A szigorúan vett rezsicsökkentés előtt – 2011 előtti időszak- az az elv uralkodott, hogy az egyetemes szolgáltatók által lefedett körben az alternatív szolgáltatóknak kell teret biztosítani, a „végső menedék” hatósági árat pedig meghagyni a legalacsonyabb jövedelmű fogyasztóknak. A távközlési szektor modellje volt sokak fejében. Voltak is belépők gázpiacon, árampiacon.
Ezután következett a váltás, mondván ez a modell nem igazán működött, hiszen a válság kitörése után, 2010-2011-ben a nagykereskedelmi árak ugyan csökkentek, a végfogyasztói árak növekedtek - mondta a NRGreportnak az adjunktus.
Erre az volt a válasz, hogy
ha nem megy versennyel, megcsináljuk határozottabban”.
Ma egy állami tulajdonú, központi kereskedő hatósági áron látják el a háztartásokat.
Érdekes kettőség jellemzi a magyar árampiacot, ami nagyjából a gázpiacra is igaz.
Az ipari, fogyasztói szolgáltatói szegmensben nagyon intenzív és hatékony verseny alakult ki. Sok a kereskedelmi szereplő, nincs közöttük domináns helyzetben lévő. A nagyfogyasztók igen professzionális beszerzőkké váltak: ki tudják aknázni a korábban említett nagykereskedelmi áresésből adódó előnyöket és képesek árcsökkenést elérni – tette hozzá Kaderják Péter.
A kisfogyasztóknál viszont egy fordulat zajlik.
A rezsicsökkentési politika a versenytől teljesen eltérő módon próbálja az árcsökkenést a végfogyasztókhoz eljuttatni.
Az Első Nemzeti Közműszolgáltató Zrt. révén leghamarabb a gázszolgáltatói szektorban, de az áramszektorban is, bár itt az egyetemes szolgáltatói engedélyeket még nem jutatták el a hatósághoz, de minden ebbe az irányba mutat - mondta Kaderják Péter.
A magyar háztartási fogyasztók választási szabadsága nem szűnik meg az új intézménnyel.
Ha az egyetemes szolgáltatói engedélyhez nem tartozna annyi költséges feltétel, és lenne mód „fapados” szolgáltatásra – például internetes ügyintézésre személyes ügyfélszolgálat fenntartása nélkül – és ha a fogyasztó vállalná mindezt, visszatérhetne ez a világ, de nem rövidtávon.