Az Európai Központi Bank és a piacok barátsága nem feltétlenül örök barátság – foglalja össze a tegnapi események tanulságait a Bloombergen megjelent publicisztikájában Mohamed El-Erian, az Allianz vezető közgazdasági tanácsadója.
Noha a részvényárfolyamok tegnapi több százalékos zuhanását és az euró 2009 óta nem látott nagyságú napon belüli mozgását (az EUR/USD kurzusa az 1,0550-es szint közeléből 1,0975-ig emelkedett csütörtök késő estig) sokan az EKB gyenge kommunikációjának, és mindenekelőtt a várakozások alulteljesítésének tudják be, El-Erian szerint egy sokkal fontosabb jelenség húzódik a háttérben.
Az történt ugyanis, hogy a piac már egy ideje Draghi jegybankelnök kommunikációja alapján lényegében beárazta, hogy az EKB decemberben tovább enyhít a monetáris politikáján. Elsősorban arra számítottak a befektetők, hogy tovább vágnak a betéti kamaton, illetve valamilyen mértékben kiterjesztik az eszközvásárlási programot – lehetőleg a keretösszegen is emelve.
Az EKB 10 bázisponttal valóban csökkentette a betéti kamatrátát (mínusz 0,3 százalékra), majd bejelentették, hogy az eszközvásárlási programot 2017 márciusáig meghosszabbították az eddigi 2016. szeptemberi időponthoz képest. A havi vásárlási keret továbbra is 60 milliárd, viszont bővítik a vásárolható értékpapírok körét. Meg kell jegyezni, hogy az EKB egyébként sem volt könnyű helyzetben. Már a döntés előtt felmerült ugyanis, hogy a piaci reakciók tekintetében kijöhet-e jól az eurójegybank a döntésből, mivel a piac egyre inkább beárazta a lazítást, és kérdéses volt, hogy Draghi mennyiben tudja hozni a várakozásokat, illetve van-e tere túlteljesíteni azokat.
Gyakorlatilag kódolva volt a csalódás,
a döntés utáni mozgásokból pedig élesen kitűnik, hogy a piac túlságosan is bízott az euró-shortokban, azaz a közös valuta tovább esésében (pláne, hogy az amerikai Fed részéről pedig kamatemelést várnak).
Végül az EKB érdekeset húzott az alulteljesítéssel, azonban ez jelként is értelmezhető a piacok számára. Ahogy El-Erian is hangsúlyozza, a jegybank lépése és kommunikációja arra utalt, hogy
az EKB tisztában van azzal, hogy minél inkább igyekszik megfelelni a piaci várakozásoknak, annál inkább erősíti az egészségtelen befektetői függőséget
a központi bank laza monetáris politikájától.
Ráadásul a sajtótájékoztatója során a jegybankelnök arra is hangsúlyosan utalt, hogy nem lehet megspórolni a tagállamok strukturális reformjait és a megfelelő fiskális intézkedéseket az euróövezet talpra állásához.
Amellett tehát, hogy Draghi csütörtökön hidegvízzel nyakon öntötte az euró shortolókat, a döntés sokkal inkább hosszabb távon izgalmas, amennyiben a piac kapott egy jelzést, hogy nem támaszkodhat kizárólag a jegybank által pumpált likvid tőkére. Másrészt az sem mellékes, hogy mindez az EKB-n belüli héják (akik a szigorúbb politikát pártolják) pozíciójának erősödésére is utalhat, akiket elsősorban Jens Weidmann, a német Bundesbank elnöke vezet.
Weidmann a német Bildnek adott interjújában le is szögezte, hogy nem volt szükséges további lazítás, és magabiztos az eurózóna gazdasági jövőjével kapcsolatban – írja a CNBC. A Bundesbank emellett közleményben jelezte, hogy
az elnök szerint az infláció olyan irányba tart, amely megfelel az árstabilitási céloknak.
Ennek ellenére szinte érthetetlen, hogy az EKB miért tart még mindig ennyire a deflációtól. Az olaj- és egyéb nyersanyagárak nagy esése miatti bázishatások szépen kiárazódnak, az eurózóna maginflációja is már emelkedésben van (jelenleg 1 százalékon tartózkodik, ami idei csúcs), és más - az infláció szempontjából fontos - komponensek is szépen emelkednek.
Miután pedig a piacok kezdeti reakciói kifutnak, a figyelem ismét az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed felé fordulhat, amelytől sokan a kamatemelési ciklus beindítását várják decemberben. Főleg, hogy Janet Yellen, a Fed elnöke a héten kétszer is megerősítette, hogy pozitívan látja az amerikai gazdaság állapotát. Az pedig, hogy az EKB nem gyengítette tovább az eurót a dollárral szemben, újabb lökést adhat a Fednek a kamatemeléshez.