A negatív kamatok segítettek felpörgetni a keresletet, és a konvencionális monetáris élénkítő eszközöket kiegészítve támogatták az árstabilitást – írják a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető szakértői egy tanulmányukban. A világ legnagyobb eszközkezelőjének, a BlackRocknak a vezetője azonban úgy látja, a negatív kamatpolitika éppen hogy kockázatokkal jár a fogyasztói költésekre nézve, ráadásul a gazdasági növekedést is aláássa.
Összevetve a két, egymással szemben álló nézőpontot, az látszik, hogy a Valutaalap elemzői szerint a kamatok csökkenésével
az eurózónában felélénkült a hitelezés,
noha megjegyzik, ebből még nem érdemes végleges következtetést levonni.
Miközben az olyan fontos intézmények, mint az euróövezet, Japán vagy Svájc központi bankja már negatív kamatot vetett ki a bankok náluk parkoltatott pénzeire, az IMF elemzői szerint mindez megkönnyítette a közvetlenül a piacról hitelt felvevő vállalatok dolgát. Részben azért, mert az alacsony kamatkörnyezetben a befektetők nagyobb arányban mozdulnak el a magasabb hozammal kecsegtető kockázatosabb eszközök irányába – írja a CNBC.
Ezzel együtt viszont kockázatokat is rejt magában a negatív kamatok politikája – jegyzik meg. Többek között
veszélyezteti a kereskedelmi bankok nyereségességét,
melyek kamatmarzsai erősen korlátozottak. Ez pedig azzal a további kockázattal jár, hogy a bankok egyre lendületesebben nyújthatnak hiteleket kockázatosabb ügyfeleknek is, hogy fenntartsák a profitabilitást.
Mindazonáltal – teszik hozzá – amíg a negatív kamatok segítik a belső keresletet, addig a kereskedelmi bankok is profitálnak a hitelminőség javulásából és a hitelek iránti kereslet növekedéséből.
Az IMF szakértőinek véleményével szemben a BlackRock vezetője, Larry Fink úgy látja, a vizsgálatok túl kevés figyelmet szentelnek annak, hogy a negatív kamatoknak milyen kockázatos hatásaik lehetnek a fogyasztókra. Fink szerint ugyanis a megtakarítani szándékozó fogyasztók egyre nehezebben érik el a várt és szükséges hozamszinteket, ami arra kényszeríti őket, hogy
a fogyasztásra szánt összegeket is megtakarításra fordítsák.
Miközben tehát a figyelem elsősorban az inflációra és az eszközárakra irányul az alacsony vagy negatív kamatkörnyezetben, sokkal kevesebben foglalkoznak azzal, hogy mindez milyen hatást gyakorol a megtakarítókra – teszi hozzá Fink a részvényeseknek írt levelében. Egy tipikus 35 évesnek 2 százalékos hosszú távú kamatok mellett ugyanis több mint háromszor annyit kell félretennie a kívánt nyugdíj megtakarításhoz, mint 5 százalékos kamat mellett – hangsúlyozza.
Noha a Valutaalap elemzői is kiemelik, hogy figyelni kell arra a kritikus pontra, amikor a vállalatok és a magánszemélyek egyaránt elkezdenek készpénzt felhalmozni, Fink szerint éppen ez a fogyasztói oldal a negatív kamatkörnyezet legfontosabb kockázati tényezője. Ez ugyanis mélyreható következményekkel jár a gazdasági növekedésre nézve – jelzi. Mivel a nyugdíjcélú megtakarítások érdekében a fogyasztóknak vissza kell fogniuk a költéseiket, így
a növekedés fellendítését célzó monetáris politika éppen a fogyasztásnak szab gátat.