Az önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP) jelentik a nyugdíj-megtakarítás legnépszerűbb formáját hazánkban. A befektetések összehasonlításával foglalkozó Bankmonitor azt írja, ügyfeleik részéről mégis rendre előjön a gyanakvó kérdés: az ilyen formában összegyűjtött pénzt ugye nem fogja ugyanúgy „elvenni az állam", mint ahogy az a magánnyugdíjpénztárakkal (MNYP) történt?
Nagyon fontos tehát egyszer és mindenkorra tisztázni, mi a különbség az ÖNYP és a MNYP között, illetve, hogy mi is történt a pénztári vagyonnal 2011–12 során.
Az ÖNYP és az MNYP közötti
legfőbb különbséget a befizetések forrása jelenti.
A Bankmonitor szerint ez az az eltérés, ami biztosítja, hogy előbbi vagyona ne juthasson az utóbbi sorsára.
A magánnyugdíjpénztárakba nem a dolgozók önszántából és nettó keresetéből félretett megtakarítások kerültek, hanem a bruttó bérükből levont nyugdíjjárulék egy része. Megjelenésük előtt ez a járulék teljes egészében az államkasszába került. A rendszer felállításával viszont a járulékok egy részéről az állam önként lemondott, és úgy döntött, hogy gazdálkodjanak ezzel inkább a magánnyugdíjpénztárak.
2011–12 során viszont
az állam meggondolta magát, és visszakérte ezt a pénzt,
így a magánnyugdíjpénztári vagyont visszacsatornázták hozzá. Ezt a lépést tartják sokan a MNYP-k vagyonának állam általi elvételének.
A Bankmonitor szakértői kiemelték: nem állítják azt, hogy előremutató vagy jogos lépés lett volna ez, sőt, épp az ellenkezőjét gondolják. De attól, hogy ez a sajnálatos eset megtörtént, nem kell feltétlenül azonnal rémeket látni és attól tartani, hogy ugyanez történik majd az ÖNYP megtakarításokkal is.
Ha kíváncsi arra, hogyan tudja kiegészíteni nyugdíját önkéntes nyugdíjpénztárral, használja a Bankmonitor által készített alábbi kalkulátort:
Az önkéntes nyugdíjpénztárakban ezzel szemben azok a megtakarítások gyűlnek, amelyet
a dolgozók az összes adó és járulék megfizetése után félre tudnak tenni.
Ezek a megtakarítások kerülhetnének akár bankbetétekbe, befektetési alapokba vagy bármi másba. Ha tehát az állam az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyonához akarna hozzányúlni, az ugyanolyan lenne, mintha a lakosság bankbetéteire vagy egyéb megtakarításaira akarná rátenni a kezét.
Az állam pedig csak a lehető legritkább esetekben nyúl a lakosság megtakarításaihoz. Biztosan nem nulla, de nagyon kicsi ennek a valószínűsége. Ehhez legalább egy államcsőddel felérő eseménynek kellene történnie. Olaszországban például 1992-ben a bankbetétek 0,6 százalékát vette el az állam, vagyis 1 millió líránkként hatezret.
Nincs tehát félnivalója az önkéntes nyugdíjpénztárak megtakarítóiknak. Jobban mondva ugyanakkora félnivalójuk van, mint egy normál bankbetét, befektetési alap, vagy állampapír vevőjének. Nagyon valószínű, hogy ha az „önkéntes nyugdíjpénztár" és „magánnyugdíjpénztár" elnevezés nem lenne ennyire hasonló, kevesebben aggódnának ezek a megtakarítások miatt.