A piaci stratégák egyre inkább hangsúlyozzák az emelkedő volatilitást, miután az év eleje óta igen nagy ingadozások mentek végbe, különösen a részvénypiacokon. Ez azonban egyrészt már évek óta jelen van mint téma a piacokon, másrészt valójában nem is szolgál túl hasznos információval a befektetők számára – írja a CNBC elemzése.
Ez részben azért van, mert a
„volatilitás”
kifejezés elég sok mindenre vonatkozik, kezdve a részvényárfolyamok gyors mozgásától – ami egyébként természetes – a legismertebb volatilitás mérő mutató, a VIX index emelkedéséig. A legtöbben elemző pedig elég tág értelemben használja a kifejezést ahhoz, hogy ezzel egyiket vagy akár mindkettőt is lefedje. A gond az, hogy ez nagyon bölcsnek hangzik, de
valójában egyáltalán nem segíti a befektetőket
abban, hogy milyen eszközöket vagy indexeket preferáljanak egy adott értéken.
Ráadásul még az sem jelent segítséget, ha valaki konkrétan a VIX indexszel kapcsolatban tesz javaslatot. A VIX ugyanis nagyrészt a részvénypiacot követi. Általában alacsonyan áll, amikor a piac „unalmas” időszakát éli vagy fokozatosan emelkedik. Amikor pedig hirtelen, pánikszerű eladási hullám söpör végig a piacokon, a VIX is kilő, de a jelenség természete miatt erre nem igazán lehet felkészülni.
A közelmúlt ráadásul tökéletes példát is adott arra, hogy
a volatilitás (maga a VIX) mennyire kiszámíthatatlan.
Miután az index 2011 második felében (az amerikai hitel-leminősítés és az európai válság okán) kilőtt, a Wall Street szinte minden elemzője azt mondta, hogy velünk marad a volatilitás. A következő júniusra rekord mennyiségű fogadás született a VIX emelkedésére, és egyesek már arra figyelmeztettek, hogy elérjük a buborék szintjét. A rendületlen emelkedés azonban elmaradt, és 2014 nyarára már évtizedes mélységbe zuhant a VIX.
Vagyis a VIX és a „volatilitás” jó példáit adják azon jelenségeknek, melyek rendkívül hangzatosak, de valójában nem jelentenek túl sok konkrétumot. Az MKM Partners például nemrég hívta fel a figyelmet arra, hogy
a VIX viselkedése is igencsak változékony bizonyos időszakokban.
Ezt jelzi, hogy 1997 júliusában egy erőteljes volatilitású időszak kezdődött, miközben a részvények még 3 évig raliztak, mielőtt az internetbuborék kipukkadt volna.
Mindent összevetve – zárul az elemzés – manapság a „volatilitás” olyan, mint a klasszikus „bizonytalanság”, csak új köntösbe öltöztetve. Csupán arra jó, hogy ne kelljen konkrét vételi vagy eladási javaslatot tenni egy eszközre vagy előrevetíteni egyes fundamentális – például politikai – változásokat és azok hatásait.