Az ügy előzménye, hogy egy németországi üzlet vezetője a boltjában ingyenes wifi-hozzáférést biztosított, hogy ezzel csábítson boltjába vásárlókat. 2010-ben azonban
a bolti wifin keresztül jogellenesen letöltöttek egy olyan dalt, amelynek szerzői jogait a Sony birtokolja.
Az ügyben eljáró müncheni bíróság fordult az uniós bírósághoz, amely azt mondta ki: információk "egyszerű továbbítása" esetén a hálózathoz való hozzáférést biztosító szolgáltató nem felelős a jogsértésért. Ezért a Sony nem követelhet kártérítést a boltostól amiatt, hogy mások a wifijén keresztül sértették meg szerzői jogait.
Az uniós jog viszont azt nem zárja ki, hogy Sony mint jogtulajdonos azt kérje a német hatóságoktól, hogy
kötelezzék az üzlettulajdonost a vásárlók által elkövetett jogsértések megszüntetésére vagy megelőzésére.
A bíróság szerint erre tökéletesen alkalmas, ha a boltosnak előírják, hogy
védje jelszóval a wifi-hálózatot,
ami megfelelően védi a Sony szerzői jogait, de nem korlátozza túlzottan a boltos vállalkozási szabadsághoz és a tájékozódási szabadsághoz fűződő jogait.
Az uniós bíróság szerint a jelszavas védelem eltántoríthatja a felhasználókat a szerzői jogok megsértésétől, ha a jelszót csak úgy kaphatják meg, ha megadják néhány személyes adatukat.
Ezzel az Európai Bíróság nem döntötte el a konkrét németországi jogvitát, csak állást foglalt az uniós jog alapján. A konkrét ügyben továbbra is a müncheni bíróságnak kell döntenie, de
az uniós bíróság határozata hasonló ügyekben mind a 28 uniós tagország igazságszolgáltatására nézve kötelező.