Egy magyar volt Abraham Lincoln kedvenc tábornoka

Abraham Lincoln

Fotó: Northfoto

Kétszer is hátat fordított Magyarországnak, de hitét sosem adta fel Számwald Gyula, aki később Julius H. Stahel néven írta be magát a történelembe. Előbb a magyar szabadságharc katonájaként, majd az amerikai polgárháború altábornagyaként bizonyította bátorságát. Abraham Lincoln elnök egyik legmegbecsültebb tábornoka lett, és olyan hősiességről tett tanúbizonyságot, amellyel elnyerte az Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését.

Számwald Gyula kétszer is háta mögött hagyta szülőföldjét, először forradalmi múltja, majd 1856-ban hamis váltók forgalmazása miatt. Kilátástalan helyzetben hagyta magára feleségét – talán bízott a visszatérésben, de nem tudhatta, milyen elképesztő karrier áll előtte Amerikában.

Könyvkiadóból szabadságharcos

Számwald Gyula születési dátumára vonatkozóan eltérnek a források, a Magyar Nemzeti Levéltár szerint 1824-ben született, más források szerint 1827. november 5-én jött világra Szegeden, Számwald András királyi számvevőtiszt és Nagy Borbála gyermekeként.

Számwald Gyula
Fotó: Wikipedia

Édesanyját korán elveszítette. Az 1830-as évek második felében Pestre költözött, tanulmányait itt folytatta, majd beállt katonának, 1846-ban pedig Emich Gusztáv könyvnyomdájában kezdett el dolgozni. Eleinte csak besegített, később üzlettársa is lett a férfinak. Valószínűleg főnökének köszönhette barátságát Petőfi Sándorral, ugyanis nyomdájuk adta ki 1844-ben A helység kalapácsa című művet.

1848. március 15-én ő is részt vett a forradalmi megmozdulásokban, elköteleződésből és Petőfi barátjaként. 

A Közcsendi Bizottmány és az Egyenlőségi Társulat tagja lett, amikor eljött az ideje a fegyveres felkelésnek, nem habozott, először Guyon Richárd hadosztályának hadnagya lett, később szolgált Bem tábornok, egyesek szerint Klapka György alatt is. A szabadságharc bukását követően, ahogyan sokan mások, ő is az emigrációt választotta. Németországban, Lipcsében telepedett le rövid időre, ahol újságírással foglalkozott. Emich Gusztáv nem feledve üzlettársát, kijárta, hogy visszatérhessen Magyarországra, amellyel Számwald élt is, ekkor vette feleségül Zeilinger Emmát. Azonban ismét el kellett hagynia szülőföldjét, ugyanis újonnan alapított könyvnyomdája csődbe ment. Ezúttal Londonban próbált szerencsét, ahol nevet változtatott, Julius H. Stahel lett. Újdonsült nevében állítólag a H. (Hungary) Magyarország rövidítésének felelt meg, egy évvel később az Amerikai Egyesült Államokba hajózott.

Szabadság mindenekfelett

1861 áprilisában kitört az amerikai polgárháború, és amikor elért Stahelhez a hír, miszerint önkéntesen is lehet csatlakozni, ő lelkesen jelentkezett, feltehetően párhuzamot látott a magyar szabadságharc és az északiak igyekezete között. Megszervezte a 8. New York-i ezredet, amelynek alezredesként vezetője lett, még ugyanebben az évben dandártábornok, majd 1863-ban hadtestparancsnok lett.

A polgárháború befejezésekor már altábornagyként szolgált, azt beszélték, hogy Számwald maga Abraham Lincoln egyik legkedveltebb tábornoka volt, ugyanis sok időt töltött az elnökkel. Sőt, jelentős szerepet játszott a főváros védelmében. 1864. június 5-én a piemonti csatában súlyosan megsérült – majdnem elvesztette az egyik karját, de serege nélküle is győzelmet aratott.

vezérőrnagyi egyenruhában a New York-i Önkéntes Ezred katonái

Stahel a csatározások után hadbírósági elnök lett, ugyanis sérülése miatt nem volt képes a katonai pálya folytatására. Az 1860-as évek második felében Johnson elnök kinevezésére főkonzulként szolgált Japánban, ezt követően pedig 1877-ben Sanghajban. Felesége konstatálta, hogy Számwald nem fog visszatérni Magyarországra, így távollétében elvált tőle. Stahel az Egyesült Államokba való visszatérése után biztosítási főtisztviselőként dolgozott. 

Szolgálatáért a legmagasabb amerikai katonai kitüntetésbe részesült, 1983-ban megkapta a Medal of Honor-t. 

A millenniumi ünnepségekre ugyan hazatért, de csalódnia kellett, a magyar elitet ugyanis nem foglalkoztatta a szabadságharcos hős. 1912. december 4-én halt meg. Temetésén Wilson elnök is részt vett, koporsóját amerikai és magyar zászlók díszítették. Az arlingtoni Nemzeti Temetőben, katonai sírkertben helyezték örök nyugalomra.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.