Egy vezető angol üzleti tanácsadó, Mee-Yan Cheung szerint a vállalatvezetők számára csak a rendszerben történő gondolkodás vezethet célra. A hagyományos vállalati - szervezeti formák leszálló ágba kerültek,
belátható időn belül a mobilitás, a hálózatosodás, a projekt központúság mindent felülír.
A vállalatvezetők jó része még mindig az elemzési készségeket isteníti, pedig az intuíció rohamosan veszi át ezek helyét.
A jó vezető elismeri az ismeretlen létét. Munkatársaira támaszkodva, az eltérő megközelítésekre, az intuícióra alapozva igyekszik ellensúlyozni azt, hogy ismert tudása határára érkezett.
A munkatársak összehasonlíthatatlanul jobban elkötelezettek azok iránt a vezetők iránt, akik nem tekintik magukat tévedhetetlennek,
és nem gondolják, hogy csakis ők rendelkeznének az összes tudással. Itay Talgam, izraeli karmester a klasszikus zenekarok dirigálásához hasonlította a vállalatvezetők működését. A karmesteri módszerek elemzésével három eltérő típusú vezetőt különböztetett meg. Az egyik puszta eszközöknek, a másik önálló szakembereknek, a harmadik pedig gondolkodó, érző embereknek tekinti a munkatársait. A sikeres vezető a különböző vezetői megközelítések közül az adott helyzethez alkalmazkodva merít.
Végül Pál Feri atya a személyes boldogságkeresésre helyezte a hangsúlyt. Meglátása szerint a külső világ, a közösségi média folyamatosan egy olyan képet sugároz, amelyben magunkat kevesebbnek látjuk. Senkinek sem szabad kegyetlennek lennie önmagához: mindenkinek érdemes elfogadónak lenni és tisztában lenni saját értékeivel.
A tökéletességet nem lehet elérni, az "elég jó" kell hogy legyen a mérce.
Márpedig a megfelelő döntések meghozatalának alapja a reális pozitív önbecsülé. Így a döntéseken sem érdemes utólag bánkódni. „Ha miénk a világ legjobb mobiltelefonja, attól még nem szabad rosszul éreznünk magunkat, hogy nem sokra rá egy még újabb modellel rukkol elő ugyanaz a gyártó. Ettől mi még akkor jól döntöttünk"- mondta Feri atya.