Erre jutott egy amerikai online orvosi lapban megjelent tanulmány. Az 1986 és 2011 között vizsgált csaknem 2000 munkavállaló közül mintegy 800 szívbeteg lett ebben az időszakban. A heti munkaórák számával a rizikó is nő: azok, akiknél ez a tétel 55 óra hetente, 16 százalékkal veszélyeztetettebbek szív- és érrendszeri panaszokban, mint azok, akik 45 órát töltenek a munkahelyükön hetente. És aki ezt is túlteljesíti,
ténylegesen a katasztrófa bajszát húzogatja:
heti 60 óránál a kockázat 35, heti 70 óránál pedig 74 százalék. Azaz négy emberből három.
A végeérhetetlen munkaórákra mindig van alibi: ha a vállalkozó kezdő, akkor az üzletépítés, ha rutinos, akkor a millió terület és feladat szippantja be, mint a fekete luk. Aki meg arra gyúrna, hogy kevesebb megbízása legyen a jövőben, tisztán a saját biznisze ellensége.
Van azonban valami, amit nagyon is lehet befolyásolni: a légkör. Ha a főnök leteszi a voksát a munka és magánélet egészséges egyensúlya mellett.
Csak a nagy dolgokban érdemes szabályokat és szigorú struktúrát bevezetni. Az alapértékekben és a célban. Engedje, hogy azon belül ki-ki a saját ritmusában haladjon. Mindenki kinőtt már az iskolás korból,
fölösleges a körmére nézni.
A teljes csapatnak az az érdeke, hogy a feladat elkészüljön, nem kell figyelmeztetni erre őket menet közben. Ha elakadnak, majd szólnak. Az emberek általában maguktól is arra törekszenek, hogy jól dolgozzanak, külső nyomás asszisztencia nélkül.
A Bitly CEO-ja, Mark Josephson hetente koktéldélutánt tart a főhadiszállásukon. Ilyenkor mindig más a pultos, és bár többé-kevésbé ugyanarról beszélgetnek, mint munkaidőben, jóval kötetlenebbül. Ezt pedig felső és alsó szinteken egyaránt mindenki üdvözli. A munkahely nem család, barátkozni ilyenkor sem kell, de a lazaság őszinte és emberi pillanatokat hoz.
Aki átlépi a napi 10 óra munka bűvös határát, nem többet fog teljesíteni, hanem sokkal kevesebbet. Egyszerűen kiég.
Teljesen értelmetlen áldozat.
Így hát a vezető kiemelt felelőssége, hogy minden alkalommal odafigyeljen a tartható határidőre.
Sajnos Magyarországon nem javul a kkv-k hajlandósága a cafeteriára. A kisvállalkozások alig, a mikrovállalkozások jószerivel egyáltalán nem gondolkoznak béren kívüli juttatásban. Még a közlekedési hozzájárulás is ritka, hát még az egészségtámogató programok. Holott egy új pozíciónál a jelöltek többségénél döntő szempont a fizetett szabadnapok mennyisége, a rugalmas munkavégzés vagy az egészségbiztosítás. Az olyan apróságok, mint
irodai masszázs vagy rendszeres szemvizsgálat például a bizalmat, az elköteleződést is növeli.
Itt törődnek velem, itt szívesen dolgozom, itt jól akarom végezni a munkámat – ennyire egyszerű az összefüggés. Költség, de csapatépítés. Azaz nem kiadás, hanem befektetés. Legyen ebben is példamutató a vezető. Nyugodtan menjen el a munkanapja kellős közepén edzeni. Vagy olykor menjen hazakorábban. Ez előbb-utóbb hatással lesz a többiekre.