Az olaj árát, mint minden termék árát alapvetően a kereslet kínálati viszonyok határozzák meg. Az olajár elmúlt egy éves alakulására természetesen több minden hatott, de leginkább a kínálatot szoktuk megnevezni, mint igazi piacmozgató és áralakító tényezőt.
A kínálat a kitermelési mennyiségektől függ, amit továbbra is az arab OPEC országok irányítanak leginkább saját gazdasági érdekeik mentén. Felvetődhet ezen a ponton újból egy logikus kérdés, hogy akkor eddig miért volt túlkínálat, ami az eddigi áresésekhez vezetett, ami első ránézésre nem jó az olajkitermelőknek.
Valóban nem jó, de sok olajkitermelő van eltérő érdekekkel és a gazdasági racionalitásnál sem mindegy, hogy rövid, vagy hosszú távon számolunk haszonnal. Az áresést okozó,
a keresletet meghaladó olajkitermelés stratégiáját az öböl menti arab államok teljesen tudatosan választották,
hogy az új technológiát és így új versenytársat jelentő palaolaj termelőket kiszorítsák a piacról, a „piacukról".
Az arab OPEC tagországok stratégiája aztán beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egyrészt számos palaolaj kitermelőt parkoló pályára (vagy csődbe) tett, másrészt a kieső termelők kiesett termelési mennyiségei miatt az olaj ára elkezdett emelkedni, miközben nem kellett kitermelési kvótát csökkentenie.
A jelenlegi paci helyzet legnagyobb nyertesei tehát az öböl menti arab országok,
amelyek az alacsony olajárak mellett is fenn tudták tartani, adott esetben fokozni az olajkitermelést. A legnagyobb vesztesei az amerikai palaolaj termelők, akik 50 dolláros hordónkénti ár alatt már veszteséggel tudnak működni.
Nagy kérdés, hogy a jelenlegi 50 dolláros szint mennyire tartható fenn az év további részében, illetve a jövő évekre vonatkozóan. Amennyiben a jelenlegi kitermelés kiesések tartósak lesznek, és helyüket az arab olajexportáló országok nem pótolják, akkor
a következő hónapokban egy 45-55 dolláros ársáv a legvalószínűbb.
Kisebb korrekciók azért várhatók, hiszen az OPEC-en kívüli kitermelő országok jelentős része a 40-50 dolláros árszinteken tervezte az idei év költségvetését, és az ide visszavezethető volumen kiesések a következő időszakban vissza is térhetnek a piacra, növelve a globális olajkészleteket.
Az 50 dollár körüli árfolyam a palaolaj szempontjából is érdekes, mivel e szint felett és a jelenlegi kitermelési technológia mellett az amerikai palaolaj kitermelés is elkezdhet újból felfutni, tovább növelve a kínálatot. Ennek a fajta alternatív olajkitermelésnek egyik előnye a viszonylagos rugalmassága a hagyományos technológiákhoz képest. Arról sem lehet megfeledkezni, hogy a palaolaj technológiai fejlődés a kitermelés fedezeti pontját egyre alacsonyabb árszintre nyomja, azaz
a mai 50 dolláros árfolyam mellett újabb technológiával már nyereségessé válik.
Az olajkereslet további élénkülése a kútszám növekedését hozhatja a következő hetekben. Ez ismét az olajpiac kínálati oldalára irányíthatja a befektetők figyelmét, ahol
számítani lehet meglepetésre.
A június 2-i OPEC csúcstalálkozó egyébként nem hozott volumenkorlátozást, gyakorlatilag a kartell a piacra bízza továbbra is az olajár alakulását. A közeljövőben így várhatóan növekvő kitermelési volumeneket mutatnak majd az OPEC statisztikák is.
A nyári időszak jellegéből adódóan nagy árfolyam-korrekció nem valószínű.
Az ősz közeledtével azonban nem zárható ki egy-egy kisebb áresés, de az év eleji szintek már nem várhatók.
A nagy mozgásokon úgy tűnik tehát, hogy túl vagyunk, de fontos tudni befektetőként, hogy az olajár forgatókönyvét hosszú távú érdekek mentén politikusok és gazdaságpolitikusok írják.