Ez szinte a leggyakoribb tévhit a munkaviszony munkáltató által felmondással történő megszüntetése vonatkozásában, annak ellenére, hogy sem a hatályos, sem a korábbi munka törvénykönyve nem tartalmazott ilyen előírást. Sőt, a szabály (és a bírói gyakorlat) az, hogy
ugyanazon cselekményt (vagy mulasztást) nem lehet kétszeresen értékelni.
Azaz ha a munkavállaló megszeg egy utasítást, és emiatt figyelmeztetést kap a felettesétől, ugyanez a kötelezettségszegés nem lehet a felmondás indoka. (Más kérdés, hogy a felmondás utalhat előzményként vagy súlyosbító tényezőként korábbi szabályszegésre.)
A fenti tévhitnek mindössze annyi az alapja, hogy
a felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie.
Utóbbi nagyon szélesen értelmezhető fogalom: ha a munkavállaló egyszer 15 percet késik, az valószínűleg még nem okszerű indoka a munkaviszony megszüntetésének, ha korábban soha, semmilyen probléma nem volt a munkájával. Ugyanakkor ha ugyanez a késés komoly hátrányt okoz a munkáltató működésében (például egy menetrend szerinti buszjárat nem tud időben elindulni, mert a sofőr késik), akkor már máshogy értékelhető a helyzet.
Ugyanakkor
semmilyen olyan előírás nem létezik, amely kötelezően előírná, hogy a munkavállalót a felmondás előtt egyszer, kétszer vagy többször figyelmeztetni kellene.
2012. június 30-ig valóban volt ilyen szabály, jelenleg azonban
a munka törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a betegség alatt is közölje a munkáltató a felmondását.
Ilyen esetben tehát a felmondás elküldhető vagy átadható, azonban a felmondási idő csak a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év elteltével kezdődik meg.
A régóta élő bírói gyakorlat szerint a próbaidő alatt történő azonnali hatályú felmondást legkésőbb a próbaidő végéig közölni kell. Ez azt jelenti, hogy ha a munkáltató a próbaidő utolsó napján adja postára az azonnali hatályú felmondást, az szükségszerűen csak a próbaidő elteltét követően kézbesítik a munkavállalónak. Amennyiben pedig az nem tartalmaz indokolást (márpedig a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondás esetén ez nem szükséges), akkor nem felel meg a jogszabálynak, tehát jogellenes.
Mivel a felek rendszerint legalább 2-3 hónap próbaidőt kötnek ki, jogász szakértőnk szilárd meggyőződése, hogy
a megválásról való döntést nem szabad az utolsó pillanatra hagyni,
ugyanis jellemzően nem a próbaidő „24. órájában” derül ki az, hogy a munkavállaló nem felel meg az elvárásoknak.
Ez is egy olyan tévhit, amely vélhetőleg az új munka törvénykönyve (2012. július 1-től van hatályban) félreértelmezésén alapul.
„A kismama, ha a gyermek gondozása miatt fizetés nélküli szabadságon van (GYED, GYES),
felmondási tilalom alatt áll,
azaz a munkáltató nem közölhet felmondást. Amennyiben a kismama a gyermek 3 éves kora előtt visszatér, úgy van mód a munkaviszony megszüntetésére, de csak korlátozott mértékben” – magyarázta dr. Rátkai Ildikó. Eszerint a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással csak olyan okból szüntethető meg a munkaviszony, amely azonnali hatályú felmondás indokát képezheti. A munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból pedig csak akkor lehet felmondani, ha a munkáltatónál a szokásos munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakö,r vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja. (Ugyanez vonatkozik a gyermek 3 éves kora előtt az őt egyedül nevelő apukára is.)
Szintén mindennapos és téves szóhasználat, noha a magyar jogban nincsen felmondás közös megegyezéssel: egy irat ugyanis
vagy felmondás, vagy közös megegyezés.
A munkaviszony a munkajogi szabályok szerint háromféle módon szüntethető meg:
Ha a munkavállaló ír egy olyan nyilatkozatot, miszerint „felmondok, közös megegyezéssel”, két dolog történhet. Ha a munkáltató a közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetést elfogadja, és ezt írásban jelzi a munkavállaló felé – feltéve, hogy ismert a munkaviszony megszűnésének konkrét időpontja, és kiolvasható a felek egyértelmű szándéka arról, hogy a munkaviszonyt meg kívánják szüntetni, úgy a munkaviszony közös megegyezéssel, azaz megállapodással szűnik meg.
Ha azonban a munkáltató nem tesz olyan nyilatkozatot, amely a közös megegyezés tényét alátámasztaná, úgy – az állandó bírói gyakorlat szerint –
a munkavállalói „felmondás közös megegyezéssel” sima munkavállalói felmondásnak minősül.
Ez azt is jelenti, hogy a felmondási idő elindult, amelyet a munkavállaló köteles ledolgozni, munkával tölteni.
Bár ritkán, de ez a tévhit is előfordul. A munka törvénykönyve és a munkaügyi bírói gyakorlat nagyon szigorú ebben a kérdésben: a munkáltatói felmondást ugyanis indokolni kell (kivéve, ha a munkavállaló vezető állású, vagy nyugdíjasnak minősül), és
a felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie.
A munkavállaló csak így kerülhet olyan helyzetbe, hogy a felmondás indokait megtudhassa, és az ellen – ha vitatja – pert indítson.
Sokan a könyvelőkre bízzák a munkajogi, munkaügyi feladatok intézését. Gyakori az is, hogy az interneten terjedő, sokszor elavult vagy már eredeti formájában sem megfelelő mintát használnak a munkáltatók. Nem lehet elégszer hangsúlyozni azt, hogy a munkáltatói felmondás indokolásának valósnak, világosnak és okszerűnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy
nem elég mintából dolgozni: minden eset egyedi,
minden esetben mások a lehetséges bizonyítási eszközök, ezért egy felmondás megfelelő elkészítése komoly szakmai, nem egy esetben időigényes feladat még a jogászok számára is. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy
a cég több százezer vagy akár több millió forintot kockáztat azzal, ha a felmondást nem gondosan készíti elő.
Mivel az elrontott felmondás jellemzően nem visszavonható (visszavonásra csak várandós és lombikbébiprogramban részt vevő munkavállaló esetén van lehetőség 2016. június 18-tól), ezért egy nem megfelelő felmondásból származó per esetén legfeljebb már csak a költségek csökkentésére lehet javaslatot tenni.
Bár van némi valóságalapja, a fenti kijelentés ilyen formában nem igaz. Tény, hogy
a munkaügyi perben ugyan előzetesen nem kell illetéket leróni, azt az eljárás befejezése után kell csak megfizetni,
a NAV külön felhívása alapján. Az is tény, hogy a munkavállalót munkavállalói költségkedvezmény illetheti meg, ha a per által érintett munkaviszonyból származó bruttó havi távolléti díja nem haladja meg - a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett - megelőző második év nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének kétszeresét (a keresetlevél benyújtását, a munkaviszony megszűnését vagy a felmondás közlését megelőző időszakot kell figyelembe venni). „Fontos azonban tudni, hogy a költségkedvezmény a munkavállalót nem mentesíti az alól, hogy
pervesztessége esetén a másik fél ügyvédi költségét megfizesse.
Adott esetben akár több tíz- vagy százezer forint is lehet ennek a mértéke (amelyhez még értelemszerűen hozzászámítható a saját ügyvéd díja is), ezért
óriási túlzás azt állítani, hogy a pereskedés ingyenes lenne”
– hívja fel a figyelmet az ügyvéd.