A miniszterelnök, Li Ko-csiang azzal számol, hogy idén az ázsiai óriás GDP-je „7 százalék körül” bővül a tavalyi 7,3 százalék után. Az első két negyedévben a növekedési ráta pedig pontosan annyi volt, amennyit a kormány célként kitűzött – legalábbis a saját adatai szerint. Mindazonáltal egyes közgazdászok úgy vélik, a növekedés 6,7 százalékig is süllyedhet, amire a válság mélypontja óta nem volt példa. A kínai statisztikai hivatal szóvivője egyébként múlt hónapban úgy nyilatkozott, hogy még a 6,5 százalék is a céltartományon belül lenne. Egy 6,7 százalékos növekedés azonban egyértelműen felerősítené a gazdasági stimulusért kiáltó hangokat - derül ki a Financial Times összeállításából.
Komoly kérdést jelent a kínai növekedési számok kapcsán a GDP-deflátor, amely a reál GDP meghatározására szolgál a nominális GDP inflációtól való megtisztításával.
Közgazdászok azonban régóta úgy vélik, hogy Kína manipulálja ezt a számot
annak érdekében, hogy megszépítse a szorosan figyelt és politikailag is igen érzékeny adatot. A valódinál alacsonyabb inflációval való számolás arra szolgál, hogy a reálértékű növekedés magasabbnak tűnjön, mint valójában.
Az idei első negyedévben a deflátor mínusz 0,33 volt, ami arra utalt, hogy Kína nyíltan deflációban van, ami felújította az adat hitelességével kapcsolatos véleményeket. Aztán a második negyedévben visszatért pozitív tartományba (0,09), de ha ismét negatív lesz, akkor megint felmerülhet a kérdés, hogy mi áll a szám hátterében.
Ahogy Kína tradicionális motorjai, a feldolgozóipar és az építőipar lassulnak, úgy kap egyre nagyobb szerepet a szolgáltatói szektor. A szolgáltatások nominálértéken 12,1 százalékkal nőttek a második negyedévben, ami alaposan meghaladta az egész gazdaság nominális 7,1 százalékos bővülését. Mindazonáltal az év első részének részvénypiaci felívelése erősen rásegített erre az iparágra, így kérdés, hogy a harmadik negyedéves összeomlás milyen hatást vált ki.
Az szinte bizonyosnak látszik, hogy a pénzügyi szektor lassult, de érdemes követni az olyan feltörekvő ágazatok teljesítményét, mint az egészségügy, a turizmus és a média.
Az állóeszköz-beruházások továbbra is a kínai gazdaság gerincét jelentik, amit jól mutat, hogy 2014-ben a teljes kibocsátás 44 százalékát adta. Nem mellékesen pedig jelentősen erősíti az olyan nyersanyagok iránti globális keresletet, mint az acél. Mivel azonban az ingatlanpiac túlkínálatba csúszott, az ingatlanpiaci befektetések várhatóan tovább zsugorodnak. A kormány egyébként az ebből keletkező lyukat például vasúti vagy vízkezelési infrastrukturális beruházásokkal igyekezett ellensúlyozni. Az év első nyolc hónapjában 18,4 százalékkal emelkedtek az infrastrukturális beruházások, és a szeptemberi adat azt is megmutatja majd, a kormány mennyire agresszívan igyekszik stimulálni a gazdaságot ezzel az eszközzel.
További fontos kérdés lehet, hogy megszólal-e valaki az adatok hitelességével kapcsolatban kínai részről. Amikor júliusban közzétették a számokat, akkor ugyanis a kínai statisztikai hivatal szóvivője nyilvánosan szólalt meg a kínai adatokat – különösen a GDP-deflátort – övező szkepticizmussal kapcsolatban. Amennyiben a hivatal ismét megszólítja a kritikusokat, úgy egyértelműen jelzi, hogy mennyire érzékeny a széleskörű szkepszissel szemben.