Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az arab monarchia gazdasági és társadalmi szerkezetével, fényűző költekezésével, erős hadseregével és az emberi jogok sorozatos megsértésével a régió országai közül is kitűnik. Mint a Business Insider összefoglalójából kiderül, az olajárak zuhanása miatt az ország gyökeres átalakulás előtt áll, hiszen a jelenlegi, szinte teljesen az olajexportra és külföldi vendégmunkások munkájára épülő modell nem sokáig lesz fenntartható.
Az Amnesty International szerint csak
idén rekordszámú 151 embert végeztek ki Szaúd-Arábiában
– 1995 óta nem volt ennyi halálos ítélet. Ráadásul ez nem egy egyedi kivégzési hullám, az utóbbi 20 évben alig volt olyan év, amikor 90-nél kevesebb halálos ítéletet hajtottak volna végre. A halálbüntetést ráadásul nemcsak súlyos bűnökért szabják ki, hanem vallási előírások megsértéséért is: halálbüntetés jár többek között a házasságtörésért, a homoszexualitásért és az iszlámról való áttérésért.
A közhiedelemmel ellentétben a szaúdi törvénykönyv nem tiltják, hogy nők autót vezessenek. Azt viszont igen, hogy a helyi közigazgatási szerv által kiadott jogosítvány nélkül vezessen valaki, ezek pedig nőknek nem adnak jogosítványt, így
a szaúdi nők a gyakorlatban valóban nem ülhetnek a volán mögé.
Szaúd-Arábia a világ tizenharmadik legnagyobb területű országa, és Algéria után a második legnagyobb arab nyelvű ország, a maga 830 ezer négyzetkilométeres területével.
Az ország azonban rendkívül ritkán lakott, hiszen
95 százaléka sivatag, vagy félsivatag.
Az egyik, An Nafud nevű terület a világ egyik legnagyobb sivataga. A maradék 5 százalék sem teljesen alkalmas mezőgazdasági tevékenységre, a megművelhető területek aránya csak 1,45 százalék.
Szaúd-Arábiának egyetlen állandó folyója sincs, egyetlen földrajzi előnye – az olajkészletein kívül - elhelyezkedése. A Perzsa-öbölre nyíló partvidéke kiválóan alkalmas hajók kikötésére, a Szuezi-csatorna megnyitása óta
a világ áruforgalmának, különösen az olajszállításnak jelentős része szaúdi vizeken megy keresztül.
Ennek nagy része az ország saját olaja: a szaúdi Ghawar olajmező a világ legnagyobb olajlelőhelye, becslések szerint még mindig 75 milliárd hordó olaj termelhető ki belőle.
A szaúdi-jordán határ meglehetősen önkényesnek tűnik, valójában csupán egy a sivatagon keresztül meghúzott vonal. Jordánia az első világháború után brit védnökség alá került, a Jordán-szaúdi határt véglegesen a II. világháború után húzták meg. A legenda szerint egy vacsora után, amelyen „különösen sok folyadék fogyott”,
Winston Churchill egy tollvonással jelölte ki az országhatárt,
amelyet emiatt Churchill csuklásának, illetve Churchill tüsszentésének neveznek.
Szaúd-Arábia népessége 28,8 millió fő, valamivel több, mint Texas államé (26,5 millió). Bár Szaúd-Arábia a világ egyik leggazdagabb országa, ha függetlenné válna, a szintén olajban gazdag Texas megelőzné.
2013-ban az arab ország GDP-je 750 milliárd dollár volt, csaknem fele annak az 1400 milliárd dollárnak, amit Texas termelt meg.
Szaúd-Arábia olajipara önmagában nagyobb, mint egyes országok teljes termelése. A
szaúdi olajipar évi 335,372 milliárd dollárt termel. Egész Irak GDP-je 222,879,
Marokkóé 104,4 milliárd dollár. Az afrikai országokkal összevetve még látványosabb a különbség: Ruanda termelése 7,451 milliárd, Tongáé 466 millió dollár.
Az olajiparból származó bevételeket gyakran költik el fényűző építkezésekre. 2020-ban Szaúd-Arábiában épülhet például meg a világ legmagasabb épülete, az 1,23 milliárd dollárból megvalósuló Jeddah (királyság) torony, amely a tervek szerint 1008 méter magas lesz. Persze csak akkor, ha Irak nem előzi meg őket, ugyanis a bagdadi kormány egy még nagyobb felhőkarcolót tervez, „A Menyasszony” nevű épület 152 méterrel magasodna a tervezett szaúdi torony fölé.
Szaúd-Arábia egyre többet költ hadi kiadásokra:
2013-ban még 67 milliárd dollár volt a katonai büdzsé, 2014-ben már 80,8 milliárd.
Ezzel az arab ország a világon a negyedik legnagyobb összeget költi hadseregére, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország után.
Ezeknél az országoknál azonban a GDP sokkal nagyobb részét költik a szaúdiak katonai célokra. Az Egyesült Államok termelésének 3,5 százalékát fordítja a haderőre, Oroszország 3,7 százalékát, míg Szaúd-Arábia 10,4 százalékát.
Bár a közelmúltban történtek változások, a szaúdi gazdaság nagyrészt még mindig külföldi vendégmunkások munkájától függ.
A szaúdi állampolgárok nagy része a közszférában dolgozik,
csak kevesen érzik szükségesnek, hogy valamelyik magáncégnél helyezkedjenek el. Külföldi munkások adják az olajipar és a szolgáltató szektor dolgozóinak nagy részét is.
A szaúdi állampolgárságot egyébként külföldieknek szinte lehetetlen megszerezni, márpedig
a híresen magas – az olajeladásokkal fedezett – állami juttatások csak az állampolgároknak járnak.
2012-ig még azt is tiltották, hogy az állam területén nem muszlimok temetkezzenek, ami probléma volt a leginkább indiai és nepáli vendégmunkások miatt – ezt a törvényt azóta némileg enyhítették, külön helyeket jelöltek ki, ahol nem muszlimok temetkezhetnek.
Szaúd-Arábiában különösen a nők vesznek részt aránytalanul a munkaerőpiacon: a teljes női népességnek csupán 20 százaléka dolgozik. Ez az arány például az Egyesült Államokban 47, Németországban 54, Magyarországon 55 százalék.
Részben azért is ilyen kevés a dolgozó nők aránya, mert a szaúdi törvények szigorúan szabályozzák, hogy egy nő milyen munkakörben dolgozhat. A törvény szerint
a nők csak olyan munkát vállalhatnak, amely „illik a női fizikumhoz és mentalitáshoz.”
A szolgáltató szektorban dolgozó nők nem szolgálhatnak ki férfiakat, és munkába sem utazhatnak egy közeli férfi hozzátartozójuk felügyelete nélkül. Az utóbbi néhány évig törvény tiltotta azt is, hogy nők magasabb állami és önkormányzati tisztséget viseljenek.
Kritikusok szerint ez a fajta megkülönböztetés valójában csak terheket ró a szaúdi gazdaságra: 2010-ben Bill Gates úgy nyilatkozott, hogy Szaúd-Arábia addig nem kerül be a világ vezető gazdaságai közé, amíg az országban megtalálható munkaerőt nem használja ki.
A fenti társadalmi modell sokak szerint azért is fenntarthatatlan, mert Szaúd-Arábia népessége folyamatosan növekszik. Bár a fiatalok egyre növekvő aránya jó hír is lehetne,
az országban az állampolgárok kortól függetlenül inkább csak terhet rónak a jóléti rendszerre.
A növekedő népesség jóléte a jelenlegi rendszerben csak a gazdaság bővítésével, újabb és újabb külföldi munkások behívásával lenne fenntartható.
Az említett kihívások miatt Szaúd-Arábia igyekszik diverzifikálni az olajiparra épülő gazdaságát. Egy most folyó projekt lényege, hogy
hat modellvárost építsenek,
amelyek a tervek szerint évi 150 milliárd dollárt termelnének.
Ezekben a városokban 1,3 millió ember dolgozna, az olajipartól különböző területeken. A szaúdi kormány elképzelései szerint ha a terv megvalósul, az egy főre jutó GDP két és félszeresére, 13 ezer dollárról 33,5-ra növekedne.
Szakértők szerint Szaúd-Arábia eddigi költekezését is csak az elmúlt évtizedek olajárrobanása tette lehetővé, az árak mostani esése miatt viszont megszorításokra kényszerülhetnek. A HSBC bank szakértője, Razan Nasser szerint az állam
eddig nem volt rákényszerítve hatékony pénzügyi politikára,
ezért a befektetések és a hazai fogyasztási politika közel sem volt hatékony.
„Ez csak növelte az ország függését az olajipartól. Így az olajár esése alapvetően átformálhatja a szaúdi társadalmat, az Öböl Menti Együttműködési Tanács többi országával együtt” – mondta Razan Nasser.
