Máig kiráz tőle a hideg, hogy kávézhattam Tom Hanksszel

Szirmai Gergely

Öt év alatt holdingot épített egy olyan szakmában, amely tíz éve még nem is létezett. Messze a legnézettebb magyar youtuber, akkor vágott bele, amikor még csak lézengtek ezen a pályán. Tulajdonképpen a gyerekkori álomállásába vette fel magát. Szirmai Gergő mesélt az Üzletrésznek.

• Hollywood Hírügynökség, AFK Légió, Gameday Iroda: lapzártáig itt tart Szirmai Gergő holdingja a YouTube-on.
• Két éve ez a főállása.
• A Hollywood Hírügynökség 322 ezer felett jár feliratkozószámban.
• Az Alkonyat kritikája volt a kitörési pont, akkor jutott el a százezredik lájkolóig.
• Ma már kizárólag ebből él. De vállalkozói hozzáállás nélkül nem lehetne.

Szirmai Gergő Fotó: Polyák Attila - Origo

Hol tartott a YouTube, amikor te bekapcsolódtál? Létezett már a profi youtuber fogalma?

Jószerivel nem, azt pedig egyenesen borzasztóan nehéz volt megoldani, hogy az ember bármennyi pénzt kapjon a munkájáért. De ez nem állított meg minket, akkori úttörőket.

Szaladgáltál szponzorok után?

Aktívan sosem, volt akkora szerencsém, hogy ők találtak meg engem. De természetesen az új csatornáknál ez mindig előkerül, örömmel meg is próbálom. A Gameday Iroda elindításánál beszéltünk a Microsofttal és a Sonyval. Technikai cégeket kerestünk, hiszen ahhoz a fajta forgatáshoz felszerelés is kellett. Az AFK Légió pedig úgy tudott a közönség elé kerülni, ha előtte felvesszük a kapcsolatot utazási irodákkal. Ez folyamatos munka, eléggé természetes, de minél jobb tartalmat gyárt az ember, annál inkább egyértelmű, hogy olyan terméket nyújt, amelyre van kereslet.

Csak az eleje 22-es csapdája, amíg minden energiádat és pénzedet tolod és tolod a termékbe...

...addig szegény vagy. De nincs ezzel gond. Nem hinném, hogy valaha létezett olyan vállalkozás a világon, amelyik egyik napról a másikra hozza vissza a befektetett energiát úgy, hogy még profitot is termel. Számomra mindig is természetes volt, hogy ha az ember szeret videózni, szereti a munkáját, akkor nem veszi észre a vészes mennyiségű erőfeszítést. Egyszer csak hirtelen már kevésbé korog a gyomra. És egy idő után a haszon is tapintható.

Amíg nem ismernek, szegény vagy. Nincs ezzel gond Fotó: Polyák Attila - Origo

Visszahatott a tartalomra, hogy reggel úgy ébredtél, mától üzleti szemmel nézhetsz a Hollywood Hírügynökségre?

Nem, bár volt erre kísértés. Ma is sokan keresnek meg olyan ajánlattal, amely átalakítaná a tematikát. Ezeket el szoktam utasítani. Rendszeresen készül szponzorált tartalom, de ettől még tiszteletben tartják a véleményem. Aki mögém áll, annak az együttműködés az érték. A tartalom minőségéért pedig úgyis én vállalom a garanciát.

Mi a helyzet, ha támogat egy filmforgalmazó, de leszólod az egyik filmjét?

Általában tisztában vannak azzal, hogy a film határozza meg a kritikáimat, nem a forgalmazó. Így például amikor a Fantasztikus négyes-ről őszintén elmondtam azt, ami egyébként nagyjából egybevágott a kritikusok következtetéseivel világszerte, nem vette zokon a Fox. Kicsinyességet senkitől nem tapasztaltam.

A film határozza meg a kritikáimat, nem a forgalmazó Fotó: Polyák Attila - Origo

A kortárs magyar filmtermésről sokan leszedték már a keresztvizet. Ilyen összeütközésed volt már?

Csak kivételes vagy nagyon ritka esetben foglalkozom magyar filmekkel, akkor, ha izgalmas irányba terelik a trendet. Ilyen volt a Fehér isten, a Liza, a rókatündér és a Saul fia. Elképzelhető, hogy szórakozásból egyszer majd lehúzok egyet, de nálam nem ez a tartalomgyártás alapja, akkor egyébként is csak korábbi hazai darabokkal foglalkoznék. Volt itt szörnyűség, nem egy, nem kettő, de pillanatnyilag nagyon jó pozícióban van a magyar filmgyártás, ennek én nagyon örülök, és a feltörekvő ágat szeretném támogatni. Csak azt küldeném el a fenébe egy videóban, ami egyszerre bánt engem és a környezetemet is, vagy azt az intellektuális világot, amelyet támogatok. Rengeteg a rossz film, naponta kijön kettő, Amerikában húsz. Három év alatt agyvérzésben elhullanék, ha ezekkel foglalkoznék.

Viszont többet lehet mondani arról, ami nem sikerült, mint arról, ami igen.

Nem hiszem, legfeljebb viccesebb lesz az eredmény. A szapulóblognak nincs valódi értéke. Konfliktus nélkül nyilván nem létezik történet, de elemzés igen. Kiemelni, miért fontos a Visszatérő vagy a Saul fia sokkal fontosabb, mint elmondani, hogy az Álom.net miért rossz.

Most remek pozícióban van a magyar filmgyártás Fotó: Polyák Attila - Origo

PewDiePie a szakmai előképed?

A youtubereknek inkább Philip DeFranco csatornájára érdemes odafigyelniük, tőle nagyon sokat lehet tanulni. Ő aztán kiaknázta a lehetőségeket: indított új csatornákat, alapított pólóboltot, birodalommá terjeszkedett. Tőle lestem el én is, hogy lehet ezt jól csinálni úgy, hogy az ember nem kannibalizálja a közönségét.

Róluk van szó

PewDiePie, azaz Felix Arvid Ulf Kjellberg (1989) svéd youtuber a világ legismertebb és legjobban kereső videobloggere, aki a legendássá vált startupperek útját járta be: 2010-ben alapított gamercsatornája olyan sikeres lett, hogy ezért abbahagyta az egyetemet. Ma 43 millió feliratkozónál tart.

Philip DeFranco, azaz Philip Franchini (1985) legismertebb csatornája, a Philip DeFranco Show úgy működik a YouTube-on, mint egy késő esti talkshow a televízióban. A 2007-ben indult „műsor” közéleti témák széles skáláján válogat, szponzora többek közt a Netflix, mintegy 3 600 ezer feliratkozó örömére.

Hogy alakulnak ki a youtuber bevételi forrásai?

Ezzel eleinte egyáltalán nem foglalkozik senki, csak a gyakorlás a fontos. Aztán valamivel berobban – nálam ezt az Alkonyat hozta –, megvan az első nagy feliratkozószám, és akkor egyre több meghívást kap szakmai rendezvényekre, fesztiválokra, konferenciákra. Az már rajta múlik, mennyire él a lehetőségekkel. Annak idején tényleg csak néhányan indultunk egyszerre, majd mindenki másmerre kanyarodott. Kezdetben rendezvényekre is ingyen mentem el. És ha, tegyük fel, ma meghív egy gimnázium, még mindig abszurdnak érezném, ha honoráriumot kérnék.

Van már menedzsered?

Nincs, pedig nyilván ügyesen kezelné a naptáramat. Általában is igaz, de a YouTube-on különösen, hogy az ember vagy sztárrá válik, vagy szakemberré. Aki az előbbit választja, szervez magának stábot, ahol mindenki intézi a ráeső részletet. Én is örülnék egy titkárnak, aki megválaszolná a heti 2900 e-mailemet, de amíg nincs, örülök, hogy tanulhatok ezekből a feladatokból. Aki szakértő akar lenni, megtanul tárgyalni, céget alapít, ilyen kvalitásokra is szükség van. Én az utóbbit választottam, nem is feltétlenül élvezem a hírnév velejáróit. Nekem a YouTube a szakmai lehetőségekről szól, ezt élvezem benne.

Honnan értesz az üzletfejlesztéshez? Sok üzleti könyvet elolvastál?

Egyet sem. Aki nem üzleti tanulmányokat végez, annak folyamatosan kell autodidakta módon gyakorolnia és tanulnia. Bele kell helyeznie magát olyan helyzetekbe, ahol üzleti kérdéseket kell megválaszolnia, lehetőleg gyorsan. De ha bizonyos projekteknél az ember a kamera mögé lép, akkor már szervező, nem alkotó, kénytelen beletanulni. Én eleinte hebegtem-habogtam, ha szponzor jelentkezett, viszont muszáj volt eljutni odáig, hogy leadjak egy pontos listát, mi mennyit ér.

Ha az ember a kamera mögé lép, beletanul a szervezésbe Fotó: Polyák Attila - Origo

Így hát egy szép reggel arra ébredtél, hogy már ismered a tárgyalás csínját-bínját.

Úgy történt, hogy az első öt alkalommal bénáztam, hatodszorra viszont jól ment. Mentoraim nem voltak, ám barátaim, akiktől tanácsot kérhettem, annál inkább. Mindenesetre hosszú folyamaton vagyok túl. Aki nem vesz részt a furcsa nevű képzéseken, a saját bőrén tanulja meg, mint bármi mást. De mivel világéletemben az volt a célom, hogy ne legyen főnököm, nem kérdés, hogy ebbe az irányba indultam el. Nekem már kisgyerekkoromban problémáim voltak a hierarchia elfogadásával, rendszeresen veszekedtem a tanáraimmal. Egy idő után ez motivációba csapott át. Az ilyen szkillek elsajátítása kezdettől sokkal természetesebb volt, mint a megfelelésé.

Ha már gyerekkorodban ilyen fontos volt az önérvényesítés, hogy úsztad meg, hogy közben el ne tiporjanak?

Nem hagytam. Nem lehetett. Minden intézményben tanárok serege próbálta belém nevelni, hogy tiszteljem a feljebbvalóimat, limitált sikerrel.

Hozzájuk vágtad a krétát?

A gimnáziumi osztályfőnökömet mindenki előtt osztottam ki egy biciklitúrán, üvöltve feszegettem, mit képzel magáról, hogy elmegy a többséggel egy borospincébe, rólunk, néhányunkról pedig, akik eltévedtünk, csak úgy elfeledkezik. Egyébként természetes hibát követett el, a valódi bűne az volt, hogy alanyi jogon követelte magának az engedelmességet. Nagyon kevés tanárommal voltam jóban, csak azokkal, akik megérdemelték, nem pedig elvárták, hogy respektáljuk őket. Én is tanár szakon végeztem, még mindig van esély, hogy pedagógus legyen belőlem, ha így alakul, ez lesz az elsődleges célom: nem kérni, hanem elérni, hogy tiszteljenek. De részben emiatt vagyok egyelőre vállalkozó.

Azokkal a tanáraimmal voltam jóban, akik nem elvárták, hanem kiérdemelték a tiszteletet Fotó: Polyák Attila - Origo

Hol kell tartani egy ilyen karrierben ahhoz, hogy a Deadpoolról forgatott videóra meg tudd hívni Ryan Reynolds magyar hangját?

Ez már az a szint, ahol alkotók és előadók akkor működnek együtt, ha van ehhez kedvük. Egyébként elmondva egyáltalán nem hangzik nagy dolognak, hogy felhívtam Nagy Ervint, és kértem tőle 10 percet. Neki is jó, ha népszerűsítem a filmjét, ezért is mondott igent. Inkább az jelzi, hogy a csatorna eljutott egy bizonyos pozícióba, hogy egy nemzetközi sajtótájékoztatón találkozhattam Steven Spielberggel és Tom Hanksszel. Máig kiráz tőle a hideg. Hiába próbáltam profi szemmel tekinteni, tulajdonképpen még mindig nem hiszem el, hogy leültem velük kávézni.

Mesélsz erről egy kicsit?

Az Intercom meghívott a Kémek hídja bemutatójára Londonba körülbelül tizenkettedmagammal, eredetileg úgy volt, hogy csak Tom Hanks lesz ott a sajtótájékoztatón, de az utolsó pillanatban beugrott Spielberg is. Volt rá fél óránk, hogy beszélgessünk velük, ebből negyedórán át nem bírtam befogni, úgyhogy a nemzetközi kollégák között több ellenséget szereztem magamnak. Az interjú jól sikerült, fantasztikus válaszokat kaptam, nagyon családias hangulatban. Remélem, egyre több forgalmazó fogja megérteni, hogy a youtubereken keresztül szponzorálni az egyik legkifizetődőbb dolog. Míg régen hirdetett 20 millióért egy tévében, ugyanennek az árnak a töredékéért egy emberen keresztül sokkal nagyobb hatást érhet el, mint bármelyik tévéreklám. Botrányos és közröhej, milyen borzasztóan nehézkesen és lassan érnek el idáig a vállalatok. Aztán, ha mégis megtörténik, milyen elképesztően alacsony összegeket képesek ezért felajánlani. Szerintük „ott egy fiú a neten”, olyan aranyos, biztos örül majd három zacskó keksznek. Rendszeresen megbeszéljük, mekkora kis vicc, amikor több milliárdos forgalmú vállalatok felkínálnak egy egész verőfényes, harminckét fogas mosolyt a munkánkért. Mi meg valamiért azt mondjuk: nem. Egészen komikus a nagyvállalati szférában uralkodó tudatlanság az internetes tartalom-előállítással kapcsolatban.

De akkor megveszik a független csatornádat, nem?

Az senki hitelességét nem ássa alá, hogy az ember szeretne pénzt szerezni a munkájával. A közönség is tisztában van azzal, hogy ingyentartalmat élvezhet, ha felmegy a YouTube-ra.

A közösségi médiában borzalmasan gyorsan telik az idő, mégis, mit gondolsz, mi lesz a YouTube-ból 5-10 év múlva? Lesz még egyáltalán?

Lesz. Egyelőre még mindig abszolút monopóliumhelyzetben van. Ezt fokozatosan kezdi elveszteni, például a Facebookkal szemben. Ha az beindítja a monetizációs rendszerét, robbanásra lehet számítani, bár a videózás ott még gyermeteg állapotban van. A másik oldalról a Twitch fenyegeti, a streamelés, az hatalmas közönséget fog bevonzani. Ebbe is próbál belenyomulni a YouTube, nem túl sikeresen. Pedig egy világcégnek folyamatos fejlődésre van szüksége, és nagyon szoros kapcsolatra a felhasználóival. A harmadik oldal ugyanis a legveszélyesebb: az amerikaiak egyre kevésbé elégedettek a YouTube-bal. Sok pénzt akaszt le a reklámból, nem ad érte customersupportot, sem védelmet a tartalmat érő támadásokkal szemben. Jelen pillanatban a Twitch is, a Facebook-videó is gyorsabb a fejlesztésben. Ez szomorú. A világelsőség adott, itt a legnagyobb közönségbázis a világon, de nem lesz ez mindig így. Aggódom is miatta, mert nagyon szeretem, ahogy felépült, amit próbál képviselni. Ehhez kéne visszatérni.

Kicsit aggódom a YouTube világelsőségéért Fotó: Polyák Attila - Origo

És mit vársz a jövőtől?

Azt, hogy közelebb kerüljenek a tartalomgyártókhoz, az ő igényeik alapján fejlesszenek, védjék meg őket a támadásoktól, és minél több támogatást kaphassanak az eredeti tartalom-előállítók, minél kevesebbet az újrafelhasználók. Máig lehetséges egyik napról a másikra sztárrá válni egy eredeti csatornával, csak egyre kevesebb esélyed van rá. Pedig annak idején ez volt az ígéret. A YouTube lassan ellenünk dolgozik.

Egyes marketingesek szerint a Facebooknak nem titkolt célja, hogy kiszorítsa a Google-t. Erről mi a véleményed?

Lehet benne igazság. A Facebook-videó jelen pillanatban az egyik legundorítóbb dolog a világon: következmények nélkül le lehet másolni egy YouTube-videót és felrakni Facebook-videóként. Letörölhetetlen, nem lehet megtalálni, aki terjeszti, lopott tartalmat terjeszt. Jelen pillanatban ez az internet nagy betegsége, de olyan ütemben fejlődik, hogy talán hamarosan megoldják. Simán lehet, hogy már fejlesztik a tartalomazonosítási rendszert, ez a következő logikus lépés a monetizáció előtt. Egyébként örülnék neki, ha megküzdenének egymással.

Tehát az online marketing új üdvöskéje lehet, ha cégek rárepülnek youtuberekre, és kvázi megteszik az arcuknak, mint a parfümmárkák a modelleket?

Ez leegyszerűsítés, és csak egy példa a rengeteg felhasználás közül. Én azt mondom, hogy hosszú évek óta bevett és működő taktika a tengerentúlon. Magyarországon a kisebb cégek kevésbé élnek még vele, de már felfigyeltek rá. Én látom az eredményt, és hiszek benne. Klasszikus tévésnek tanultam, tiszta, mennyivel eredményesebb a netes média. Másnak is be kellene látni.

Te milyen kockázatot vállaltál ezért a munkáért?

Felmondtam mindenhol.

Tehát miről mondtál le?

Dolgoztam klasszikus online újságíróként, titkárként, levélhordó fiúként, angoltanárként. De amikor kijöttem a bölcsészkarról, már létezett a YouTube, úgyhogy sehol sem hosszan.

Ha ajánlanod kellene ezt a típusú vállalkozást, mit mondanál, mi kell hozzá?

Minden szokványos válasz – eltökéltség, kreativitás, rendhagyó munkaórák – mögött durva kihívások állnak. Szenvedély, persze, de mihez nem kell szenvedély? Mégis: éveken át megállás nélkül videókat gyártani úgy, hogy egy petákot sem látsz belőle, szerintem ez másfajta szenvedély, kevés benne a pénzkeresési vágy. Az olyan menjen inkább brókernek. Nem jó ötletre van szükség, hanem háromszáz jó ötletre, és folyamatosan. Kell persze technikai felszereltség, tudás, amit közben is el lehet sajátítani, de baromi gyorsan. Kell tudni vágni, kamerát kezelni, egy idő után világítani, az alapminőséget teljesíteni. Kell egy személyiség, ha nincs, vagy nem vállalod, nem leszel sikeres. És kell a vállalkozói attitűd, el kell tudni képzelni, hogy egyedül a tiéd a rizikó, mert ez így lesz. És ha szakember akarsz lenni, üzleti érzékkel kell kiépíteni a hátteret. Ennyivel már el lehet navigálni egy ideig.