Friss jelentésében a Morgan Stanley többek között olyan indikátorok alapján állította össze az egyenlőtlenségi listát, mint a nemek közti fizetési rés, a nem akaratlagosan részmunkaidőben dolgozók helyzete és az internet-hozzáférés. Az eredmény azt mutatja, hogy (sorrendben)
Portugáliában, Olaszországban, Görögországban és Spanyolországban tapasztalható a legnagyobb egyenlőtlenség,
mely országokat szorosan követ az Egyesült Államok a fejlett világban.
A bank emellett azt is kimutatta, hogy az olyan országok gazdasági növekedése, mint Kína és India lefelé hajtották az országok közti egyenlőtlenséget, miközben a magánszemélyek közti egyenlőtlenség emelkedett – írja a Bloomberg.
Talán némileg meglepő lehet, de
az 1980-as évek közepe óta a fejlett gazdaságok között Svédországban nőtt leginkább az egyenlőtlenség.
Meg kell jegyezni azonban, hogy még ennek ellenére is a svédeknél (a többi skandináv országgal együtt) a legalacsonyabb ennek szintje.
Az állandósult egyenlőtlenség ráadásul a gazdasági növekedésre is negatív hatással van – állapítják meg a bank elemzői. Mivel ugyanis akadályozza a hozzáférést a megfelelő lehetőségekhez, visszatartó ereje lehet a munkamorál területén, alacsony ösztönző erővel bír az oktatás és a képességek fejlesztésének szempontjából is. Nem mellékesen pedig aláássa a politikai vezetésbe és a társadalmi intézményekbe vetett bizalmat is. Közvetett módon pedig olyan politikai intézkedésekhez vezethet, mint a megnövekedett piaci szabályozás, a protekcionizmus, de egyes bevándorlásellenes lépésekhez is hozzájárulhat.
Komoly problémát jelent mindemellett – hangsúlyozza a Morgan Stanley –, hogy a második világháború után felnőtt középosztálybeli generáció még jogosan számíthatott a javuló életszínvonalra, beleértve a kényelmes lakhatást és a gyermekei számára rendelkezésre álló megfelelő oktatást is, a megbízható nyugdíj mellett. Manapság azonban
a középosztálynak egyre jelentősebb munkaerő-piaci bizonytalansággal kell szembenéznie, és ugyanez igaz a nyugdíjakra is.
Noha erről kevesebb szó esik, de egyes vállalatok és befektetők kifejezetten profitot is kovácsolnak az egyenlőtlenségből. Az elemzés itt kiemeli például a Nestlét, amely igen jól tud manőverezni a magasabb és alacsonyabb jövedelmű fogyasztók között azzal, hogy párhuzamosan árul luxus- és megfizethető termékeket is.