Mindenekelőtt két olyan személy van, aki bizonyosan nyertese annak, hogy a népszavazással valósággá vált a brexit. A kilépésért kampányoló korábbi londoni polgármester, Boris Johnson, illetve Michael Gove igazságügyi miniszter, akik most a Konzervatív Párt hősei lesznek, mivel a párt nagyjából kétharmada euroszkeptikus. Szintén nagy nyertese az eseményeknek Nigel Farage, a Függetlenségi Párt vezetője, aki bár nem volt része a hivatalos kampánynak, de mintegy 25 éve támogatja a különválást.
Nagy-Britannián kívül
Marine Le Pen és Vlagyimir Putyin nyernek nagyot a brexittel.
A francia Nemzeti Front vezetőjeként Le Pen nem titkolta, hogy támogatja a britek kilépését és az EU-val szembeni ellenérzéseit. Azonban egy évvel a francia választások előtt az övéhez hasonló hangok erősödhetnek meg Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Olaszországban is – írja az elemzés.
Oroszországban Putyin elnök szintén örülhet. Egy megosztott és megzavarodott Európa ugyanis kevésbé tud koncentrálni az Ukrajnával kapcsolatos orosz lépésekre, valamint a közös energiapolitikára, amely korlátozhatná Putyin befolyását a gázpiacokra.
Különleges nyertesei lesznek a brexitnek a jogászok, főleg azok, akik tapasztaltak a nemzetközi szerződésekben. Az EU-val felépítendő új kapcsolat ugyanis jelentősen megnöveli majd a keresletet irántuk, ami temérdek számlázható órát jelent. Külön érdekes lesz, hogy Nagy-Britannia évtizedek óta nem folytatott ilyen tárgyalásokat, vagyis a konkrét kérdésre vonatkozó szakértelem lényegében hiányzik – mondta Wolfgango Piccoli, a Teneo Intelligence tanácsadó cég társelnöke.
Noha a nagyvállalatok jelentős része ellenezte a brexitet, néhányan mégis a kilépést pártolták. Ez utóbbiak arra hivatkoztak ugyanis, hogy amennyiben megszabadulnának az uniós szabályozásoktól, fellendülhetne a gazdasági növekedés. Most tehát azok is nyertesnek érezhetik magukat, aki le akarták dobni – különösen a kisvállalkozások érdekében – az erőteljes EU-s szabályokat.
Mindeközben a piacokon
az arany és más klasszikus menedékeszközök profitálhatnak a brexitből.
A befektetők ugyanis hirtelen a lehető legbiztonságosabb helyeket kezdik keresni a pénzüknek. Az arany ezzel két éve nem látott magasságig ugrott, míg a svájci frank a legnagyobb erősödést mutatta, mióta a jegybank tavaly elengedte az árfolyamot. Emellett az olyan aranybányászatban utazó cégek emelkedésére is számítani lehet, mint a Randgold Resources, a Fresnillo vagy a Polymetal International.
Írország, Hollandia és a skandináv államok egyaránt lefölözhetik azt, amit London pénzügyi központként elveszít az EU-tagság végével. A brit főváros bankjai számára ugyanis nehezebb lesz eladni a pénzügyi szolgáltatásokat az Unióban, miközben az is kérdéses lesz, miként tudnak a jövőben uniós munkatársakat felvenni.
Eközben Írország kormánya még a szavazás előtt megkörnyékezte a nagy bankokat, hogy hozzájuk telepítsék át a műveleteiket. A Nasdaq pedig azt kezdte vizsgálni a tulajdonában lévő skandináv tőzsdéken, hogy milyen alternatívák merülnek fel a tőzsdére vitelek (IPO-k) szempontjából London ellenében.
A brexit legnagyobb politikai vesztese David Cameron miniszterelnök, aki
lényegében a saját népszavazási kezdeményezésébe bukott bele.
Cameron eredeti célja az volt, hogy felülkerekedjen az EU-ellenes konzervatívokon, illetve lenyomja a Függetlenségi Párt felől érkező kihívást.
Cameron pénteken már be is jelentette a lemondási szándékát. Rajta kívül a legfontosabb emberének számító George Osborne jövője is kérdéses, noha egykor őt tekintették Cameron lehetséges utódjának.
Komoly csapást szenvedett el ezzel együtt a globális politikai és gazdasági elit, melynek tagjai szint egytől egyik a maradás mellett szólaltak fel az elmúlt időszakban. Köztük volt többek közt Barack Obama elnök, Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezetője és Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke.
Az üzleti világ nagyágyúi közül pedig olyanok, mint Jamie Dimon, a JPMorgan Chase vezérigazgatója hangsúlyozták, a kilépés álláshelyekbe kerülhet Nagy-Britanniának. Mindazonáltal a brexit kritikus pontnak számít, amennyiben rámutat,
jelentősen csökkent az intézményekbe az elitekbe vetett bizalom
– mondta Ian Bremmer, az Eurasia Group alapítója.
Hatalmas vereség a kilépés a nagybankoknak, és ez a részvényeiken is meglátszik. Számukra ugyanis most többéves szabályozói bizonytalanság következik, ami feltehetően
komolyan visszafogja majd az üzleti aktivitást.
Ráadásul a devizapiaci mozgások is megüthetik az olyan cégeket, mint a Saxo Bank vagy az FXCM, melyek a 2015-ös frankválságot is megszenvedték.
A vállalatok kívül pedig ott vannak maguk a bankárok is. A nemzetközi cégeknek ugyanis most mérlegelniük kell, hogy áttelepítsék-e az embereiket és a működésüket a kontinentális Európába.
Ráadásul veszélybe kerülhet a Deutsche Börse 14 milliárd dolláros összeolvadása is a londoni tőzsdével. Az üzlet ugyanis azt eredményezte volna, hogy az új vállalatot Nagy-Britanniában jegyzik be londoni székhellyel. A német politika azonban már jelezte, nem lennének kibékülve egy Unión kívüli székhelyű összeolvadt céggel – az üzletet jóvá kell hagynia a hesseni tartományi vezetésnek is.
Mindemellett a hazai piacokra fókuszáló brit cégek részvényei is durva csapást szenvedhetnek el.
A legrosszabb várhatóan a FTSE 250 index kis- és közepes vállalkozásainak lesz,
mivel a FTSE 100 vállalatai kevésbé függnek a brit bevételektől. Míg az előbbinél 50 százalékos a hazai bevételek aránya, addig utóbbi esetében csupán 25 – hangsúlyozták a UBS elemzői.
A Bank of England előzetesen jelezte, a népszavazáshoz vezető út turbulenciái ártottak a beruházásoknak és a foglalkoztatásnak, a gazdasági növekedés pedig 0,4 százalékra lassult az első negyedévben Nagy-Britanniában.
A legközelebb július 14-én ülésező jegybank a közgazdászok szerint
rá lesz kényszerítve arra, hogy közbelépjen és segítséget nyújtson.
Az erőteljesen gyengülő font pedig nem jelent majd túl nagy segítséget a szigetország számára, amennyiben az eurózóna gazdasága szintén zsugorodik, mivel a britek 10 legfontosabb kereskedelmi partnere onnan származik.
A devizapiacon ezzel együtt a norvég koronát érintheti a legérzékenyebben a kilépés, mivel Norvégia a britek második legnagyobb kereskedelmi partnere. Aztán ott Norvégia legfontosabb exportcikke, az olaj, amely január 20-a óta nem zuhant ekkorát.
A brit főváros súlyos sebet kaphat a brexittel. Olyan nemzetközi cégek vághatják vissza a Londonban foglalkoztatott munkaerőt, mint a Citigroup, a Morgan Stanley, a JPMorgan és a BlackRock, ami az adóbevételek mellett az ingatlanárakat is negatívan érintheti.
A romló hitelezési feltételek pedig odacsaphatnak az ingatlancégeknek, melyek előzőleg hangsúlyozták,
az EU elhagyása visszafogná a fejlesztési projekteket, illetve megemelné az újlakás építések költségeit.
A brexitből fakadó jövőkép egyik legérdekesebb tényezője Skócia lehet. A kormányzó Skót Nemzeti Párt ugyanis
arra buzdította a skótokat, hogy szavazzanak a maradásra.
Mindeközben a párt vezetője, Nicola Sturgeon jelezte, a kilépés megerősítene egy újabb skót függetlenségi népszavazás lehetőségét a két évvel ezelőtti sikertelen után.
Ez azonban igencsak bonyolult helyzetet idézne elő azzal, hogy Skócia fő exportcikke, az olaj, manapság hordónkénti 50 dolláros árfolyam körül mozog. Továbbá a spanyol és a belga kormány, melyeknek szintén szembe kell nézniük a saját, regionális függetlenségért kiálló mozgalmaikkal, akár blokkolhatják is Skócia felvételét az Unióba.