A kormányok és a vállalatok világszerte elkezdhetik számolgatni az előnyöket és a költségeket a 195 ország által megkötött párizsi megállapodás után. A klímacsúcs eredményei ugyanis komoly hatással lehetnek számos szektorra, köztük például az energiaiparra vagy a közlekedésre – írja a Bloomberg. Azon szereplők ugyanis, amelyek erősen függenek a fosszilis tüzelőanyagoktól, költséges átalakulásra kell készüljenek, míg a felfelé ívelő területek, mint a megújuló energia vagy az energiahatékonyság képviselői, soha nem látott lehetőségekkel néznek szembe.
Jelenleg úgy látszik, hogy az ötévenkénti felülvizsgálatot előterjesztő egyezmény, amely léptékében és ambícióiban is meghaladja az 1997-es kiotói megállapodást, erőteljesen felpörgetheti a befektetéseket többek között a megújuló energia vagy az elektromos autók területén. Emellett az ENSZ becslései szerint
mintegy évi ezermilliárdos kiadásra volna szükség ahhoz, hogy a megfelelő szintek eléréséhez „szénteleníteni” lehessen a globális gazdaságot.
Ez pedig azt jelenti, hogy egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású világban számos vállalatnak újra kell gondolnia az üzleti modelljét – mondja Lyndon Rive, a SolarCity vezérigazgatója. Hozzátette, az olajat értékesítők védeni fogják a munkájukat, de a megélhetési forrásaik egyre kevésbé lesznek életképesek.
Ezt a megközelítést erősítette meg Peter Terium, a német RWE vezérigazgatója is, aki úgy nyilatkozott, hogy az olyan vállalatoknak, mint az övé, tanulniuk kell azoktól, akik sikeresen alkalmazkodtak az átalakulásokhoz és az új energiarendszerhez. Az RWE egyébként éppen pénteken hagyta jóvá, hogy két részre választják szét a vállalatot. Az egyik a megújulókkal és a villamos energiával foglalkozik majd, míg a másik kezeli a csökkenő fontosságú hagyományos eszközöket.
Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy az olaj nagy sztorija a közeljövőben véget érne. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) relatíve optimista becslése szerint ugyanis
a fosszilis tüzelőanyagok 2030-ban még mindig a teljes energiakereslet nagyjából 75 százalékát adják majd.
Az IEA prognózisa szerint a szén elérve a csúcsot, stagnálhat, míg az olaj enyhén, a földgáz pozíciója pedig erőteljesen növekedhet.
A klímapolitika fenntartásának érdekében az egyik legfőbb megoldási probléma a tárolás. A napenergia ugyanis például egyre olcsóbb és hatékonyabb, mindazonáltal még problematikus a nagy mennyiségű energia tárolása azon időszakokban, amikor nem süt a nap. Ameddig erre nem találnak igazán jó megoldást, addig továbbra is magas marad a kereslet a szén, a gáz vagy az atomenergia iránt. Ezen opciók közül pedig valószínűleg a gáz kapja majd a legnagyobb hangsúlyt rövid és középtávon, ahogy Helge Lund, a BG Group vezetője is hangsúlyozta.
Mindazonáltal az energiabefektetések valószínűleg egyre inkább eltolódnak a zöld energia irányába. Az IEA másik forgatókönyve szerint a megújulók a teljes energiaszektorba áramló tőke mintegy 59 százalékát zsebelhetik be a következő évtizedben, és nagyjából kétharmados arányt érhetnek el 2026 és 2040 között.
A legnagyobb pofont feltehetően a szénben utazók kaphatják az átalakuló környezetben. A szektor 26 vezető vállalatának részvényárfolyamát követő Stowe Global Coal Index például már idén 59 százalékot veszített az értékéből.
Ráadásul az új világnak nem mindenki lesz egyenlő arányban nyertese, különösen ott, ahol nehézkesebb az átállás. Jó példa erre
a kanadai Alberta, amely az ország olajközpontja, és ahol tömegek veszíthetik el az állásukat.
Az új kanadai kormány ugyanis a múlt hónapban élesen megemelte a szénre kivetett adót. A vezetés elsődleges célja ezzel az, hogy diverzifikálja az ország energiatermelését.
Pontosan foglalta össze a jelenséget Steve Howard, az Ikea fenntarthatósági vezetője. Howard szerint a magas szén-dioxid-kibocsátású iparágak ideje lejárt. Amennyiben tudnak alkalmazkodni, és újragondolják magukat, az fantasztikus. Ha azonban képtelenek erre, akkor néhányan elkezdhetik visszaadni a pénzt a részvényeseknek, és lassan bezárhatják a boltot.