Nagyon fontos díj ez azoknak, akik itthon a saját erejükből boldogulnak, de laikus szemmel például egy kézműves vállalkozás sokkal szexibb bármelyik IT-s cégnél.
Mondjuk ki, unalmasnak látszik? Pedig aki örömét leli az alkotásban, pillanatok alatt észreveszi a munkánkban a kreatív lehetőséget. Nálunk éppen hogy kézzel fogható az elméleti fejlesztői munka, látványos, tapintható, kipróbálható. Ez sajátos bájt kölcsönöz ennek az iránynak.
Kérem, magyarázza el, mivel foglalkoznak, mintha 12 éves lennék.
Autószervizeknek fejlesztünk alkalmazást és robotot. Előbbit tabletre, utóbbi a munkafelvételt gyorsítja. Képzelje el, hogy javítani viszi az autóját. A szerviz átveszi az autót, és itt lép be a szoftverünk: az alkalmazás részletesen felméri az autó állapotát. Mielőtt telefonon egyeztet a szervizzel,
átfogó, érthető és precíz riportot olvashat az okostelefonján, lát fotókat, és az is világos, melyik probléma milyen súlyos.
Ha a tulajdonos annyira tudatos, hogy például minden gumicsere alkalmával készített ilyen felmérést, akkor később, amikor el akarja adni a kocsit, vastagon megtérül a ráfordítás, hiszen az autó életútja elektronikus formában dokumentált, ezért hiteles. A szerviz többletbevételre tesz szert, meg tudja különböztetni magát a piacon és folyamatosan szavatolja a minőségi munkát, az ügyfelek pedig nem is gondolkodnak más szervizben a következő alkalommal.
Nem tart tőle, hogy elveszi az autószerelők munkáját?
Semmiképp, sőt a szoftverünkkel magasabb színvonalon tudnak dolgozni. A tulajdonosok is jobban megértik, mi a baj, mit kellene javítani. A papíralapú ügyintézés digitalizálása már sok iparágban megtörtént, még a kormányhivatalokban is vonalkódon olvassák be a dokumentumokat. Ehhez képest
vicc, hogy 2016-ban a szerelők papíron ikszelgetik, hol a hiba a kocsin.
A mi eszközünkkel az eBayen, Amazonon és Uberen szocializálódott fiatalokat is el lehet érni – ők már igénylik az ilyenfajta kommunikációt.
A családok második legértékesebb vagyontárgya az autó,
szóval elég fontos a tárgyilagos és részletes munkalap. A mi módszerünkkel így mindkét fél jól jár.
Személy szerint mennyire kütyüorientált? Okosháztartást visz?
Jobbára, bár részben hobbiból és némileg kényszerből. Látok benne fantáziát, még az sem kizárt, hogy egyszer vállalkozást építek belőle. Egyelőre okos a fűtésünk, a riasztórendszerünk, meg a gyerekszoba. A feleségem is imádja a rendszereket, pedig egészen mással foglalkozik.
Térfigyelő kamera áll a kiságyak felett?
Igen. De ezt tényleg csak a saját örömünkre fejlesztettem. Látjuk, miért a sírás, és ha csak a cumi gurult arrébb, nem rohanunk be rémülten, mert pillanatnyi üzemzavar.
Az előző munkahelye a LogMeIn. Akkor már világhírű volt, amikor eljött onnan?
Nem, én épp a tőzsdére lépés előtt mondtam fel.
Sosem bánta meg?
Dehogy, sőt nagyon jó kapcsolatban maradtunk. Ám míg
ott tisztán szoftveres munkát végeztem, most azt látom, hogyan formál a csapat ötletből eladható terméket,
össze is kell tartanom ezt a csapatot, nyakig benne vagyok az üzletfejlesztésben. Nagyon tisztelem, ahogy a LogMeIn dolgozik, de amivel most foglalkozhatok, nekem tízszer érdekesebb, mint az akkori területem.
Úgy tudom, 2015-ben a befektetők kérésére egyszerre 15 kollégájának fel kellett mondania, ez komoly érvágás lehetett.
Kis cég vagyunk, simán bele is roppanhattunk volna. Az ember az adott pillanatban annyit tehet, hogy menti a menthetőt, de a döntést elodázni nem lehetett. A német cégünknél is végrehajtottunk hasonló nagyságrendű váltást, és
sajnos az derült ki, itthon egészen más ilyenkor a reakció.
A magyar mérnökök tragikusabban fogták fel?
Drámaian másképp értelmezték, noha a kommunikáció ugyanúgy zajlott, mint a lipcsei irodánkban. Ráadásul akik maradtak, azoknak befészkelt a fejükbe a gondolat, hogy gond lehet a vállalatnál. Hiába mutattuk meg, hogy van a következő időszakra elegendő pénzünk. Értékes kollégákat, barátokat vesztett a csapat – ez volt legnehezebb pillanat 2015-ben.
Mivel csüngnek a fejvadászok a fejlesztőkön, pillanatok alatt elkapkodták azokat, akik megijedtek.
Végül sikerült túllendülni a helyzeten?
Igen, sőt, újból fejlődési pályára álltunk. Érdekes, hogy Lipcsében álláshirdetés alapján egy hónap alatt találtunk új embert, Budapesten minimum 3 hónap keresgélésre számítunk – ez jól mutatja a munkaerőhiányt a területen. Most is van három nyitott pozíciónk, keresünk például 3D scanneléshez értő C++ fejlesztőt vagy PhD-s hallgatót. A téma szuper érdekes, de kevés olyan szakember van, akinek éppen ez a területe. Hobbiból meghirdettük, de biztosra veszem, hogy fejvadászok segítségére lesz szükségünk.
Mi a távlati céljuk?
Azzal már nagyon elégedett lennék, ha a használtautó-portálokon megjelenne egy API gomb az adott autó szerviztörténetére. Az összes karcolásról, minden horpadásról az újrahúzott zománcrétegek alatt. Ehhez több százezer autót kell a mi rendszerünkkel digitalizálni, növelnünk kell a piaci súlyunkat – ez a mi nagy kihívásunk.
Mit gondol, a magyar startuplendületben mennyi puncs van még?
Én abszolút hiszek benne, szerintem ezt folytatni kell. Sokat tanulhatnánk Izraeltől. Pedig ott sem csak géniuszok születnek, hozzánk hasonló emberek élnek, akik hihetetlenül támogató atmoszférában kezdenek vállalkozni. Már nagyon várom, hogy itthon is beinduljon valami hasonló, jöjjenek még és még a programok, az elérhető pályázatok, menjen csak a pénz az inkubációba és az oktatásba. Ha a fiatalok támogatóbbnak éreznék a közeget,
sorra örülhetnénk az akár a Preziéhez mérhető sikereknek.
Németországban induló cégként fél év alatt nyertünk forrást, itthon a három lezárt pénzügyi év híján akkor esélyünk sem volt. Így hát a Research Institute Hungary nem az uniós forrásokon csüng. De az is jó érzés, hogy a befektetők bíztak bennünk, és a saját munkánkkal jutottunk előre. Őrülten érdekes, amikor az ember olyat álmodik, amit első blikkre mindenki képtelenségnek tart. Aztán egy szép napon nagyot néznek – hoppá, talán mégsem volt ez akkora butaság. Személy szerint minden fiatalt arra biztatok, ha van ötlete, próbálja ki magát, merjen belevágni, és legyen kitartása végigcsinálni, amit elkezdett.