Mindenki folyton csak a politikáról beszél a bevándorlók kapcsán. A migráció kulturális oldaláról viszont nem sok szó esik. Ezért rendezték meg a Várkertbazár cukrászdájában a hiánypótló "A legújabbkori népvándorlás kulturális hatásai" című kerekasztal-beszélgetést. L. Simon László kultúráért felelős államtitkár, prof. dr. Marácz László, az Amszterdami Egyetem tanára, és dr. Maróth Miklós orientalista avattak be minket a témába.
Toleráns rendezvény lévén először az került szóba, hogy mit is adott Európának az iszlám. Kétélű dolog arról beszélni, hogy mit is adott nekünk az iszlám - véli dr. Maróth Miklós. A Magyar Tudományos Akadémia „rendes tagja” szerint ugyan gyakran szóba kerül, hogy a középkori Európa mennyit tanult a muszlimoktól a természettudományokról.
De ezt nem magától az iszlámtól tanultuk, hanem tudósoktól, akik amúgy mellesleg muszlimok voltak,
ráadásul igazából az iszlám tudósok csak a görög Arisztotelész tanait adták vissza.
Ott vannak még a hangszereink és a konyha. Kevesen tudják, hogy a töltött ételeink, pl. a töltött paprika vagy a töltött káposzta is a török konyha leszármazottja. Bár ők nyilván nem disznóhússal töltik meg, szóval ezt is átformáltuk már, így európai lett a dologból - veti közbe L. Simon.
Az államtitkár úgy véli, hogy a török uralom nem hagyott mély nyomokat Magyarországon vallási és intellektuális értelemben. Ugyanakkor nagy hatásuk volt a hadtudományokra és a nyelvre.
A dél-spanyolországi építkezések jutnak elsőre prof. dr. Marácz László, az Amszterdami Egyetem tanára eszébe.
Azután ott vannak az Egri csillagok.
Persze ez elsőre nem tűnik nagy ajándéknak, de azért a Gárdonyit ért ihlet mégiscsak az - tudjuk meg. Marácz László szerint a 10. századig ugyan jöttek át matematikai gondolatok és egyéb tudományos dolgok tőlük, de az utóbbi évezredben nem volt túl intenzív a cserekapcsolat a két világ között. „Az Ottomán Birodalom sem hagyott mély nyomot Magyarországon, egy-két fürdőt meg minaretet."
Megtudtuk hát, mit is köszönhetünk az iszlámnak, és közben az is kiderült, hogy Marácz szerint Európa 4 részből tevődik össze: Skandináviából, a visegrádi országokból, a földközi-tenger menti államokból és a Nagy Károly-féle birodalom utódjaiból.
Az iszlám hozzáállását Marácz szerint jól szimbolizálja, hogy Hollandiában a minareteket olyan szultánokról nevezik el, akik Magyarországon értek el hadisikereket. Az iszlám hódító jellege így megy át a mai kultúrába.
A történelem mindig a nagy változásokról szól, de a „változások elszenvedői ezt nem élték meg pozitívumként” - mondta L. Simon. Szerinte a mostani helyzet legnagyobb veszélye, hogy a kultúrájuk rugalmatlansága és a nagyszámú betelepülés miatt párhuzamos társadalmak alakulnak majd ki. Ennek szerinte már látni a jeleit Németországban.
Mégpedig azért, mert olyannyira más kultúrából jönnek, és olyannyira más alapvető értékeket képviselnek, hogy nem igazán kompatibilisek a társadalmunkkal.
Nem az a probléma, hogy idegenek jönnek, hanem az hogy nem akarnak integrálódni.”
Marácz megjegyzi, hogy a történelemben előfordultak jól működő integrációk, példaként említve a francia hugenottákat Hollandiában, vagy a zsidókat Európában. Utóbbiak esete a tanár szerint azt is bizonyítja, hogy még az eltérő vallás sem feltétlenül probléma a bevándorláskor. Ezek a migrációk lendületet adtak a befogadó országoknak, de azért voltak negatív példák is szép számmal.
Erdély például azért vesződött el, mert évszázadokon keresztül zajlott a balkáni pásztormigráció, és jöttek azok, akiket ma románoknak hívunk."
És amikor fejeket kellett számolni, akkor már ők voltak többen.
Maróth doktor szerint a bevándorlók az iszlámot tartják a szabadságnak és a törvénynek. A demokrácia pedig istentelen dolog a szemükben, mert emberek alkották. Az iszlám és a demokrácia tehát összeegyeztethetetlen, és ez nem alku tárgya. „Nekik van igazuk, és kész.” Az emberi méltóság pedig szerintük a vallásosság függvénye, ergo aki nem muszlim, annak nincs méltósága szerintük - tudtuk meg az orientalistától.
Marácz szerint mára kiderült, hogy a migránsok európai integrációja nem sikeres. Hollandiában már most törésvonal keletkezett a társadalomban. A betelepült muszlimok inkább a társadalom alsóbb osztályait gyarapítják.
Ebből a két tényezőből feloldhatatlan feszültség keletkezik,
alacsonyabb a társadalmi osztályuk, de közben mégis lenézik a keresztényeket.
Ezt a bajt tetézi, hogy míg nekik van egy nagyon erős kohéziós erejük, a vallásuk, addig Európának nincs már identitása, maximum annyi, hogy
a homoszexualitáson lovagol mindenki.
A globalizmus és a vele kéz a kézben járó individualizmus meggyengítik a társadalom szövetrendszerét, és a vallásosság visszaszorulása sem segít.
Nyugat-Európának elveszett a közösségi tudata - mondja ki Marácz László. Az ottani társadalom az egyénből indul ki, nincsenek közösségek. Az egész egy globalizált terület lesz, egy virtuális valóság.
A muszlimokat viszont összeköti a vallásuk. Az iszlám komoly kohéziós és identitásképző erő. Ha pedig ez az erő bejut az egyéni alapú közegbe, akkor könnyen szétverheti azt.
L. Simon László két kapcsolódó élményt is elmesél. Rotterdamban egyszer eltévesztette az irányt és ő volt az egyetlen fehér ember a villamoson. „Egészen durva tapasztalat - nyomatékosítja a sztoriját. Aztán jön a másik tapasztalás:
a frankfurti gyorsvasúton a füle hallatára nem németül beszéltek az emberek.
Milyen lesz az élet Németországban, ha az iszlám törvénykezés fog működni? Mi lesz, ha elegen lesznek ahhoz, hogy képviselőket állítsanak, és szép lassan átveszik a hatalmat? - teszi fel a kérdéseket Marácz László. Az még egy dolog, hogy a német gazdaságnak annyi, és hogy még a végén a nem muszlim nőknek is lepelben kellene mászkálniuk, de a schengeni szabályok szerint ránk is komoly hatással lehet egy ilyen változás. „Mi akadályozna meg abban egy muszlimot, hogy Bajorországból idejöjjön, és mondjuk Sopronban imaházat nyisson?"
Márpedig akár a demokratikus eszközeinkkel is átvehetik a hatalmat - hívja fel a figyelmet L. Simon, akinek erre is van már példája. Londonban a munkáspárt polgármester-jelöltje egy második generációs pakisztáni férfi. Marseilles-ben a francia már csak a második számú nyelv - tudjuk meg az államtitkártól.
Képzeljük el, hogy az európai helyhatósági választásokon muszlim jelöltek is indulnak, megszerzik a többséget, és nekiállnak a saját képükre formálni az alkotmányos rendet.
Akkor aztán a demokraták a saját csapdájukba esnek, mert az iszlám ugye nem túl elnéző a kisebbségekkel szemben.
A már említett Arisztotelész is azt mondta Maróth Miklós szerint, hogy ha az egyik görög államból sokan betelepülnek egy másikba, akkor a befogadókra kétféle forgatókönyv várhat.
1. Időben észbe kapnak, és elüldözik a jövevényeket
2. A jövevények üldözik el őket.
Ezek után újabb tanulságos történet következett. Az orientalista egyik vidéki ismerőse mesélte, hogy történelemtanárként azt kutatta, hogy „miért kötelező a faluja legényeinek verekednie a környező falvak srácaival?” Végül kiderült, hogy az ő falujukat betelepült kunok alapították a XVI. században, és tessék, 700 év után még mindig pofozkodnak a környékbeliekkel. Ilyen nehéz ez az integráció - vonja le a következtetést. Még jobb példa, hogy miután a barbárok betelepedtek a Római Birodalom területére, 1000 év kellett, hogy Európa ismét magára találjon. Más kérdés, hogy ezek a barbárok kereszténnyé lettek, de ezt már csak mi tesszük hozzá, és magunkban.
Maróth Miklós szerint Európa most két pártra szakadt. A nyugati, liberális társadalmakban a hovatartozás csak technikai kérdés. Hol lakik az ember? Hova adózik? Kelet-Európában viszont egy konzervatívabb felfogás dívik. Mifelénk a politikai közösség erkölcsi közösség is. „Ebbe nem lehet csak úgy belekerülni. Bele kell születni.” Ez a megosztottság persze csak a politika szintjén van. Az emberek nagy része Nyugat-Európában is egyetért a kelet-európai úttal.
Kelet-Európának még van esélye.
Ehhez azonban az kell, hogy szaporodjunk, és hogy leljük meg magunkban a vallást.
A Nyugat persze nem tudja elfogadni, hogy a visegrádi országok ragaszkodnak a közösségi szellemhez. Pedig így van, ezt a térséget nem lehet csak úgy odakapcsolni, mert feléledtek a hagyományok. Ezért van esélyünk túlélni ezt az egészet, viszont nagyon úgy néz ki, hogy Nyugat-Európának csengettek.
Az esemény végén megkérdeztük L. Simon Lászlót, hogy miért nem hívtak meg egy muszlim identitású embert is, hogy kifejthesse a véleményét a témában. Három választ is kaptunk:
1. Az esemény toleráns jellegéhez nem méltó a kérdésünk.
2. A kérdés értelmetlen. Hiszen itt most arról van szó, hogy „mi keresztények” hogyan látjuk az iszlámot.
3. Ha akarjuk, akkor mi az Origónál kérdezzünk meg bárkit. Muszlimot, vagy akár buddhistát is.
A közönség lelkesen megtapsolta az államtitkár frappáns válaszát.