A szegények és a művészek patrónusa, hobbiborász, sikeres pókerjátékos, kiskereskedő, bankár, befektetési tanácsadó, ingatlanmágnás. A mindenkori kormány kritikusa, aki Kádártól Medgyessyn keresztül Orbánig az ország minden vezetőjével beszélő viszonyban volt.
Demján Sándor 2014 közepén jelentette be, hogy fokozatosan visszavonul az üzleti életből, ennek a visszavonulásnak a legújabb lépése a Gránit Bankban való részesedésének eladása. 2015-ben pedig egy magyar piacnyi értékű ingatlanportfóliótól vált meg ingatlancége, a TriGránit.
Visszavonulás ide, Gránit Bank oda, Demján Sándornak azért még maradtak üzleti érdekeltségei. Az Opten céginformációs adatbázisa szerint
több kisebb-nagyobb vállalkozásban van még részesedése.
Az egyik ilyen például az Euroinvest Közép-Európai Befektetési Zrt., amely 2014-ben óriási, 13,8 milliárd forintos veszteséget ért el – Demján mások mellett ezen a cégen keresztül birtokolta az Arcadom Építőipari Zrt.-t, amely tavaly ment csődbe.
Több vállalkozása ugyanakkor tízmillió forintos nagyságrendben termelt profitot: közülük kiemelkedik a 2014-ben 399 millió forint adózott eredményt elért Granit Holding Vagyonkezelő Kft.
A gazdasági válság Demján Sándort sem kímélte:
2008-ban a 300 milliárdosra becsült vagyona egyetlen év alatt megfeleződött
a Napi Gazdaság gondozásában megjelent 100 leggazdagabb című kiadvány szerint. Majd 2013-ig tovább csökkent a vagyona, azóta viszont 90 milliárd forint környékén stagnál.
Vagyonához képest aprópénz az a 25 millió forint, amit Demján Sándor eddig pókeren nyert (ráadásul állítólag az egészet jótékony célra ajánlotta), de ha teljesen visszavonul az üzleti élettől, több ideje lesz kártyázni.
A videón Demjánnal szemben egyébként Daniel Negreanu ül, aki az elmúlt évtized egyik legjobb és legismertebb pókerjátékosa – a román származású kanadai kártyás nem mellesleg többszörös világbajnok.
Demján egy pókeres oldal versenyzői adatlapja szerint pályafutása alatt több mint 86 ezer dollárt, körülbelül 25 millió forintot kártyázott össze – összehasonlításképpen Negreanu több mint 32 millió dollárnál jár, ami több mint 9 milliárd forint.
Demján Sándor 1943-ban született a Szatmár megyei Börvelyen, ami 1940 és 1944 között Magyarországhoz tartozott. Édesanyjával és két testvérével a háború után Etyekre költöztek.
Az első években annyira szegények voltak, hogy a gyerekek állami intézetbe kerültek,
amíg édesanyjuk megszerezte a szülésznői képesítést, és el tudott helyezkedni.
Talán nehéz gyermekkora miatt támogatta egész életében a szegényeket és a művészeket. Ennek a támogatásnak a legmarkánsabb megnyilvánulása az volt, amikor az Origónak adott interjúban bejelentette (ami állítása szerint családja és kollégái előtt sohasem volt titok): a halála után megmaradó vagyona 95 százalékát jótékony célra fogja ajánlani.
Mindig is ez volt az életcélom, mert tudom, hogy korábban milyen sokat jelentett nekem is a segítség”
– mondta.
Karrierje az 1960-as években az egyik áfésznál (általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetnél) kezdődött. 1973-ban ajánlották fel neki a fővárosi szövetkezeti nagyáruház, a Skála vezetését.
Irányítása alatt a Skála üzletcsoporttá hízott. Egy későbbi interjúban elmesélte, hogy ekkoriban maga Kádár János próbálta rábeszélni: vállalja el a belkereskedelmi tárca vezetését. Ebbe azonban csak úgy ment volna bele, ha a posztra két minisztert neveznek ki, hogy kiderüljön, melyikük a jobb.
Már előre bejelentette, hogy a Skálát csak egy évtizedig vezeti, 1985-ben a Magyar Nemzeti Bank ipari örökségét átvevő Magyar Hitelbank (MHB) elnök-vezérigazgatójává nevezték ki.
A bankoláshoz ugyan nem értett,
de a Magyar Narancsnak egy akkoriban még aktív szakmabeli azt nyilatkozta, hamar belejött a dologba. Az MHB vezetőjeként Demján Sándornak komoly szerepe volt a Magyarországra elsőként szemet vető külföldi cégek (General Electric, Daewoo) letelepítésében.
1990 és 1995 között külföldön dolgozott, 1991-ben Torontóban Andrew Sarlos magyar származású üzletemberrel közösen, kölcsöntőkéből megalapította és vezette a befektetési tanácsadással foglalkozó Közép-európai Befektetési Társaságot (CEIC Holdings). Olyan munkákban vett részt, mint a Kamaz privatizációja, aminek hasznából üzletemberként a Magyar Narancs szerint saját lábára tudott állni.
1995-ben tért vissza Magyarországra, és felépítette a Szabadság téri Bank Centert, valamint a Pólus Center bevásárlóközpontot. Pólusból a környező országokban több is épült. 1996-ban alapította építőipari cégét, az Arcadomot, ami a West End City Center kivitelezője volt. A fejlesztő ez utóbbi beruházásnál már a Demján érdekeltségébe tartozó Trigránit lett.
A 2000-es évek végén alapította a Magyar Tőketársaság Zrt.-t (MT-t), Demján Sándor sajtónyilatkozata szerint kizárólag magyar befektetések finanszírozására, olyan vállalkozásokéra, amelyek ígéretesek, de tőkehiánnyal küszködnek. Az MT 2010-ben vásárolta meg a Wallis Zrt.-től a Milton Bankot, és átkeresztelte Gránit Bankká.
Demján Sándor a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) ügyvezető elnöke (megbízatása épp idén jár le, legutóbb 2011-ben választották újra 5 évre). Ebbéli minőségében gyakran kritizálta a második Orbán-kormányt a boltok kötelező zárvatartásának bevezetéséért, azt mondta, a költségvetés 200-250 milliárd forintot bukhat az intézkedés miatt, elbocsátásokat és forgalomcsökkenést valószínűsített.
A takarékszövetkezetek integrációjáról szóló törvényt pedig az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnökeként bírálta. De az MSZP-s kormányokat sem kímélte soha, azokon a reformok elmaradását és az ország eladósítását kérte számon.