Miközben a focirajongók jelentős része csak arról értesül, hogy egy-egy sztárjátékos hatalmas összegekért váltott csapatot, az már nem látható, hogy izgalmas üzleti mechanizmusok is zajlottak a háttérben. Egyes, sokak számára valószínűleg ismeretlen vállalatok, mint a Doyen Sports Investments ugyanis fizettek a csapatoknak azért, hogy fogadhassanak egyes kiválasztott játékosok piaci értékére. Az ilyen társaságok, melyek egyébként kritikus fontossággal bírtak a sokszor pénzszűkében lévő klubok számára, akkor realizáltak profitot, ha a kijelölt játékos csapatot váltott – írja a Bloomberg.
A Doyen szóvivője elismerte, hogy a Football_Leaks.com által kiszivárogtatott anyagok valódiak, de nem kívánta kommentálni azokat.
A 2011 második felére vonatkozó számlákból kiderül, hogy a cég néhány gigaüzletben is érdekelt volt, melyeken keresztül jelentős nyereséget tehetett zsebre. Akkor a vállalat 25,6 millió eurót (közel 8 milliárd forint) költött hét játékos kereskedési jogaira, és ezekből néhány hatalmas üzlet volt. A Doyen 10 millió eurót fizetett a kolumbiai csatár Radamel Falcao kereskedési jogainak 33,3 százalékáért. Amikor a játékos két év múlva klubot váltott, a cég 4 millió eurós profitot kaszált.
A dokumentumokból az is látszik, hogy a társaság 6 millió eurót fizetett 2012 augusztusában a Barcelona és a brazil Neymar globális szponzori jogaiért. Emellett két másik spanyol csapatnak, az Atletico Madridnak és a Sporting de Gijonnak nyújtottak 6,9 millió euró értékű hitelt.
A FIFA egyébként tavaly be is tiltotta a kereskedési jogokban való részesedés vásárlását,
ami a Doyen üzletének legnagyobb részét tette ki. A jelenség Dél-Amerikából indult, és Európa jelentős részén elterjedt, de ezzel együtt egyre nagyobb aggodalmakat okozott azzal kapcsolatban, hogy a befektetőknek túl nagy befolyásuk van a sport egészére. A Doyen bíróságon támadta meg a betiltást.
A dokumentumok mindemellett azt is feltárják, hogy honnan származnak a Doyen forrásai. Alapvetően két szereplő van a képben, akik közösen osztoznak a Doyen Sports céggel egy máltai kisvárosban bejegyzett címen. Az egyik vállalat a Benington Group Assets Limited, melynek egyetlen részvényese van, a 30-as éveinek elején járó török Malik Ali. A Doyennek 54 millió eurót hitelező Ali egyébként a papírok szerint egyedül birtokolja a Doyen összes A osztályú részvényét. A fennmaradó 20 százalékot B osztályú papírok képezik, melyeket a szintén Máltán bejegyzett Wood, Gibbins & Partners Limited tartja.
A Doyen Sports mögött egyébként a londoni székhelyű Doyen Group holding áll, amely nyersanyagokba, az energia szektorba, építőiparba és szállodákba fektet. Nem mellékesen pedig az ő kezükben van az ötcsillagos szállodalánc, a Rixos Hotels is.
A kiszivárogtatás igen rossz időpontban jött a Doyen számára, mivel éppen egy bírósági ítéletre várnak azzal kapcsolatban, hogy a portugál Sporting megtagadta a fizetést a Doyennek, miután az argentin Marcos Rojo a Manchester Unitedbe igazolt. A Sporting szerint a vállalattal kötött szerződés tartalma ugyanis sérelmezhető.
Külön érdekesség, hogy a Doyen pontos mérete ismeretlen, noha a vezérigazgató, Nelio Lucas 2014-ben azt mondta, jelentős készpénzállománnyal rendelkeznek. Kiemelte azonban, hogy ez a szint továbbra is alacsony, összevetve az anyacégével.
A csoport mögött magánszemélyekből álló családok állnak
– jelezte a vezérigazgató. Hozzátette, „világosan látszik, hogy sok befektetésünk van számos területen, ami többmilliárdos forgalmat jelent. Vagyis 100 millió csupán egy csepp az óceánban. Nos, 200 millió pedig két csepp.”