A világ 19 legnagyobb gazdaságából, valamint az Európai Unióból álló G20-as csoport a kelet-kínai Hongcsouban vasárnap és hétfőn tartja ülését, ahol többek között a világgazdaság növekedése, a nemzetközi adóelkerülés, a terrorizmus pénzügyi támogatása és a szíriai konfliktus lesz napirenden.
A csoportban részt vevő országok a világ GDP-jének 90 százalékát adják,
a világkereskedelem 80 százalékát teszik ki, és a Föld népességének több mint kétharmadát képviselik.
A pénzügyi válság kezdete óta egyre több állam választotta a nemzeti piacok védelmét, és a szabadkereskedelmi nyitás helyett több mint 1400 protekcionista gazdasági intézkedést hoztak"
– mondta a G20-találkozó hivatalos nyitása előtti beszédében Angel Gurria, az OECD elnöke. Christine Lagarde, az IMFvezérigazgatója elismerte, hogy a szabadkereskedelmi egyezmények elleni hangulat egyre határozottabban jelenik meg a közvéleményben és a politikai szinten egyaránt.
Theresa May brit kormányfő úgy fogalmazott, hogy a brexit ellenére Nagy-Britannia "a szabadkereskedelem bajnoka" lehet, ugyanakkor hozzátette: a globalizációellenes hangulat érzékelhető, mivel sokaknak veszteséget okoz a nemzetközi kereskedelmi akadályok lebontása.
A G20 csoport ülése informális, ezért konkrét döntések nem születhetnek a megállapodásokról, mégsem véletlen, hogy
a nemzetközi kereskedelmi akadályok lebontásáért lobbizó szervezetek már a tanácskozás legelején a gazdasági liberalizmus mellett érveltek.
Jelenleg ugyanis a három legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodást is komoly veszély fenyegeti.
Az idén februárban többéves tárgyalás után tető alá hozott Csendes-óceáni Partnerség (TPP) az USA és 11 csendes-óceáni gazdaság között bontotta le a kereskedelmi akadályokat, az amerikai elnökválasztási kampányban azonban – tartva a téma népszerűtlenségétől – egyik versengő félnek sem áll érdekében az elmaradt ratifikációval előhozakodni.
A becslések szerint 27 ezer milliárd dollár értékű kereskedelmi forgalmat érintő megállapodás megfeneklése óriási presztízsveszteség a távozó Barack Obama számára, különösen azért, mert a megállapodást hosszú évek tárgyalássorozata előzte meg.
Látványos az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) megfeneklése, amelyet a napokban több német, francia és osztrák magas rangú politikus is kritizált. A tárgyalások 2013-tól tartanak, a mostani megtorpanás (vagy leállás) főként a britek kilépése miatt következett be, a TTIP ugyanis elsősorban nekik kedvezett volna a leginkább.
Másrészt a meghátrálás főleg Németország esetében belpolitikai színezetű:
az amerikai áruk versenyétől és az élelmiszer-biztonsági normák lazításától tartó lakosság körében egyáltalán nem népszerű a szabadkereskedelmi egyezmény,
amely becslések szerint 34 ezer milliárd dollár értékű forgalmat érintene, és a világ GDP-jének a 47 százalékát adná. A TTIP ellen eddig közel 3,8 millió aláírást gyűjtöttek össze az EU-ban.
Kissé más a helyzet a Kanada és az EU közötti egyezménnyel, amit ugyan 2014 végén késznek minősítettek, és le is zártak, ám a mai napig nem ratifikáltak. Ebben az esetben ugyanis
attól lehet tartani, hogy az európai piacot megcélzó amerikai multinacionális vállalatok könnyen leánycégeket létesíthetnének Kanadában,
és a szabadkereskedelem – annak összes előnyével – ezeken keresztül zajlana.
Mindhárom egyezménnyel azonban a legnagyobb probléma, hogy egyik sem elsősorban a kereskedelmi korlátok lebontásáról szól, hanem a transznacionális nagyvállalatok jogainak megerősítéséről.
Az egyezmények biztosítanák, hogy nagyvállalatok szuverén országokat perelhessenek be elmaradt haszon címén, és a bírósági eljárásra úgynevezett választott nemzetközi bíróságon kerülne sor, ami lényegében azt jelentené, hogy az államok egy szintre kerülnének a multinacionális vállalatokkal.
A csúcstalálkozón ezek mellett sokat beszélnek majd Szíriáról is, és bár az amerikai és az orosz külügyminiszter dolgozik egy megállapodáson, elemzők nem hiszik, hogy már most meg tudnak egyezni. Obama és Putyin várhatóan beszél majd egymással a csúcstalálkozó alatt, de külön, kétoldalú találkozót nem terveztek.
A G20-ról
AZ 1976-ban létrejött, fejlett ipari országokat tömörítő G7 csoport - Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Kanada - 1997-ben adta meg a tagságot Oroszországnak is, amelyet a Krím félsziget 2014-ben történt annektálása nyomán felfüggesztett.
Az 1999-ben megalakult G20 csoport a világ 19 legnagyobb gazdaságát (Argentína, Ausztrália, Brazília, a Dél-afrikai Köztársaság, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, India, Indonézia, Japán, Kanada, Kína, a Koreai Köztársaság, Mexikó, Németország, Olaszország, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország) valamint az Európai Uniót tömörítő szervezet. Idén Kína tölti be a G20 soros elnökségét.