Amikor a Bloomberg nyersanyagpiaci indexe legutóbb a jelenlegihez hasonló alacsony hozamokat generált, az Apple vezető terméke még az asztali számítógép volt, és Franciaországban frankkal, Németországban pedig márkával fizettek.
A 22 nyersanyag teljesítményéből álló mutató ugyanis kétharmadával zuhant a csúcspontja óta, és 1999 óta nem látott mélyponton áll
– írja a Bloomberg.
Ezzel a szektor visszakerült az úgynevezett szuperciklus első pontjára, melyet korábban a jelentős kínai nyersanyagéhség követett. Akkor Kína a beruházásaihoz óriási mértékben használt fel szenet, olajat és fémeket, mindez pedig majdnem egy évtizedig tartó bikapiachoz vezetett 2011-ig.
Mindazonáltal a kínai gazdasági növekedés lelassult, és jelenleg 25 éve nem látott alacsony ütem felé tart, ami az első szöget jelenthette a szuperciklus koporsójában. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed pedig beverheti az utolsót is.
Az elemzők egy jelentős része ugyanis arra számít, hogy a Fed decemberben először emelhet kamatot 2006 óta, ami 9 százalékkal nyomhatja föl a dollár árfolyamát idén a 10 vezető devizából álló kosár ellenében. Ez pedig további csapást jelenthet a főként dollárban elszámolt nyersanyagoknak, mivel csökken a nagy fogyasztók vásárlóereje, miközben a befektetők számára sokkal vonzóbbak lehetnek olyan eszközök, mint a részvények vagy a kötvények.
A Bloomberg indexét elnézve valóban nem túlságosan kedvező a helyzet. A nyersanyagpiac aktuális árait követő spot index hétfőn több mint 6 éves mélypontra süllyedt, míg a szektor vállalatainak részvényeit követő mutató szeptember 29-én 2008 óta nem látott alacsony szintet ért el. Az idén már 31 százalékot zuhanó bányászati kitermelői index legrosszabb teljesítői egyébként olyan rézkitermelők, mint a First Quantum Minerals, a Glencore és a Freeport-McMoran.
Ráadásul a 2000-es évek rekordkeresletei mellett az olyan nagyok, mint a Royal, a Rio Tinto vagy a Anglo American milliárdokat öltek hosszú távú projektbe, fenntartva ezzel a jelentős olaj-, földgáz-, vasérc- és rézkínálatot, még akkor is, amikor a kínai növekedés már gyengülni kezdett. Ebből adódóan pedig hatalmas mennyiségű tőke áramlott a piac egészére.
A legnagyobb túlkínálatot az olaj mutatja. Noha 2014 júniusa óta az árak már 60 százalékot is estek, a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint a tartalékok (3 milliárd hordóval) történelmi csúcsra emelkedtek. Ez egyrészt az amerikai rekordkibocsátásnak, másrészt pedig az OPEC azon döntésének köszönhető, hogy nem fogják vissza a kitermelésüket.
A Fed kamatemelése, és az ebből következő várható dollárerősödés pedig még inkább megnehezíti a túlkínálat felszívását.
A fizetőeszközök dollárral szembeni leértékelődése ugyanis hirtelen számos vállalatnak nyereségessé teheti a további nagymértékű kitermelést. Az orosz rubel például 30 százalékot gyengült az elmúlt évben, amivel sikerült fenntartani az ország acél- és nikkelkitermelőinek profitabilitását, ez pedig lehetővé tette kitermelési szintek fenntartását.
A vállalatok természetesen eltérően reagálnak minderre. A világklasszis Glencore például azt tervezi, hogy visszafogja a réz- és cinkkitermelését, míg egyes vasércben utazó óriások, mint a BHP Billiton, a Vale vagy a Rio Tinto igyekeznek kihasználni a helyzetet, és a kínálat növelésével kiszorítani a versenytársakat a piacról – mondta David Wilson, a Citigroup szakértője. Hozzátette, a jelenlegi lendület mellett nehéz lenne azt mondani, hogy elértük a mélypontot.