Felfordult a globális adósságpiac

Egészen különleges dolgok zajlanak a fejlett országok adósságpiacain. A hagyományosan alacsony kockázatú állampapírok és az egyéb eszközök közti megszokott viszony ugyanis feje tetejére állt. Mindez pedig nem csupán egy speciális ügylet körüli bűvészkedésre utal, hanem nemzetgazdasági szinten is komoly kockázatokat eredményezhet.

A jelenség az Egyesült Államokban tapasztalható a leginkább, ahol a kormánynak hitelezni alapvetően sokkal biztonságosabbnak kellene lenni, mint a kamatok irányáról spekulálni a Wall Street-i bankokkal. Napjainkban azonban ez a helyzet megváltozott, amikor is egyre több állampapír nagyobb hozammal bír, mint a kamatswapoknál (a kamatcsere ügylet lényege, hogy a fix kamatozású pénzáramlást változó kamatozásúvá lehet konvertálni, vagy éppen megfordítva). Ráadásul ugyanez a jelenség figyelhető meg az Egyesült Királyságban is, miközben Ausztráliában a swap spread (a kamatcsere ügylet során az eladási és vételi ár közti különbség) rekord szintre csökkent – írja a Bloomberg.

Várakozások és kockázatok

A jelenség mögött részben az áll, hogy mivel a befektetők egyre jobban számítanak arra, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elkezd kamatot emelni, feltornászták az állampapírok hozamait. Ezzel párhuzamosan az is közrejátszik, hogy a válság utáni szigorúbb szabályozói környezet nem szándékos következményeként egyre biztonságosabb és olcsóbb a származtatott ügyletek (derivatívák) piaca, miközben a kötvénykereskedőknek egyre nehezebb és költségesebb érvényesülni a piacon.

Még maguk a kereskedők sem hiszik, mekkora lett a felfordulás Forrás: AFP/Spencer Platt

Noha a jelenség bizonyos értelemben logikusnak tűnik, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire abszurd helyzetről van szó. Azt látni ugyanis, hogy

a piac számára az állampapír kevésbé megbízható, mint azok a pénzügyi intézmények, amelyek meg kellett menteni a válság során.

Ahogy pedig a Fed közeledik a kamatemeléséhez, ezek a torzulások egyre inkább felszínre kerülnek.

Jelenleg az látszik, hogy az USA-ban a 30 éves kamatswapok alacsonyabb kamatokkal mozognak, mint az azonos lejáratú állampapírok, de a jelenség már rövidebb lejáratok esetében is megfigyelhető. Az 5 éves swap kamata szintén az azonos lejáratú kötvény hozama alá bukott, a 3 éves pedig éppen a határon áll.

Globális felfordulás

Mindez azonban nem egyedi amerikai eset. Miközben a brit jegybank azon gondolkodik, mikor jöhet el a kamatemelés ideje, múlt héten a swap spreadek elérték a mínusz 0,05 százalékpontot, ami a legalacsonyabb szint 2013 decembere óta. Ausztráliában pedig a 10 éves állampapír és az ugyanolyan időszakra vonatkozó swap közti különbség rekord alacsony szintre zuhant, ahogy a csökkentek a várakozások a jegybank kamatcsökkentésével kapcsolatban.

Két éve az első csökkenés a bankok amerikai állampapír keresletében Forrás: Bloomberg

Annak ellenére, hogy mindez egy bonyolultan átlátható ügylet körüli mágiának tűnik, fontos látni, hogy kézzel fogható hatásai vannak. A válság után egy olyan szabályozói környezet épült ugyanis fel, amely elősegítette, hogy a bankok számára az állampapír és a vállalati adósság lényegében hasonló kockázatú eszközként működjön. Éppen ezért a nagy pénzintézetek az elmúlt időszakban az USA-ban például elkezdték leépíteni az állampapír-állományaikat, és a jóval olcsóbb, illetve kevesebb tőkét igénylő swap-piac felé fordultak, miközben az adósságkitettségük általánosságban továbbra is bővül.

Ráadásul

2001 óta először a Kína felől érkező kisebb amerikai állampapír kereslet is érezteti hatását.

A csökkenő keresletnek tovagyűrűző hatásai lehetnek

Mindez pedig hozzájárul ahhoz, hogy a kormányok egyre drágábban jutnak hitelekhez, melyekből például infrastrukturális beruházásokat indíthatnának, vagyis a jelenség közvetetten egész nemzetgazdaságokra is kihathat. A JP Morgan számításai szerint ez akár addig is fajulhat, hogy az Egyesült Államok 260 milliárd dollárral (az éves magyar GDP kétszerese) többet költhet majd kamatkiadásokra a következő egy évtizedben.

Nem mellékesen pedig félő, hogy a helyzet nem csupán egyedi okoknak tudható be, hanem rendszerszintű jelenségként értelmezhető – ezt hangsúlyozta a Bloombergnek Thomas Urano, a Sage Advisory Services pénzügyi menedzsere is. Éppen ezért a következő időszak egyik fontos kérdése az lehet, hogy mik vannak még a felszín alatt, melyekre eddig még nem derült fény.