egyébként, ha valaki megkérdezi a jelenlévőket, hogy „na milyen volt?" a hallgatóság 99 százaléka biztos áradozni fog, csak azt ne kérdezzék, meg hogy pontosan miről beszélt. Mert ebben a szédületes tempójú, ugyanakkor lehengerlő stílusú prezentációból legfeljebb annyi égett be az emberek tudatába, hogy itt egy ember, aki bukott nagyokat, de valahogy mégis megcsinálta a maga szerencséjét. És még egy dolog biztos, hogy a közönség soraiban ülő vállalkozók úgy mentek haza, hogy elhiszik, ők is meg tudják váltani a világot. Ha az egészet nem is, a sajátjukat biztos.