Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Noha azt nem közölték a felek, hogy a szaúdi-venezuelai tárgyalás során milyen módszerek jöttek szóba az olajpiac stabilizálása érdekében, az jól látszik, hogy Venezuela igyekszik lépéseket tenni, hogy a nagy olajhatalmak szervezetten lépjenek fel az árfolyam esésével szemben. (A mai piaci folyamatok alapján ennek hatása mérsékelt, a hétvégi tárgyalások hírére a hajnali mérsékelt áremelkedés gyorsan irányt váltott: az észak-amerikai féltekén irányadó WTI olajfajta közép-európai idő szerint a délelőtti órákban 30 dollárhoz közeli tartományba csökkent hordónként.)
A venezuelai olajminiszter, Eulogio Del Pino a múlt héten rendkívüli megbeszéléseket folytatott Oroszországban, Iránban, Katarban és Ománban is – írja a Bloomberg.
Mindez pedig nem indokolatlan, hiszen a dél-amerikai ország
már három éve folyamatosan gazdasági és társadalmi válságokkal küzd,
miközben három számjegyű infláció sújtja az országot. Január közepén pedig Nicolas Maduro elnök is „gazdasági vészhelyzetet” jelentett be. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint tavaly a venezuelai gazdaság legalább 7 százalékkal zsugorodott.
Az olaj medvepiacától kemény csapásokat elszenvedő országgal kapcsolatban ráadásul egyes piaci elemzők arra számítanak, hogy
akár már idén csődbe mehet
az adósságai miatt – írja a CNBC.
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy amikor Argentína több mint egy évtizeddel ezelőtt összeomlott, azzal a történelem legnagyobb szuverén csődjét jelentette, mivel az állammal szembeni követelések meghaladták a 100 milliárd dollárt. Most a jegybanki adatok szerint Venezuela mintegy
185 milliárddal tartozik,
ami jelentősen meghaladja az egykori argentin adósságot.
Jóllehet Venezuela adósságát kevésbé tartják magánbefektetők, mégis komoly hullámot okozhat a térségben. Elemzők szerint ugyanis a korábbi elnök, Hugo Chavez halála óta kialakult
politikai instabilitás a 2001-es argentin összeomláshoz hasonló helyzettel fenyeget.
Mindazonáltal az ország adósságának jelentős része helyi pénznemben, bolivarban van, vagyis elméletileg a jegybank annyit nyomtathatna a válság megelőzése érdekében, amennyit csak szeretne. Teljesen más történet ezzel szemben a devizaadósság, amely valóban katasztrófával fenyeget.
Elsőre talán meglepő lehet, de egyes elemzők arra számítanak, hogy
egy csőd hosszú távon akár előnyös is lehet
a venezuelai gazdaság számára. Amikor ugyanis Brazília és Mexikó devizaválságon ment keresztül az 1990-es években, kemény átalakulások következtek, de aztán viszonylag gyorsan felépült mindkét gazdaság.
Hasonló volt a helyzet Argentínában, ahol 2001-ben masszív leértékelődés jött, be kellett zárni a pénzügyi piacokat, és politikai bizonytalanság is követte az összeomlást. Aztán 2003-ra a gazdaság talpra állt, és a következő 5 évben lenyűgöző, 9 százalék körüli GDP-növekedést produkált.
A valódi problémát azonban Venezuelában a hitelek összetétele jelenti. Az ország devizatartalékai ugyanis mindössze 15 milliárd dollárra csappantak, így egyáltalán nem jelentenek védelmet egy csőd ellen. Mindeközben pedig amennyiben a jegybank beindítja a pénznyomdát, tovább értékteleníti a bolivart, fokozva ezzel a helyzet súlyosságát.
Ráadásul Venezuela oly mértékben rá van utalva az olajra, hogy a Wells Fargo Investment Institute stratégája szerint a fekete arany
az olajexportokon alapul a költségvetés mintegy 40-45 százaléka.
Vagyis az olajár elmúlt időszakban bekövetkezett szakadása igen erősen visszavetette az állami kiadások mozgásterét, amelyekkel eddig „ki tudta engesztelni” a lakosságot.
Amíg tehát a kormány nem fogja vissza a kiadásait, és az olajár nem emelkedik, a vezetés folyamatosan rá lesz szorulva a külföldi eszközök felhasználására – tette hozzá a stratéga a CNBC-nek.
Noha az elemzők pesszimisták, két olyan lehetőséget jelölnek meg, amely lassíthatná a venezuelai gazdaság rohanását a csőd felé. Egyrészt az állami kézben lévő olaj- és gázvállalat, a Petroleos de Venezuela önkéntes kötvénycsere ügyleteket (kötvényswap) bonyolíthat le, másrészt eladhat az egyre inkább korlátozott eszközállományából.
Másrészt felmerült, hogy
egy gazdasági liberalizáció
is segítheti az esetleges talpra állást, de sokak szerint ez nem volna összeegyeztethető Maduro elnök ideológiájával. Mindemellett pedig a Kínával kötött hitel-megállapodások újratárgyalása is adhatna némi lélegzetvételnyi időt a gazdaság számára.
Amennyiben tehát az olaj árfolyama a következő néhány hónapban nem kezd el lendületesen emelkedni, úgy az importok és a felhasználható eszközök zsugorodása az elemzők szerint egyre nehezebbé teszi majd Venezuelának, hogy elkerülje a bedőlést.
