Tavaly nyáron a bányrészvények árfolyama még jelentős eső trendben volt, éppúgy, mint a nemesfémeké, de az akkori esés csak idén januárban érte el a mélypontját. A bányapapírok árfolyama az augusztusi szintekről pár hónapos időtávon újra lefeleződött-lenegyedelődött, miközben a platina is további 20 százalékot esett.
Az első (tavaly augusztusig tartó) zuhanás után a platinabányákat birtokló cégek még mindig prémiummal forogtak a többi nyersanyag-kitermelőhöz képest és a nemesfémek visszapattanása nélkül nem szólt fundamentális érv az emelkedésük mellett – derül ki a Fundman blogbejegyzéséből.
Január közepén viszont megérkezett a korrekció a platina piacán, melynek hatására szó szerint kilőttek a bányák is és alig egy hónap alatt megduplázták értéküket. A platina emelkedése mögött viszont nem a keresleti-kínálati tényezők változása állt, hanem
inkább az arannyal való együttmozgás,
annak ellenére, hogy a platina felhasználásának több mint 50 százaléka az ipari kereslethez köthető, és nem az aranyra jellemző biztonságos menedék szerep dominál a vásárlásánál. Ami pedig a bánya-ralit illeti, még kevésbé tűnik indokoltnak a 90 százalékos átlagos emelkedés, ugyanis a fundamentumok egyáltalán nem javultak, mivel a strukturális változások elmaradtak a szektorban, a kereslet nem erősödött, a kínálat viszont folyamatosan nő.
Alapvetően a platina szektor legnagyobb problémája, hogy
a termelés 80 százaléka Dél-Afrikában összpontosul,
ahol a ZAR (dél-afrikai deviza) gyengülése konzerválta a marzsokat és nem valósult meg a szektor racionalizálódása. ZAR-ban mérve ugyanis majdnem all-time-high-on vannak a platinaárak, de a cégek casf-flow termelő képessége mégis sivár az egyre növekvő kamatköltségek miatt (ugyanis a kevésbé vonzó kilátásokkal rendelkező bányák már nem tudják olyan jó szinteken megújítani a hiteleiket, ezért nőnek a finanszírozási költségeik).
A bányák jó része a saját devizában számolt magas platinaárak mellett is égeti a pénzt, de amíg egy bánya eleget tud ahhoz termelni, hogy fedezze a fenntartási költségeit és teljesítse a hitelszolgálatot, addig
a tulajdonosoknak nem érdekük bezárni.
Ez működő stratégia egy ciklikus iparágban, de káros lehet, ha a nyersanyagok árai tartósan visszaesnek (dollárban számolva).
Az elemzés szerint amennyiben a 3 legnagyobb piaci szereplő (Anglo American Platinum, Impala, Lonmin) közül bármelyik hajlandó lenne nem csak a saját, hanem a szektor érdekeit is szem előtt tartani és bezárni a magas kitermelési költséggel működő bányáit, akkor a visszafogott kitermeléssel lenne arra esély, hogy helyreálljon a kereslet-kínálat egyensúlya, reális és szilárd alapot szolgáltatva a platina árfolyam emelkedésének.
Ennek megvalósulása azonban távolabbinak tűnik, mint tavaly nyáron vélhető volt, ugyanis novemberben a Lonmin, amely a legesélyesebb szereplő lett volna a kifeszített anyagi helyzete miatt, hogy áldozatul essen a szektor konszolidálódásának, sikeresen tőkét emelt és hitelei meghosszabbításával pár évvel elodázta a problémát. Viszont így még kevésbé lehet bízni a szektor átalakulásában, ugyanis annak gátat szab:
Összességében úgy tűnik, hogy
fundamentálisan nem volt indokolt, hogy ennyit emelkedjenek a platinarészvények,
hisz a platina piaca továbbra is túlkínálatos és a bányászsztrájkok alkalmával bezárt bányák mostanság térnek vissza teljes kínálatukkal a piacra, nem beszélve a következő 3-4 évben érkező új kapacitásokról, melyekkel szemben csak egy alig észrevehetően növekvő kereslet áll.
A jelenlegi szinteken a bányák értékeltsége önmagukhoz és a más nyersanyag-kitermelőkhöz viszonyítva is elég feszített, nem beszélve arról, hogy rövid távon semmilyen trigger nem maradt, amely az árfolyam emelkedést támogathatná. A szektor konszolidálódása elkerülhetetlen, melyet a ZAR erősödése gyorsíthat.