Bár Nicolas Maduro venezuelai elnök szerint „a forradalom folytatódik", egyre inkább úgy fest, hogy a Hugo Chávez volt elnök nevéhez fűződő
„szocialista forradalmat" már egyáltalán nem a gazdagok és a társadalmi különbségek, hanem a fennálló rezsim ellen vívják.
A politikai káoszba süllyedő dél-amerikai ország gyakorlatilag az államcsőd szélén áll, és maga a csoda, hogy még eddig fizetőképes maradt. Venezuela óriási olajtartalékokon ül, az utóbbi másfél évtized felelőtlen és populista gazdaságpolitikájának összes hibája azonban az olajárak esése után felszínre került.
A venezuelai államkötvényeket a világon a legkockázatosabbak közé sorolják, a jegybank deviza- és aranytartalékai vészesen megcsappantak,
az arany egy részét nemrég Svájcba kellett szállítani törlesztésként.
Az olaj fejében az országot eddig bőkezűen hitelező Kínától már nem várható több kölcsön, és leálltak a kínai befektetések is.
Az export 95 százalékát kitevő olaj árának megfeleződése óta súlyos pénzügyi gondokkal küzd Caracas, amely a hordónkénti százdolláros olajárak mellett nem tartalékolt, és nem fektetett időben az olajiparának megerősítésébe.
A gazdaságot nem állították több lábra, amíg még a magas nyersanyagárak ezt lehetővé tették volna, helyette inkább folyó kiadásokra és fenntarthatatlan állami támogatásokra költötték a hatalmas exportbevételeket.
Az ország legnagyobb olajvállalatának kitermelése mára jelentősen csökkent, mert a működési és fenntartási költségeket is akadozva tudják csak fizetni, a vállalat akár néhány hónap múlva becsődölhet.
A pénzügyi helyzetről nem túlzás állítani, hogy drámai: a nemzeti bank tartalékai nem fedezik a következő fél évben lejáró adósságokat,
az infláció három számjegyű, a munkanélküliek száma gyors ütemben nő, súlyos az élelmiszerhiány,
és a lakosság jelentős része Kolumbiába és Brazíliába jár beszerezni a megélhetéshez szükséges árukat.
A Maduro-rezsim egy ideig még fenntartotta a Chávez alatt bevezetett központi árkorlátozást, a valódi beszerzési árat azonban ma már nincs miből támogatni. Az importvállalatok zöme az árlimit miatt arra kényszerült, hogy felfüggessze a tevékenységét, a megszabott értékesítési árak mellett ugyanis csak veszteséget termeltek.
Az ezt követően fellépő áruhiány azonban kikényszerítette az árplafon eltörlését, így ma már sok helyen kerül ugyan áru a polcokra, de horribilis árakon. A venezuelai fizetőeszköz, a bolívar ugyanis zuhanórepülésben van, és a Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint
idén az infláció 470-480 százalék lehet, amely jövőre akár meg is duplázódhat.
Az élelemhiány mellett súlyos gondot okoz a gyógyszerellátás megoldatlansága, a kórházak a működésképtelenség szélére sodródtak, emellett gyakoriak az áramkimaradások.
A gazdasági recesszió három éve tart:
2013-tól közel egyötödével zsugorodott a gazdaság, idén a visszaesés mértéke tízszázalékos lehet, az IMF előrejelzése szerint Caracas 2019-ig nem is keveredik ki a recesszióból.